Hirtelen változás

42. rész

Siriust az sem érdekelte, hogy alig alszik esténként, örömmel részt vett a kis Fanny gondozásában. A kislány sokszor ébredt fel hatalmas étvágyának köszönhetően, és sírva követelte az esti adagját. Chloé fáradtan megetette, Sirius megnyugtatta a kisbabát, majd segített fiatal feleségének újra álomba szenderülni.
A napok gyorsan teltek egymás után, Fanny White pedig egyre nagyobb lett. Szerető szülei voltak, csodás keresztszülei, lelkes rajongói - Marlene, Dorcas, Mary, Remus és Peter; valamint Chloé régi hollóhátas baráti köre -, és természetesen egy kedves nagymamája Minerva McGalagony személyében. Az átváltoztatástan professzornak sokat köszönhettek Chloéék, hiszen Dumbledore mellett ő volt az, aki segített elintézni a kislány nevével kapcsolatban felmerülő csekély problémákat, valamint mindenben támogatta keresztlányát és rajongásig szerette fogadott unokáját. Minden adott volt egy boldog gyerekkorhoz. Minden, kivéve, hogy a körülmények és a Voldemort-veszély ismét beleszólt. Újra felerősödtek a hírek és pletykák a Nagyúr erejéről és befolyásáról.
Fanny alig töltötte be első életévét, amikor Chloénak ismét Franciaországba kellett mennie. Szerencsére a távozás most sem örökre szólt, "csupán" hosszabb-rövidebb időszakokat kellett kint töltenie. A kislány nem értette, miért nem láthatja gyakrabban az anyukáját, de szerencsére Siriusszal sem unatkozott.
-Ne, ne!-hallatszott a csilingelő kacaj, és apró lábak totyogtak, amilyen gyorsan csak tudtak, nehogy Sirius a nyomába érhessen.
-Ó, de igen!-sétált Sirius Fanny után, bár a kislány szemében ez már eléggé veszélyes gyorsaságnak tűnt. -Elkapom és megeszem ezt a kicsikét!
Egy hangos kiáltással később Fanny már Sirius kezében volt és nevetve tűrte a "kínzást", a csiklandozást és a rengeteg puszit.
-Dob, kérem!-nézett kérlelve az apukájára.
Sirius már jól megértette a lány tőmondatait, és óvatosan feldobta, majd elkapta. Így ment ez hosszú percekig, míg meg nem szólalt az ajtócsengő.
-Én, én!-kezdett mocorogni Sirius karjában a kislány, aki az ajtóhoz sétált vele, és együtt engedték be a látogatóikat.
-Itt vannak a keresztszülők!-rikkantotta James Potter az ajtóban.
-Lily, Lily!-nyúlt Fanny keze a vörös hajú boszorkány felé, aki mosolyogva átvette őt Siriustól.
-Szia, kis hercegnő-puszilta meg köszönésképpen.
-Na szép, a keresztapa nem kap üdvözlést?
Fanny pirulva fordult el, fejét Lily hosszú hajzuhatagába temetve.
-Ne vedd magadra, haver-nevetett Sirius. -Tudod, kicsit tart a férfiaktól vagy fiúktól. De néhány perc és feloldódik. Gyertek be-invitálta a barátait.
-Chloé még Franciaországban van?-érdeklődött Lily, miközben a kanapéhoz sétáltak, hogy leülhessenek.
-Igen-válaszolta sóhajtva Sirius. -Ha minden jól meg, holnapután hazajön.
-Mennyi időre?
-Még nem tudni...
-Egyrészt nagyon nem irigyellek-sóhajtott James. -Másrészt... Gondolj csak bele, milyen erős a szerelmetek, hogy ezt is kibírja.
Sirius elmosolyodott.
-Ebben igazad van. De te sem panaszkodhatsz.
-Én nem is-vigyorgott a szemüveges, és egy puszit nyomott felesége arcára, aki mosolyogva fogadta.
Fanny viszont úgy tűnt, nem volt elragadtatva tőle, és letörölte keresztanyja arcáról a puszi helyét.
-Hé!-kiáltott fel James Potter. -Ezt mégis miért?
-Szerintem haragszik rád-nevetett Lily.
-De nem tettem semmi rosszat!
-Ő máshogy látja.
-Biztos a múltkori miatt-jegyezte meg Sirius, aki szintén mosolygott kislánya előbbi akcióján.
-Milyen múltkori?-gondolkozott el homlokráncolva. -Amikor megijesztettelek?-nézett a kislányra, aki összevont szemöldökkel bólintott.
-Jó a memóriája, nem említettem?-nézett büszkén Sirius a barátjára.
-Az-bólintott James.
-És szegénynek nagy traumát okoztál-rázta meg a fejét rosszallóan Lily.
-Csak egy ártatlan kis csíny volt!
-De ő még annál is ártatlanabb ahhoz.
-Igaz... Elnézést kérek a kisasszonykától-nyújtotta oda Fanny felé a kezét James. -Meg tud nekem bocsátani?
-Igen-bólintott Fanny, és belecsapott James tenyerébe.
Ezután újra Lilyhez fordult.
-Játék, kérem!
-Játszunk valamit?-kérdezett vissza mosolyogva, majd a kislány bólintása után egy újabb kérdést is feltett. -És mit szeretnél játszani?
-Baba. Szoba-mutatott az emelet felé.
-Lehozom neked a babáidat, Fannyka-állt fel Sirius. -Majd itt játszotok. Addig is legalább együtt leszünk.
Fanny nem ellenkezett. Türelmesen megvárta, hogy Sirius lehozza a babáit, amikkel végül mind együtt játszottak. Sőt Fanny kegyesen megengedte Jamesnek, hogy a kedvenc babáját is a kezébe foghassa.