Hirtelen változás

26. rész

Teltek-múltak a napok, lassan minden diák visszarázódott a megszokott, tanítással és tanulással teli, emiatt kissé unalmas hétköznapokba. Az már mellékes, hogy kik azok, akik tettek az unalom ellen.
A griffendéles kviddicscsapat a többiekkel ellentétben, ahogy Chloé mondta nekik, megkezdte az edzéseket, ezzel együtt a felkészülést a február végén esedékes meccsre. Mind a heten újra megállapították, hogy Chloé nem kicsit érti a dolgát. Mindenki egyéni edzéstervet kapott, attól függően, hogy hajtó volt-e, terelő, fogó vagy védő. Ezen kívül voltak hasonló feladataik is. Az egyik edzés után fáradtan, ugyanakkor töretlen lelkesedéssel masírozott fel a csapat a klubhelyiségük felé vezető lépcsőn.
-Amiért ilyen keményen edzettem, az a minimum, hogy vacsora előtt átjössz-ölelte át fel karral Chloé derekát Sirius felfelé menet.
-Valóban ügyes voltál, de tanulnom is kell valamikor-ellenkezett Chloé, habár minden vágya volt a fiú közelében lenni.
-Akkor majd tanulsz ott-próbálta Black rávenni arra, hogy minél több időt tölthessen vele.
-Abból nem lenne tanulás és nem miattam-emlékeztette a lány arra a barátját, egyszer már megpróbálkoztak ezzel, nem sok sikerrel.
Sirius ugyanis nem volt éppen türelmes, és folyton azon volt, hogy elterelje a lány figyelmét.
-Kegyetlen vagy-sóhajtott fel drámaian Sirius.
-Te meg telhetetlen-vágott vissza a hollóhátas.
-Ha rólad van szó, ne csodálkozz.
Chloé elmosolyodott.
-Vacsora után megyek át. Tényleg muszáj tanulnom-jelentette ki határozottan. -Holnapra Lumpsluck és Bimba professzor is kitaláltak valami tesztet.
-Amit amúgy is hibátlanra írsz majd meg...-nyafogott a griffendéles.
-Ha tanulok, akkor igen-bólintott a lány, továbbra is a színészkedő Siriuson mosolyogva. -Tudod, hogy nem szegem meg az ígéretemet. Ha azt mondtam, átmegyek, átmegyek.
-Tudom-értett egyet kénytelen-kelletlen Sirius. -De az még annyira messze van.
-El tudod te is tölteni az időt addig-nyugtatta Chloé, bár ez nem annyira volt sikeres. -Hasznosan, tanulással...
Sirius megforgatta a szemét.
-Vagyis unalmasan...-sóhajtott drámaian.
-Sirius, ne nekem kelljen leellenőrizni majd, hogy megcsináltál-e mindent-jött elő a lányból az, amit Sirius egész egyszerűen csak McGalagony-stílusnak hívott magában.
-Nyugalom, szépségem, meglesz minden, mire jössz-ígérte.
-Ajánlom is. Különben azzal a lendülettel, amivel mentem, visszafordulnék-fenyegette meg mosolyogva.
-És szerinted én azt hagynám?-húzta fel a szemöldökét vigyorogva Black, majd Chloé derekát mindkét karjával átölelte, és megcsókolta a lányt.
-Ahogy látom... Nem igazán-válaszolt a csók után Chloé, és miután egy puszit nyomott a fiú arcára, már ott sem volt.

Chloé vacsorakor saját háza asztalánál ült, majd amikor végzett, a Nagyterem ajtaja előtt várta meg Siriust. A fiú nagyon siethetett az evéssel, ugyanis James, Remus és Peter nélkül lépett ki az ajtón, és Chloé sejtette, hogy azért nem várta meg őket, mert vagy már menni akart vele valahová, vagy csak vele akart lenni.
-Ez a csokis sütemény valami fennséges volt-jegyezte meg a fiú, miután átölelte hollóhátas barátnőjét.
-Az-bólintott Chloé kissé bizonytalanul. -Remélem, ettél belőle te is.
-Megkóstoltam...-motyogta lehajtott fejjel.
Még mindig benne élt, amit előző iskolájában beleneveltek. "Egy táncosnak csak csínján az édességekkel!" És ezt még a kevésbé szigorú tánctanároktól hallotta. A legtöbb balettmesternőjük ugyanis meg sem engedte ezeket az élvezeteket. Természetesen voltak, akik kijátszották ezt a szabályt, mindenféle finomságot csempészve a szobáikba, amiket aztán jóízűen el is fogyasztottak, Chloé nem ide tartozott. Egyszerűen nem vette rá a lelkiismerete, hogy ezt megtegye, és nem volt elég bátorsága, hogy kockáztasson.
Sirius zökkentette ki az emlékek visszaidézéséből. Az álla alá nyúlt, hogy felemelje a fejét, és mosolyogva nézett a szemébe.
-Egy szelet sütitől nem lesz semmi bajod-nyugtatgatta.
-Te ezt úgysem értheted...-sóhajtott Chloé és fél másodperc sem telt bele, máris kifejezéstelen arccal nézett a barátjára. -Menjünk fel-kérte, ám a hangsúly alapján inkább parancsolta.
Sirius egy sóhajtás közben bólintott, és kézen fogta a lányt, hogy felmenjenek a Griffendél-toronyba. Nem akarta ennyiben hagyni a dolgot, de tudta, hogy most nem tehet mást. Chloé nincs olyan hangulatban, hogy erről beszéljen, ő pedig bármilyen kíváncsi is, tiszteletben kell ezt tartsa.
Szótlanul lépdeltek fel a fiú klubhelyiségének bejáratáig. Sirius már épp kimondta volna a jelszót, azonban gondolt egyet, és így szólt a lányra nézve:
-Menjünk tovább.
-Hová?-kérdezte Chloé, hiszen tudta, Sirius és barátai közel az összes rejtett folyosót és termet ismerik.
-A csillagvizsgálóba.
-De az tanári felügyelet nélkül nem látogatható-ellenkezett a lány.
-Semmi baj, kishercegnőm, nem jár arra egy lélek sem-nyugtatta a hollóhátast.
Chloé elmosolyodott az új becenév hallatán és kissé bele is bizsergett, ahogy azt Sirius mondta, ám hamar felülkerekedett prefektusi énje.
-Akkor sem lehet. Prefektusok járhatnak arra, és ha ott látnak minket, bajban leszünk.
-Ez a te útvonalad-emlékeztette Sirius a lányt. -Ott te szoktál járőrözni, te kaptál minket is rajta tavaly. Emlékszel?
-Emlékszem. De az nem jelent semmit. Attól még jöhetnek arra vagy ők, vagy akárki más is. Például tanárok. Vagy Hóborc-sorolta az ellenérveit.
-Engem ez sem tart vissza-vigyorgott Sirius.
-Tudom-sóhajtott Chloé-, ez a baj...
-Igazán annyira nagy baj?-kérdezte széles mosollyal, és a lány haját a füle mögé tűrte, majd megpuszilta a homlokát.
-Ha rajtakapnak, az lesz-bólintott határozottan.
-De ha nem?-kérdezte Sirius, kiskutyaszemekkel nézve a lányra.
-Jó, menjünk-adta fel az ellenkezést Chloé, látva, hogy nem sokat ér vele.
-Szuper!-vigyorodott el ismét a fiú, és Chloé kezét megfogva kezdte el az asztronómiatoronyba vezető lépcső felé húzni.