Hirtelen változás

24. rész

A kényelmes kanapé már ismerős volt mindkettejüknek. Miután mindketten leültek, Chloé félve nézett Sirius szemébe.
-Először is: sajnálom-kezdte.
-Nem, nekem kellene először mondani, hogy sajnálom-ellenkezett Sirius. -Én is túlreagáltam a dolgot.
-Az igaz-mondta Chloé, és az apró mosoly mellett egy gúnyos fintort is megejtett.
Sirius megforgatta a szemét, mégsem tudott haragudni a lányra.
-Elég sok dolgot kell megbeszélnünk, nem igaz?-nézett ismét a fiúra.
-Mire gondolsz?-ráncolta a homlokát Sirius.
-Ne kezdd-mondta szigorúan Chloé, majd sóhajtott. -Úgy értem, ne játszd az értetlent, jó? Rólunk kell beszélni.
-Rólunk?
-Igen, megmondtad, hogy Rosierrel...
-Áhh-legyintett Sirius, félbeszakítva a lányt. -Azt csak azért mondtam, mert tudom, mekkora vetélytársként tekintesz rá.
-Te kis...! -Chloé nem is tudta, hogy folytassa.
-Kis mi?-vigyorodott el Sirius csínytalanul.
-Hadd ne mondjam-próbálta a lány elfojtani a mosolyát.
-Pedig érdekel-vigyorgott folyamatosan. -Szóval, mi is vagyok?
-Egy idegesítő, beképzelt és okoskodó alak, az vagy Black-sorolta Chloé, de a düh vagy az indulat hiányzott a hangjából.
-Ennyi?-vágott szomorú arcot Sirius.
-Mit vártál még?
-Jóképű, bátor, esetleg tökéletes-sorolta a fiú az erényeit.
-A szerényt kihagytad-kapott egy szemforgatást Chloétól.
-Igazad van. Na látod! Nálam jobbat keresve sem találsz. -Chloé apró kacaja után folytatta. -Amúgy is tudom, hogy ezt gondolod rólam.
-Amit mondtam, azt gondolom, semmi egyebet-ellenkezett.
-És amit én hozzátettem, azt is-jelentette ki a fiú, mintha egy sikeres legilimencia eredményét látta volna maga előtt.
-Dehogy!
-Magadnak hazudhatsz, szépségem, de nekem nem. Hallottam az előbb, amit hallottam. Nagyon is kedvelsz te engem.
-Kedvellek?-nézett rá a lány felhúzott szemöldökkel. -Ráadásul nagyon?
-Miért, nem így van?
-De-forgatta meg a szemét a lány. -Én sem értem, hogy miért, de így van. És csak, hogy tudd, nagyon zavaró.
-Zavaró? Ne zavartasd magad, sokan kedvelnek engem.
-Aha, ez most mi akart lenni? Megnyugtatás, fenyegetés vagy tényközlés? Esetleg mindhárom egyszerre? Azt ne is mondjam, hogy a zava...-kezdett volna bele egy újabb ellenérv-sorozatba a lány, de Sirius hatásosan elhallgattatta.
-Valóban, ne is mondd. Használd másra a szádat-váltott más, a szokottabbnál is kellemesebb hangszínre a fiú, közelebb ülve Chloéhoz.
-Mire... Mire gondolsz...?-hebegte a lány, ám másodperceken belül sikeresen túllépett a zavarán.
-Szépségem, tudod te azt-hajolt közelebb, átölelve a lány derekát, aki összerezzent a nem várt érintésre, de ösztönösen belesimult az ölelésbe.
-Black, ha meg akarsz csókolni, én esküszöm...
-Esküdözz-szakította ismét félbe-, de tartsd is be, mert én megteszem. És látom a szemedben, hogy nem lennél ellenére.
-És ha mégis ellenkeznék? Ha nem csókolnálak meg?-hajolt közelebb Chloé a kérdést suttogva.
-Szomorú lennék, de nem köteleznélek-vallotta be a fiú, és most már csak centiméterekre volt az arcuk egymástól.
-Akkor erre bizony még várnod kell-mosolyodott el a lány ravaszul.
Egy apró puszit nyomott a fiú szája szegletébe, majd felállt, és magabiztos léptekkel visszament a konyhába, magán érezve Sirius vágyakozó tekintetét. Még nem fogja megadni magát Siriusnak, várja ki a fiú az estét. Majd akkor... Talán...

-Minden rendben ment?-kérdezte Mrs Potter, miközben tányérokra szedte az ebédet.
-Azt hiszem-bólintott a lány, és segített a nőnek teríteni.
Az ebéd nyugodtan és vidáman telt, Chloé azonban látta, hogy pillant rá Sirius. Leplezni sem tudta a vágyakozást, de a lány addig húzta az időt, ameddig csak tudta. Egyszer sem maradt kettesben Siriusszal, nem hagyott neki alkalmat, hogy újra próbálkozzon. Ezt most ő maga szerette volna irányítani.
Ebéd után megtörtént az ajándékozás, majd délután a Tekergők és Chloé kimentek a kertbe, hogy a frissen esett hóból egy hóembert építhessenek. Természetesen Sirius és James egy hócsatával zárták az egészet, mialatt Remus és Chloé nevetve figyelték őket.
-Mit mondtál Siriusnak, hogy így pillantgat rád mindig?-kérdezte a fiú.
-Nem csókoltam meg-mosolyodott el Chloé, ahogy eszébe jutott az emlék és a fiú csalódott arca. -Csak egy puszit kapott a szája mellé.
-Ez kegyetlen-bólogatott Remus nevetve. -De ha megkérdezhetem, miért tetted?
-Kíváncsi vagyok, hajlandó-e rám várni még egy kicsit. Este bepótolom, de ezt el ne mondd neki.
-Én soha-rázta a fejét a griffendéles fiú.
Miután Jamesék megunták egymás kergetését, mindannyian visszamentek a házba. Euphemia finom tejszínhabos forrócsokoládéval várta őket, és most Chloé sem panaszkodott a magas cukortartalomra. Jól esett neki a meleg ital a kinti hideg után.
Vacsora után a fiúk megtanították kártyázni, nem is akármilyen sikerrel. Veszélyes és méltó ellenfélnek bizonyult, bár mindannyian nagyon jól játszottak.
-Köszönöm a játékot-állt fel Chloé a negyedik kör után.
-Nem semmi, ahogy játszol-jegyezte meg James, mire a lány büszkén elmosolyodott.
-Játszani azt nagyon tud-ejtett el egy megjegyzést Sirius is a lány szemébe nézve.
Chloé állta a fiú tekintetét, de nem szólt semmit.
-Elmegyek fürdeni-jelentette ki aztán, és a fürdőszoba felé indult, nem meglepő módon ismét érezte, hogy Sirius bámulja.
-Hol hagytad a szemed, Tapmancs-lökte meg James Siriust.
-Megőrjít ez a lány, de komolyan-fakadt ki, miután Chloé hallótávolságon kívülre került.
-Na most mit csinált?-kérdezte Remus, mintha mit sem tudna.
-Nem csókolt meg!-panaszolta Sirius.
-Ez a bajod?-nevetett James.
-Nem. A baj az, hogy itt-mutatott a szája melletti pontra-, itt megcsókolt. De úgy rendesen nem.
-És ez idegesít?-kérdezte Remus.
Sirius hevesen bólogatott.
-Ne aggódj, ami késik, nem múlik.
-Köszönjük, Holdsáp, roppant bölcs vagy. -James nem tudta abbahagyni a nevetést. -Majd harminc év múlva megkapod a csókodat, haver-veregette meg Sirius hátát.
-Nem ezt mondtam-ellenkezett a prefektus, de ő sem bírta teljesen visszafogni a nevetését.
-Harminc év?-szörnyülködött Sirius. -Te édes Merlin, én harminc percig alig tudok már várni!