Hirtelen változás

33. rész

Chloé R.B.F. vizsgái hihetetlen tempóban közeledtek, ami egyben a tanév végét is jelentette. Rengeteg időt szentelt a tanulásra, ám közben igyekezett Siriust sem elhanyagolni. Sokszor volt, hogy a Griffendél klubhelyiségében, a fiú ölében ülve tanult. Ilyenkor Sirius csendben játszott a lány hajával, vagy csak a derekát átölelve, fejét a vállára téve olvasta ő is vele együtt a tananyagot, közben néha egy-egy kis puszit adott a lány arcára. Nem egyszer bóbiskolt el, és csak akkor ébredt fel, amikor Chloé hátrafordulva lágyan megcsókolta. Akármennyire is unta néha, mégis szerette ezeket a békés pillanatokat. Megesett, hogy Chloé volt az, aki a rengeteg tanulásban elfáradva elaludt, és Sirius ennek igencsak örült, hiszen ez egyet jelentett azzal, hogy az ő szobájában, az ő ágyában, mellette fog majd aludni. Mivel ezek ritka alkalmak voltak, Sirius értékelte őket. Sokkal jobban aludt Chloé mellett és szerette, ha a lány ébresztette őt temérdek puszival elborítva az arcát.
-Meg fogok bukni svk-ból!-fakadt ki egy alkalommal a hollóhátas lány, a kelleténél hisztérikusabb hangon, amikor éppen Sirius ölében ülve olvasgatta a jegyzeteit.
A fiú, a szemét becsukva, a kanapé háttámlájának dőlve pihent, ám erre kinyitotta a szemét és aggódva pillantott a lányra.
-Miért buknál meg?-kérdezte értetlenkedve. -Hiszen nemrég még azt mondtad, újjabban már nem stresszelsz az órákon sem.
-Hát mert... Csak meg fogok bukni...-motyogta Chloé és könnyek gyűltek a szemében.
Sirius Black nagyot sóhajtott és kivette a lány kezéből a könyvet.
-Ezt most szépen abbahagyod a mai napra.
-Mi? Nem! Add vissza!-nyúlt Chloé a könyv után. -Ha nem tanulok, nem lesz meg a vizsgám!
A griffendéles megcsókolta barátnőjét.
-Ne is gondolj ilyenre, oké? Meglesz a vizsgád. Hiszen miért ne lenne?
-Rosier szerint...
-Szóval az ő keze van a dologban... Mivel beszélte tele a fejedet?
Chloé összeszorította az ajkait és nem szólt semmit. Percekig csendben ültek, csak a griffendéles diákok beszélgetései és a kandallóban égő tűz pattogása hallatszott. Végül Sirius törte meg a csendet.
-Gyere, felmegyünk, rendben?
Óvatosan letolta barátnőjét az öléből, aki nem ellenkezett, többek között azért sem, mert még mindig a vizsga hatása alatt volt. Nem azért, mert nem lett volna jó sötét varázslatok kivédéséből, hanem mert Rosier és Fawley professzor szándékosan ültették el a borzalmak magvait a fejében, okosan, elejtett megjegyzések formájában. Ha átváltoztatástanról vagy jóslástanról mondtak volna ilyeneket, szintén ugyanezt hitte volna el, hogy nem fog tudni teljesíteni. Érezte, hogy Sirius megfogja a kezét és felhúzza a kanapéról, majd a nyomában elindult a fiú hálóterme felé, de igazán nem volt ura a testének, a mozdulatai gépiesek voltak.

Siriusnak feltett szándéka volt jobb kedvre deríteni Chloét. A szobába érve egyenesen az ágyra ültette, majd elhúzta a függönyöket. Erősen koncentrált egy bűbáj végrehajtására, hogy elérje a kis zug romantikus hatását; mégpedig úgy, hogy apró csillagszerű fényeket varázsolt maguk köré. Amikor végzett, varázspálcáját - a lány könyvével együtt - az éjjeli szekrényre helyezte. Lefeküdt az ágyra, majd magára húzta és megcsókolta barátnőjét.
-Sirius... Tanulnom kell...-motyogta, mire a fiú megforgatta a szemeit.
-Mindent tudsz, ne aggódj.
-Nem igaz... Add vissza a könyvemet...-nézett kérlelő tekintettel a fiú szemeibe.
-Holnap visszakapod-nyugtatta a hátát simogatva. -Most pihenned kell.
-Nem vagyok fáradt-ellenkezett. -És még hátra van három oldal. Ha ma nem végzek vele, eltérek az eltervezett tanulási-ismétlési ütememtől. Ez esetben meg borzalmasan fogok teljesíteni!
-Az lehet, hogy fáradt nem vagy, de kimerült igen. -Black nyugodt hangon magyarázott. -Ez látszik. Én pedig milyen barát lennék, ha nem segítenék abban, hogy nyugodtan regenerálódj?
Chloé úgy tűnt, visszatért a jelenbe.
-Hogy tudnál segíteni?-húzta föl a szemöldökét; a pánikszerű idegesség helyét mostanra átvette a kíváncsiság.
-Mondjuk énekelhetnék neked-mosolygott a fiú.
-Sosem hallottalak még énekelni-nézett a szemébe ismét, immár egy apró mosollyal. -Tudsz?
-Fogjuk rá. Szeretnéd esetleg hallani?-mosolygott a ő is.
-Nagyon szeretném -bólintott.
Sirius felült, Chloé pedig a mellkasának döntötte a fejét és becsukta a szemét. Black belefogott egy dalba, amit a lány úgy érzett, nem ismert, mégis minden szó és hang ismerősen csengett számára. Mosollyal az arcán hallgatta barátját. A hangja éppen olyan volt, amilyenre számított: mély és nem mindig tiszta, de valahogy mégis tökéletes; olyan, amit az ember nem szívesen engedne el, inkább hagyja, hogy magával vigye. És Chloé így tett. A refrénnél eszébe jutott, hol hallhatta ezt az éneket: Minnie néninél, egy mugli rádió egyik csatornájának esti adásában. Egyszerre különös biztonsággal ölelte körbe a dallam, és a második refrént más Siriusszal együtt dúdolta.
-Ismered?-hagyta abba a fiú az éneklést, és lenézett a lányra.
-Hallottam már-bólintott. -Minnie néninél a rádióban. De te honnan ismered?-kérdezte. -Ez mugli zene.
-Pontosan. És a szüleimet kikészítettem vele-vigyorgott.
Chloé halkan elnevette magát.
-Nem is te lennél... De sajnálom, hogy megszakítottalak, folytasd csak-puszilta meg a fiút.
-Tudod a szövegét?-hagyta figyelmen kívül Chloé kérését.
-Azt hiszem-bólintott bizonytalanul.
-Akkor énekeld velem-kérte mosolyogva Sirius.
Chloé ismét becsukta a szemét, és halkan énekelni kezdett a fiúval együtt. A hangja kissé bátortalan, magas és csiszolatlan volt, de Siriuséval együtt kellemesen csengett, ahogy betöltötte a szobát.
-Micsoda koncert van itt!
A függöny szétnyílt, és a szerelmespár James Potter vigyorgó arcát pillantotta meg. Mellette két oldalt Remus Lupin és Peter Pettigrew álltak. Chloé elvörösödve fúrta bele az arcát Sirius mellkasába.
-Disaudio bűbáj... Tudod, sok mindent megkönnyítene...
-Sajnálom-puszilta meg a feje búbját, mire Chloé elhajolt tőle és megforgatta gyönyörű szemeit.
A fiú büszkén nézett a legjobb barátjára.
-Szégyenlős a drága.
Chloé gyengéden a mellkasára csapott.
-Jól van, jól van. De most mondd meg, James, hát nem voltunk nagyszerűek?
-De, bizony, azok voltatok! Valóságos szupersztárok!
-Igen, persze-rázta meg a fejét a lány kételkedve. -Potter, húzd vissza a függönyt!-adta ki az utasítást.
-Azt hittem meghallgathatunk egy újabb darabot-szomorkodott a szemüveges.
-Az lesz a második felvonás-jegyezte meg Peter. -Csak előtte szünetet tartanak.
-A függöny mögött, romantikusan-kapcsolódott be Chloé legnagyobb meglepetésére Remus is, és ritka alkalmak egyike volt, hogy a Tekergők hangos nevetéssel értékelték Pettigrew humorát.
-Nem lesz itt második, se harmadik, se sehányadik felvonás-húzta el a függönyt Chloé, és mérgesen nézett Siriusra.
-Most mi rosszat tettem?-nézett bűnbánóan.
-Disaudio!-kiáltotta James. -Roppant izgalmas az élő szappanoperátok, de ha a drágaságod megtudja, hogy végig is hallgattuk, el fog átkozni téged!
-Igaza van-fonta keresztbe a karját a lány.
Sirius elmormogta a bűbájt, és elővette a mindig hatásos taktikáját: az ártatlan kiskutyaszemeit.
Chloé a fejét rázva elmosolyodott.
-Hogy te milyen piszok szerencsés vagy, Black.
-Ó, nagyon-hajolt közelebb, és megcsókolta a lányt. -Egy ilyen kis tüneményes, szépséges és okos barátnővel.
-Ne hízelegj-tolta el, de Sirius nem hagyta magát.
-Csak bókolok.
-Ne bókolj. Most haragudnom kellene rád.
-De nem tudsz-vigyorgott a fiú, és Chloé kezét megfogva puszilta meg azt.
-De, tudok-ellenkezett, bár az előbbitől ismét apró mosoly jeleit lehetett rajta felfedezni.
-Látom-simított végig az arcán. -Édes vagy, amikor azt játszod, hogy haragszol.
-Hagyd már abba...
-Tudod, mikor ilyen még az arcod? Amikor nagyon koncentrálsz-válaszolta meg a saját kérdését. -De vajon minden helyzetben így összpontosítasz?-kacsintott huncut vigyorral.
-Ó, Merlinre, Sirius Black!-kiáltott fel Chloé tűzpiros arccal. -Fogd már be!-csókolta meg, hogy addig is elhallgattassa, és úgy tűnt, a fiúnak ez nem okozott nagy lelki törést.