Hirtelen változás

38. rész

Sirius emlékezetes születésnapját szépen lassan követte az advent időszaka. Az utolsó, még igazán boldognak és békésnek mondható időszak, amire Chloé vissza tudott gondolni, és melegség fogta el, akárhányszor ezt megtette. Ez az emlék volt az, ami később motiválta, hogy küzdjön azért, hogy ismét átélhesse ő is, és még sokan mások. Nem csak az advent és karácsony időszakát, hanem a békéét is.
A legtöbb diák nagy örömére a Roxfortban idén karácsonykor színvonalas bált szerveztek. Ugyan voltak, akik nem lelkesedtek az ötletért, ide értve az elsősöket, másodikosokat és harmadikosokat, valamint Perselus Pitont is. Az előbbi csoport azért, mert még nem vehettek részt a vacsorát követő esti táncmulatságon, az utóbbi pedig személyes okból nem is kívánt a vacsorára sem lemenni.
Perselus nagy sajnálattal látta és fájó szívvel vette tudomásul, hogy Lily Evans Halloween óta egy párt alkot James Potterrel. A mardekáros fiút még mindig gyengéd érzelmek fűzték a griffendéles lányhoz, így bánata érthető volt. Potter ráadásul a túlzott büszkeség mámorában nem felejtette el minden alkalommal elejteni a megjegyzést, hogy ő bizony Lily Evans barátja, ezzel csak még nagyobb ellenséggé téve magát Piton szemében.
Akik viszont részt vehettek és részt is kívántak venni a bálon, minden nap erről beszéltek, és természetesen rengeteget készültek rá. A fiúk egyre-másra hívták meg a lányokat, ám az sem volt ritka, hogy valamelyik bátrabb hölgy környékezte meg a kiszemeltjét, és rejtett utalásokkal, célzásokkal elérte, hogy meghívják.
A tanárok és diákok nagy erőkkel készültek a szünetre is. Többen azt tervezték, hogy a bál után hazamennek, hogy otthon töltsék az ünnepeket a családjukkal. Chloénak nem volt a Roxforton kívül igazi otthona, és nem is akarta egyedül hagyni Minnie nénit, ahogy tavaly, ezért Siriusszal azt beszélték, hogy idén nem csatlakoznak Potter családhoz, hanem az iskola épületében maradnak.
-Legalább Jamesék több időt lehetnek kettesben-vigyorodott el a fiú. -A karácsony úgyis közelebb hozza a szerelmeseket-kacsintott Chloéra.
-De még mennyire-értett egyet a lány, ahogy eszébe jutott a tavaly karácsonyuk, és az, ahogy akkor - Marlene McKinnon és még sok barátjuk szerint is - végre valahára egy pár lettek.

Chloé izgatottan lépett ki a háza klubhelyiségéből, teljes báli pompájában. Haját elegáns kontyba kötötte, és egy ezüst hajdíszt tett bele, ami remekül illett hasonló színű, hosszú ruhájához. Mosolyogva nézett Siriusra, aki már ott várt rá, elegánsan felöltözve, és az is látszott rajta, hogy a hajával is sokat törődött, mire kész nem lett. A fiú eltátotta a száját, amikor észrevette Chloét. A szépségével már eddig is tisztában volt, de ez az elegáns ruha még bájosabbá tette, nem beszélve arról, hogy milyen természetességgel mozgott benne. "A francia oktatás...", gondolta, majd a fejét megrázva ocsúdott fel kábulatából. Mosollyal az arcán lépett oda a lányhoz.
-Nem hiába hívtalak mindig is szépségemnek-nyújtotta a karját, és amint Chloé belekarolt, már indultak is.
-Nem mindig volt helyénvaló a becenév-emlékeztette közben.
-Hiszen mindig is gyönyörű voltál!
-Nem is ezt kérdőjeleztem meg. De nem mindig voltam a tiéd-nyomott egy puszit a fiú arcára, aki nevetett a frappáns visszavágáson.
-Jamesék már a Nagyteremnél várnak-jegyezte meg.
-Még mindig hihetetlen, hogy végre összejöttek-nevetett halkan Chloé. -De ideje volt már.
-Ahogy mondod-bólintott Sirius.
Amíg elérték a Nagytermet, nem egy irigy pillantást kaptak, mind lányok, mind fiúk részéről. Nem volt titok, hogy mindkettejüket próbálták mások is elhívni. Siriust természetesen Claire Rosier, de rajta kívül titkon még rengeteg lány epekedett utána. Bár Regulus nem hívta meg Chloét, reménytelenül reménykedett, hogy a lány mégis vele fog elmenni, emellett nem volt olyan ház, ahonnan a fiúk nem álltak volna sorban, hátha az ő kérésükre mond a csinos francia lány igent.
-Nem is tudom, hogy képzelik...-morogta Sirius, komor pillantásokat vetve a fiúkra. -Az én barátnőm vagy-hangsúlyozta ki. -Miért mondtál volna nekik igent?
-Ha sokáig morogsz még, valakinek igent fogok mondani, még így is, az utolsó pillanatban-szólt rá játékosan Chloé. -Ne legyél féltékeny, nincs miért-nyugtatta meg aztán. -Szeretlek, tudod jól.
Sirius beleborzongott ebbe az egyszerűnek tűnő kis szóba is, pedig az utóbbi időben rengeteget mondták egymásnak. Mégis semmit nem veszített a jelentőségéből és még mindig ugyanakkora - ha nem nagyobb - hatása volt.
-Csak hogy megjöttetek!-kiáltotta James, amikor Siriusék a közelükbe értek.
-Gyönyörű a hajdíszed, Chloé-dícsérte Lily mosolyogva hollóhátas barátnőjét, miközben.
-Köszönöm-mosolygott Chloé is, részben a dicséret miatt, részben, mert jó volt látni ahogy a két griffendéles prefektus és iskolaelső kézenfogva állnak egymás mellett.
-Drága McGalagony professzor, milyen csinos ma este!-rikkantotta Sirius, amikor Chloé keresztanyja a közelükbe ért.
-Már bánom, hogy nem hívtam meg-szólalt meg James is.
Minerva McGalagony egy szemforgatás után mosolyogva válaszolt a két fiúnak.
-Köszönöm a figyelmességét, Black. Potter pedig ne bánkódjon, tökéletes párt talált magának-nézett egyik kedvenc diákjára, majd továbbment.
Az eddig nevető Lily Evans arca olyan színt öltött, amilyen a haja volt, ha nem vörösebbet, és ezt csak fokozta, hogy James Potter megpuszilta az arcát.
-Ó, igen, Evans igazi tökéletesség!
-Mikor fogsz leszokni arról, hogy így hívsz?-hajtotta hátra a fejét Lily, a tekintetét a plafonra emelve, hogy ezzel is kifejezze, mennyire unja már ezt.
-A liliomszál jobban tetszene?-vigyorgott a szemüveges fiú.
-Lilynek szerintem az tetszene, ha befognád egy pillanatra-válaszolt nevetve a lány helyett Sirius.
-Nem, nem igaz-tiltakozott a lány. -Nem baj, ha beszélsz. Csak ne rólam beszéljünk.
-De hogy hívjalak akkor?-kérdezte ártatlanul James, bezsebelve egy újabb puszit Lilytől.
-A Lily megfelel-válaszolta a lány.
-Most, hogy hét év után sikerül majd a nevén hívnod...
-Kétlem-vágott közbe Sirius, ám a barátnője figyelmen kívül hagyta. -...bemehetnénk-javasolta Chloé, és a négy diák belépett a gyönyörűen feldíszített Nagyterembe, hogy leüljenek egy üres asztalhoz.