Hirtelen változás

23. rész

"Jó lenne tudni, hogy állunk most Siriusszal", elmélkedett Chloé ébredés után a fürdőkádban. "Nem vagyok vele bizalmas kapcsolatban, olykor mégis. Nem vagyunk legjobb barátok, valamikor azonban úgy érzem, igen. És miért olyan jó érzés az ölelésébe bújni és megpuszilni? Tényleg ennyire beleszerettem volna?"
Chloét zavarta ez az érzés. Nem tudta, mi van, vagy mi lesz, és ezt nem szerette. Szerette megszervezni, megtervezni a dolgokat, de céltudatlanul sodródni az árral, azt nagyon nem.
Tudta, hogy ha Marlene-nak elmondaná a kétségeit, a lány azt felelné, ez csupán szerelem, nem kell semmit tervezni rajta, majd az idő segít. Nem azért, mert nem akarna segíteni, ez lenne az ő tanácsa. Ám Marlene-nal ellentétben ő nem ilyen, nem spontán, hanem mindent megtervező.
Chloé nem akarta az időre bízni a dolgait, ő maga akarta irányítani. De hogyan tudta volna, ha abban sem volt biztos, mit szeretne elérni? Valóban jó lenne, ha Sirius nem csak egy barátja, hanem a barátja lenne? Szeretné őt ugyanennyire a fiú, vagy miután megszerezné, elveszne az érdeklődése? Sirius az iskola álma volt, kevesen nem rajongtak érte, és mindenki szerint jóképű volt, a humorát és önbizalmát pedig vonzónak találták. De ez csak a felszín volt, és Chloé azon kevesek közé tartozott, akik tudták ezt. Tudták, hogy Sirius valójában mennyire önfeláldozó és igazán törődik a szeretteivel, valamint az utóbbi időben sokat komolyodott.
Úgy érezte, Remus talán segíthet neki a kételyei közül eltörölni az alaptalanokat.
Megtörülközött, kiválasztotta az aznapi ruháját - egy melegebb, fehér pulóvert fekete nadrággal -, megfésülködött, és illatozva-felfrissülve lépett ki a fürdőszobából, hogy aztán Remus szobája felé vegye az irányt.

A fiú szerencsére ott volt, Chloé kopogtatása után szólt, hogy "Szabad!", és a lány belépett.
-Szia, Remus. Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Szia, Chloé. Persze, gyere, ülj csak le. Nincs semmi baj, ugye?
Chloé az ágyhoz lépett, és leült Remus mellé.
-Baj az nincs, csak... -Itt elakadt, és fogalma sem volt, hogy folytassa. Sóhajtott egyet, majd kimondta a nevet, ami az utóbbi időben az őrületbe kergette. -Sirius Black.
-Mit csinált?-kérdezte Remus, a lányt méregetve, mintha a gondolataiból akarná kiolvasni a választ.
-Semmi rosszat, azt hiszem, viszont...-ismét elengedett egy sóhajt, mielőtt folytatta volna. -Ígérd meg, hogy nem mondod vissza ezt sem neki, sem másnak.
-Megígérem-mondta a fiú.
-Szerintem tetszik nekem-gondolkozott el Chloé, és egyből megjelent előtte a fiú, maga körül érezte az ölelését, az illatát, és látta a mosolyát.
-Igen, ez elég egyértelmű-mosolyodott el Remus Lupin. -Az alapján, ahogy most beszéltél róla, gondoltam. A tekinteted árulkodó.
Chloé lesütötte a szemeit, bár nem volt mit szégyellnie. Elvégre csak szerelmes vagy valami hasonló, és az nem bűn.
-És mi az, amit ezzel kapcsolatban kérdezni szerettél volna?-faggatta a girffendéles prefektus.
-Hogy mennyire bízhatok meg benne, és abban, hogy ha esetleg viszonozná az érzéseimet, akkor kettőnk között valami komoly is kialakulhatna, és nem csak játszana.
Chloé büszkén nézett fel. Sikerült egy rendes, összetett mondatban megfogalmaznia a kételyeit. Most Remuson volt a sor, hogy eloszlassa ezeket, vagy megerősítse - és a lány az előbbiben reménykedett.
-Sirius nem az a rettentő komoly ember, ezt te is tudhatod-kezdett bele Lupin. -Ám ez nem jelenti azt, hogy nem tudna felnőni egy kapcsolathoz. Ha valakit őszintén megszeret, és meglátja benne azt vagy azokat, amiket igazán vonzónak tart a lányon, akkor biztos lehetsz benne, hogy küzdeni fog érte, még ha a maga módján is.
-Tehát, ha valami csoda folytán érdeklődne, akkor nincs olyan nagy félnivalóm?-kérdezett vissza a lány.
-Csoda? Te magad vagy a csoda, és számára is. Kérdezhetek most én valamit?
-Igen-válaszolta Chloé.
-Hogyhogy mellette aludtál?-hangzott a kérdés.
-Az első este csak takaróért mentem le, mert fáztam. Akkor ő álmatlanságra hivatkozva megkért, hogy feküdjek mellé, és akkor ő is el tud aludni, és én sem fogok fázni. A második este rémálmom volt, rosszabb, mint előtte vagy akármikor. Úgy éreztem, hogy mellette biztonságban lennék...
Remus mosolyogva hallgatta a rövidke történetet.
-Azt gondoltad, hogy az álmatlanság csak ürügy volt, ugye?-kérdezte, amikor Chloé abbahagyta a mesélést.
-Átfutott az agyamon-vallotta be. -Ezek szerint tényleg hazudott.
-Ugyan. Egy ilyenről füllenteni nem nagy dolog, csak egy Sirius-féle trükk, hogy megkapja, amit akar.
-Engem?-húzta fel a szemöldökét a lány, de a fiú megrázta a fejét.
-Annál is többet. Először a bizalmadat. A második este már te magad mentél le hozzá, nem?
-De, igen. Sirius elérte, hogy ennyire megbízzak benne...-gondolkodott szándékosan hangosan. -Akkor lehet, hogy ő is érez valamit?-nézett a griffendéles fiúra. -Sokszor keresi a társaságomat ilyen-olyan okkal, sokat segít, és most a bizalmam egy részét is megkapta-fejtegette az ügyet Chloé.
-Csak egy részét?-mosolygott Lupin, mire Chloé bólintott. -Helyes, ne is add még neki mindet.
-Nem is terveztem.
-Akkor lesz még dolga bőven-nevetett fel a fiú, és a lány is elmosolyodott.
-Köszönöm a segítséget. Ez nagyon kellett.
-Ugyan, nem tesz semmit. Őszintén remélem, hogy Sirius tényleg kitartó lesz, mert egy ilyen kincset, mint te, nem kellene, hogy elveszítsen-nézett lefelé egy pillanatra Remus.
Magában azt gondolta, bárcsak Sirius helyében lehetne. Ez azonban csak egy röpke gondolat volt, amivel eljátszott. Nem táplált nagyobb érzelmeket Chloé iránt, egy nagyon jó barátot és társat talált benne, de érezte, hogy köztük ez valahogy nem működne, és neki mást szánt az élet. Csak meg kell még találnia...
Chloé mosolyogva ölelte át a fiút, aki viszonozta ezt a gesztusát.