Hirtelen változás

44. rész

Sajnos a békülés csak a kis család számára hozott nyugalmat. És még nekik is csak rövid ideig. Chloé jóslatai beigazolódni látszottak.
Nem az első, de talán az első igazán borzalmas hír Molly Weasley bátyjainak veszte volt. Bátran küzdöttek a halálfalók ellen, de azok túlerőben voltak.
Lestrange-ék a Longbottom házaspárt kínozták meg a fiatal Barty Kupor segítségével, bár ez utóbbira nem volt sok bizonyíték. A Cruciatus-átok megszámolhatatlan alkalmazása nem ölte meg sem Alice-t, sem Franket, de olyan károkat okozott, testileg és elmében is, amit a Szent Mungoban sem lehetett kezelni.
Marlene McKinnon, a bátor és belevaló boszorkány tudott valamit... Rájött valamire, amire nem szabadott volna. Chloé utolsó emléke az volt, ahogy egy Lilyéknél tett látogatás után, ahova vele, Siriusszal és Peterrel ment el, Marlene egy "áruló patkány"-t motyogott az orra alatt, amit ugyan nem hallottak, majd elsietett, meg sem várva a többieket. Néhány nap múlva Dorcas hozta meg a szomorú hírt, hogy egy halálfaló, bizonyos Travers megölte, ám nem telt bele sok idő, ő is követte barátnőjét a túlvilágra.
Még Regulus Black áldozatát is megkövetelte a kitörni készülő háború. Ugyan ez még 1979-ben történt, és az ok sem volt igazán világos Chloé számára, valami barlangot és fulladást emlegettek. Ez akár baleset is lehetett volna, de a lány megérzése szerint a fiú tett és tudott valamit, aminek ez lett a következmenye.
Chloé egy rémálomban érezte magát. Minden erejével azon volt, hogy megmentse még azokat, akiket tud, de úgy tűnt, minden kicsúszik a kezei közül. Fanny előtt igyekezett mindig mosolyogni, de a kislányt sem lehetett teljesen becsapni, tudta, hogy valami nincs rendben.

Közeledett a Halloween, de senkinek nem volt nagy kedve ünnepséget tartani ennek alkalmából, érthető okokból; csupán a két kicsi, Harry és Fanny miatt készültek rá. Mary McDonald, aki egyedüli túlélőnek tűnt a társaságból, meghívást kapott Siriuséktól a kis házi ünneplésre, hogy addig se legyen egyedül.
A Black-Rouge-White "rezidencia" faragott tökökkel, narancssárga és fekete díszekkel - levelekkel,  denevérekkel, pókokkal és kígyókkal - lett feldíszítve. Fanny fekete, flitterekkel és csillogó kövekkel díszített ruhájában parádézott ezen a napon, Chloé egy hosszú, egyszerű, fekete-bordó színű ruhát vett fel, ám Sirius szemében még így is a legszebb volt. A családfő szintén sötét színekbe öltözött és az érkező Mary is így tett. Ha tudták volna, mennyire találóak a színek az elkövetkezendő órák alapján...
James és Sirius előzetes megbeszélése alapján kilenc órakor egy-egy patrónust kellett küldenie a két családnak, egy "Rémísztően jó ünnepeket!" üzenettel. Sirius ezüstös fényben pompázó kutyája nem is késlekedett az üzenet továbbításával, ám egyetlen szarvas sem érkezett. Háromnegyed tízkor a kis Fanny egyre laposabbakat pislogott az álmosságtól, ám amikor Chloé felemelte, hogy a szobájába vigye, nem akart még aludni.
-James bácsiék miért nem üzennek?-kérdezte álmatagon. -Lehet, hogy elfelejtették?
-Nem felejthették el...-morogta Sirius, aki kezdett igazán aggódni.
-Lehet, hogy csak Harry fektetik le aludni, aki jó kisgyerekhez illően nem ellenkezik-koppintott Chloé a kislány orrára, amin még Sirius is elmosolyodott.
A fiatal anyuka is aggódott, ha lehet, még jobban, mint Sirius, de a kislánya előtt sikeresen palástolta.
-De én is jó kisgyerek vagyok-ellenkezett Fanny. -Csak várom az üzenetet.
-Majd holnap utólag biztos eljut ide, de most már aludnod kell-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Chloé.
-Rendben...-motyogta kissé durcásan Fanny.
Sirius odalépett hozzájuk, és megpuszilta a homlokát, majd Mary is átölelte a kislányt, végül Chloé a szobája felé indult vele.
-Anya, ugye minden rendben van Harryékkel?-kérdezte Fanny, amikor Chloé betakarta.
A fiatal nőt meglepte a kérdés. Semmi jelét nem mutatták felé az aggodalomnak, legalábbis nagyon igyekeztek, hogy ez így legyen. Ámbár tény, hogy a boszorkányok és varázslók megérzései az átlagosnál is jobbak, élesebbek és pontosabbak voltak. Fannynál pedig erősen mutatkoztak a boszorkányság jelei.
-Persze, hogy rendben van-simogatta meg a kislány homlokát.
-De akkor miért nem mehettünk el hozzájuk? És hozzánk is miért jönnek egyre kevesebben?-folytatta Fanny.
Nyoma sem volt a fáradtságnak. Barna szemei kíváncsian fürkészték az anyja arcát.
Chloénak fogalma sem volt róla, mit mondhatna. Hiába okos kislány, az igazságot még nem tudná feldolgozni, a halál számára még csak a mesékben létezik, ott is a gonoszoknak a büntetése. A szemébe hazudni sem lett volna képes, hiszen azzal csak rossz példát mutatna, ha Fanny ezt nem is venné észre; ráadásul a lelkiismerete sem bírná.
-Mert ebben az évben ez most így alakult-mondta neki válaszként.
-De majd a másik évben Halloweenkor elmehetünk hozzájuk?-kérdezte reménykedve Fanny.
-Jövőre?
A kislány bólogatott.
-Akkor igen-szomorú mosollyal megpuszilta a kislányt. -Aludj, kérlek, kicsikém.
-Alszok-hunyta le a szemét.
-Jó éjt-puszilta meg ismét, azután eloltotta a zavaró fényeket, és kiment a szobából.
A nappaliban Siriust felöltözve, indulásra készen találta. Összeráncolt szemöldökkel nézett rá.
-Elmegyek Jamesékhez-jelentette ki, a kérdést meg sem várva. -Nem tudom, mi történhetett velük, de aggódom.
-Egyedül mész?
-Ki mással?
-Velem!
-Neked itt kell maradnod Fannyval-rázta meg a fejét Sirius. -És nem mellesleg féltelek. Bár tudom, nem szereted, ha megmondják, mit csinálj, de nem vihetlek.
Chloé nem akart vitatkozni, ezért nem állt neki győzködni Siriust az ellenkezőről.
-Legalább Remust hívtad volna-ingatta a fejét.
-Lupint? Nem... Elég gyanús így is mostanság...-morogta.
-Ne kezdd ezt!-forgatta meg a szemét Chloé.
-Vagy én is mehetnék-szólt közbe Mary, elfojtva a vitát.
-Csak én megyek. Ha netán akármi történne, ne legyen más is érintett.
Chloé ezzel is vitatkozott volna, de belátta, nem lenne igaza. Tudta magáról, hogy gondolkodás nélkül, akár meg is halna Siriusért, ha úgy hozná a helyzet, ám nem felejtheti el, hogy van egy lánya, akinek szintén ugyanannyi, ha nem nagyobb szüksége van rá. És ha mérlegelnie kellene, Fanny felé billenne annak a bizonyos mérlegnek a nyele, tehát maradnia kell.
-Nézd meg először Petert-tanácsolta végül halkan. -Elvégre ő a titokgazda.
-Milyen jó, hogy ilyen okos feleséget választottam-vigyorodott el a feszültség ellenére Sirius.
Megcsókolta és átölelte Chloét, aki alig akarta elengedni. Hirtelen hasított bele egy sötét gondoltat. Mi lesz, ha most elengedi Siriust, aki elmegy? Lehet, hogy soha nem látja majd viszont...?
-Vigyázz magadra!-kérte aztán a lány, leküzdve a legnagyobb félelmét.
-Vigyázni fogok-ígérte meg Sirius, megpuszilva a lány homlokát.
-Biztos ne menjek?-kérdezte Mary.
-Nem kell. Maradj Chloéval, vigyázz rá helyettem is.
-Meg is csókolgatom helyetted, ha kell-nevetett Mary, és mindkettejük arcára mosolyt csalt ezzel.
Chloé örült annak, hogy a történtek ellenére Maryben még mindig megmaradt az a bolondos lány, amiért mindig is úgy szerették.
-Na na!-rázta meg a mutatóujját Sirius.
Egy utolsó csókot adott Chloénak, és kisétált a házuk ajtaján.