Hirtelen változás

14. rész

Amikor gyanúsan jól megy minden, akkor az élet gondol egyet, és fenekestül felforgatja a dolgokat... Regulus Blackkel érdekessé vált Chloé helyzete. Mióta Siriusszal kibékült, a mardekáros Black-sarj egyre szótlanabbá és zárkózottabbá, vagy épp ellenkezőleg, egyre ingerültebbé vált vele szemben, valamint egyre többet mutatkozott Perselus Piton és halálfaló barátai társaságában. Ez pedig a Lily-Piton esethez kísértetiesen hasonló veszekedéshez vezetett.
-Regulus, mi bajod van neked?-fakadt ki a lány.
-Miről beszélsz?
-Miről? Arról, hogy alig szólsz hozzám, és amikor igen, akkor sem nézel a szemembe, és csak motyogsz valamit!
-Miért barátkozol Siriusszal?-kérdezte hasonlóan ingerülten, amikor már nem tudta magában tartani, ami nyomasztotta.
Chloé elkerekedett szemmel nézett rá. -Na mert te jobb alakokkal barátkozol!? Ne nevettess! Halálfalók...
-Nekünk biztos jövőnk lesz-jelentette ki.
-Biztos jövő? Dehogy lesz biztos! Tudjukki mellett? Soha!-rázta a fejét hevesen a lány.
-Gondolj, amit akarsz, de akkor is bajban leszel, ha a Nagyúr ellenségévé válsz.
-Inkább leszek bajban, mint a rossz oldalon.
-Nevetséges hozzáállás-nevette ki a fiú, és ez Chloénak igen rosszul esett.
-Régen mindent jobban meg tudtunk beszélni-nézett szomorúan Regulusra.
-Régen tudtad, kivel kell barátkoznod-vágott vissza. -Hallgattál rám, és megértetted, hogy miért nem éri meg a bátyám társaságában lenned.
-Miért, szerinted a barátság csak annyi, hogy kivel "éri meg" lenni?-rajzolt Chloé idézőjeleket a levegőbe.
-Ez igenis fontos és döntő szempont lehet-mondta határozottan a fiú, és a hollóhátas lány látta, hogy ő tényleg így vélekedik erről.
-Az olyan sötét alakok társaságában lenni miért éri meg? Nem ismernek mást, csak gyűlöletet, és ha valaki nem szimpatikus nekik, vagy csak mugli születésű, megátkozzák...
-Nekik nem is kellene itt lenni-morogta Regulus.
Chloé szíve összeszorult. Ha ez így lenne, nem ismerte volna meg az olyan csodálatos embereket, mint Lily Evans vagy Mary MacDonald.
-Ebben nagyon nincs igazad. Nem te fogod eldönteni, kikkel barátkozok, és ha neked ez nem tetszik, akkor viszlát!
Chloé hátat fordított, és elindult visszafele az ösvényen, de Regulus utána ment, elkapta a kezét, és olyan nagy lendülettel húzta vissza, hogy a lány és a fiú alig centiméterekre álltak egymástól.
-Nem mész sehova-nézett rá szigorúan Regulus, aki ilyen viselkedést még sosem tanúsított, Chloé iránt meg aztán végképp nem.
-Engedj el...
Chloé hangja megremegett. Megijesztette a mardekáros fiú sötétbarna szeme, amiben rémísztő tűz csillogott a harag, a szenvedély és birtoklásvágy különös egyvelegeként. Kezével erősen szorította a csuklóját, és nem úgy tűnt, hogy ért a szép szóból.
-Regulus, engedj el, kérlek...-nézett rá Chloé, és megpróbált kiszabadulni a szorításból.

-Nem hallottad, mit kért?-hallotta a lány a szigorú, de ismerős hangot a háta mögül, és a válla fölött átnézve Regulus bátyját pillantotta meg.
Egy megkönnyebbült sóhaj is kiszakadt belőle.
-Engedd el, és tűnj el innen! -Sirius hangja parancsolóan csengett, miközben Chloét megkerülve öccse mellé sétált. -Egy másodperced van!
-Azt hiszed, félek tőled?-nézett rá kihívóan Regulus.
-Nem érdekel, hogy mit érzel, ha meglátsz, de ha nem tartod tiszteletben Chloé kérését, akkor én sem tartom tiszteletben az iskola szabályait, és sok átok fog landolni rajtad-jelentette ki higgadtan, de fenyegetően.
-Mintha eddig tiszteletben tartottad volna-fintorgott a fiatalabb Black.
Chloé fejében is ez motoszkált, de nem mert szólalni, és nem is tartotta jó ötletnek.
-Jó, ennyi volt. Engedd el!
Sirius egyre dühösebb lett. Mit meg nem enged magának ez a taknyos kis mardekáros, akit ugyanolyan szívesen letagad, mint a szüleit, pláne, ha ilyen viselkedést tanúsít! Sirius sem tartozott kifejezetten úriemberek társaságába, de azt az egyszerű, íratlan szabályt még ő is tudta, hogy egy lányra, hölgyre vagy nőre nem lehet kezet emelni, vagy bármilyen más módon sérülést okozni neki.
-Nem beszéltem még meg vele mindent-vágott vissza Regulus.
-Vak vagy!? Nem látod, hogy semmit nem akar veled megbeszélni!?-kérdezte hitetlenkedve és dühösen a fiú.
-Nincs igazad-makacskodott a mardekáros. -Meg fogjuk beszélni. Ugye, Chloé?-nézett vissza a lányra.
Ugyan a tekintete már nem volt annyira hátborzongató, Chloé még mindig remegő hanggal válaszolt, tartva a fiú reakciójától.
-Csak engedj el, hadd menjek...
Sirius ajka megremegett. Ilyen ijedtnek és védtelennek sosem látta még a határozott és bátor hollóhátast. Ha tetszeni fog Chloénak, ha nem, ezentúl nem fogja hagyni, hogy Regulusszal barátkozzon, sem azt, hogy a közelében legyen.
-Hallottad, nem?-kapott a lány szaván Sirius. -De ha nem, szívesen elismétlem: minél messzebbre akar tőled kerülni. Úgyhogy most kapsz három másodpercet, mert nagylelkű vagyok.
-Ó, mintakép-vigyorgott gúnyosan Regulus, nem félve bátyjától.
-Egy...-kezdte el épphogy hallhatóan Sirius a számolást. -Kettő... -Elővette a pálcáját is a zsebéből, biztos, ami biztos alapon. -Három!
Amikor látta, hogy a fiú meg sem mozdult, gyorsan és pontosan egy gumiláb-rontást küldött öccsére, aki így elengedte a lányt, és a földre esett. Chloé megkövülten állt ott. Gyorsan és aprókat lélegzett, a szíve még mindig ugyanolyan hevesen vert, mint amikor az eddig jó barátjának tartott fiú megragadta a csuklóját.
Sirius diadalittasan eltette a pálcáját, és a lány felé lépett, hogy átkarolhassa, de ő ellépett tőle. Visszavonta a Reguluson lévő rontást, és halkan, de tisztán ennyit mondott neki:
-Sajnálom, hogy így alakult... Őszintén sajnálom...
Megfordult, és az iskola épülete felé sietett. A gondolatait nem látta tisztán. Sirius segített neki, és ezért hálás volt a szíve mélyén, de ettől a tettétől ő, Chloé Rouge fog gyengének tűnni, ezt a látszatot pedig nem keltheti. A barátság pedig Regulus és közte megszakad, és akármennyire is fáj ez neki, így lesz a legjobb. Ez a változás kell most az életébe, hogy nyugodt lehessen.