Hirtelen változás

30. rész

A hollóhátas-griffendéles pár immáron kétszeres együtt alvásának a híre Claire Rosier jóvoltából keresztül-kasul bejárta az iskolát. Rejtély, hogy a mardekáros lány kitől vagy honnan tudta meg, ám ezzel nem sokan foglalkoztak. A lényeg magán a híren volt. A hír pedig terjedt, és Rosier kárörvendő vigyorral az arcán nézte, ahogy McGalagony professzor az irodájába parancsolja mindkét diákot.
-Mégis hogy gondoltátok ezt?-kérdezte éles hangon. -A fél iskola erről beszél! Black, magától ez nem is annyira meglepő, de Chloé! Tőled ezt nem vártam! Tudod jól, hogy nemet kellett volna mondanod!
-Ez csak az én hibám, professzor asszony-monda Sirius.
-Hát persze, a magáé! Ám ugyanúgy Chloé hibája is! -A tanárnő dühe nem csökkent. -Nem otthon vannak, vagy akárhol máshol, hanem egy iskolában! Itt a tanulás az első!
-Sajnálom, Minnie néni...-nézett rá bűnbánó arccal a lány, ám Sirius nem engedte, hogy a barátnője magát hibáztassa.
-Chloé addig sosem hajlandó velem lenni, amíg nincs kész az összes tanulnivalójával-védte a lányt. -És akármi büntetést is kapunk, Rosiernek is kijár! Ő pletykálta el!
-De ha ezt nem teszi meg, elhallgatjátok?
A kérdés talált. A két fiatal elkapta a pillantását az átváltoztatástan professzortól, és csendben néztek maguk elé. Chloé volt az, aki előbb megszólalt.
-Nem, nincs igazad. Elmondtam volna neked, Minnie néni. Előbb-utóbb mindent elmondok, hisz tudod. És lehet, hogy ezzel szabályt szegtünk, de esküszöm, hogy nem történt semmi más az alváson kívül. Kimerült voltam mindkét este, és olyankor nagy az esélye, hogy rémálmaim lesznek, ám hála Siriusnak, ez nem így lett. Nem azt mondom, hogy hagyd ezt annyiban, vagy ne kapjunk semmi büntetést, de kérlek, ne haragudj ránk-mondta el egy szuszra minden gondolatát keresztanyjának a lány.
Minerva McGalagonynak vigyáznia kellett, hogy a meghatottságtól el ne kezdjen könnyezni. Eddig is, ám főleg az utóbbi másfél évben lányaként tekintett Chloéra, és igyekezte mindentől megóvni. Most, ahogy itt ült előtte, Siriusszal kéz a kézben, egymást megvédve, mégis beismerve, hogy hibáztak, már ami a szabályzatot illeti, megfogalmazhatatlan érzés kerítette hatalmába. Büszke volt, nem csak keresztlányára, de még Sirius Blackre is. Nem azért, mert együtt aludt Chloéval, hanem mert tényleg látszott rajta, hogy a lánynak minden mozdulatát figyelemmel kíséri és vigyáz rá.
-Jól van...-sóhajtott a tanárnő. -Hát így állunk... Ti ketten tizenöt-tizenöt pont levonást kaptok, és egy hét büntetőmunkát Hagriddal. Mielőtt megkérdezné, Black, Rosier kisasszony is megkapja majd, ami jár neki.
-Rendben, Minnie néni-bólintott Chloé.
-Mehetünk?-kérdezte Sirius.
-Menjetek-intett a fejével az ajtó felé a professzor asszony.
-Látod, milyen jó néha, hogy külön házban vagyunk-vigyorgott Sirius kifelé menet. -Így megoszlik a levonás.
-Zseni vagy, hogy erre rájöttél-forgatta meg a szemét nevetve Chloé, és megpuszilta a fiú arcát. -Vajon ezért választottál engem barátnőddé?-tettetett gondolkodást.
-Hát hogyne!-nevetett a fiú is.
Minerva McGalagony mosolyogva nézett a szerelmespár után. Sosem gondolta volna, hogy ezt érzi majd, de örült, hogy ők ketten egymásra találtak. Chloé jó hatással volt Siriusra, és ez fordítva is igaz volt. Láthatóan a fiúnak köszönhetően keresztlánya szinte kinyílt és virágzott a boldogságtól. Elgondolkozott azon, hogy vajon a hozzájuk nagyon hasonló Potter-Evans páros ideje mikor fog eljönni. Halkan nevetve megrázta a fejét. Miért is foglalkozik a tanulók magánéletével...? Ám a válasz egyszerű volt: mert szerette őket. Lily Evanst a maga határozottságával és példamutató szorgalmával; Marlene McKinnont és Dorcas Meadowest a szabadszájúságuk és a logikus gondolkodásuk miatt; Mary McDonald és Alice Fortescue pedig maguk voltak a megtestesült őrültség és kedvesség. A Tekergőket nem kellett bemutatni, a tanárnő titkon és mélyen kedvelte a csínytevő énjüket; Frank Longbottomra nem beszédesség volt jellemző, annál inkább lovagiasság és az őszinteség. És ők még csak a Griffendél ház egyetlen évfolyama voltak. Mennyi egyéniség, mennyi különböző diák járt még ide! Igaz, az utóbbiból néha baj volt, főleg az aranyvérű mardekárosaknak "köszönhetően". Egyesek azt hitték, a származásuk miatt jobbak, a tanárnő pedig rosszul volt ettől a felfogástól.