Hirtelen változás

40. rész

A Roxfort utáni életet nem éppen így képzelték el, se Chloé, se Sirius, se akármelyik barátjuk. Egyre több hír kezdett el terjengeni a sötét varázsló felemelkedéséről, bár ezek túlnyomó többségében csupán légből kapott hírek voltak. Az auror barátaik és minisztériumban dolgozó ismerőseik ezeket rendszerint cáfolták, ám tőlük tudták meg azt, hogy Voldemortot egyre inkább úgy emlegetik, mint Tudjukki vagy Ő, Akit Nem Nevezünk A Nevén.
A Főnix Rendjének gyűlésein - a Dumbledore által létrehozott titkos rendnek volt ez a neve - a bölcs, öreg varázsló mindig biztatta őket, hogy a nevén említsék azt a bizonyos Tudjukkit.
-Hiszen aki fél a névtől, fél magától a személytől is-érvelt. -Mi pedig ezt nem engedhetjük meg magunknak.
Chloét és Siriust is rendszeresen lefoglalták a feladataik: a minisztérium, a képzések, a levelezések, a gyűlések, kinek mi jutott. Emiatt nagy sajnálatukra kevés időt tudtak együtt tölteni, hiszen minden szabadidejüket a mostani helyzetnek áldozták. Este, amikor lefeküdtek, még legalább egy órán át beszélgettek, egymást nyugtatták, de volt, hogy csupán csendben, egymás ölelésében töltődtek fel.
Nem telt bele pár hét, alighogy hozzászoktak az együttéléshez, Chloé megkapta azt a hírt, amitől tartott, ahogy Sirius és McGalagony professzor is - lévén, hogy keresztlányáról volt szó: a lánynak külföldre kellett utaznia. Franciaország... Vissza Franciaországba... Egy könnycsepp... Még egy... Majd megszámlálhatatlan, rengeteg kisebb-nagyobb nedves tócsa tette szépen lassan olvashatatlanná Dumbledore levelét. Sirius, aki végig ott volt az elolvasásánál, Chloét simogatta, miután az ölébe húzta.
-Nem akarlak itthagyni...-motyogta a lány.
-Ne félj, nem lesz semmi bajom-nyugtatgatta a fiú.
-Még ha így is van... Nekem Minnie nénin kívül csak te vagy-nézett fel könnyes szemmel a lány. -Csak te, aki biztonságot jelent és tudom, hogy számítok neki. Persze, ott vannak a barátaink is, de az más. Mondhatni megmagyarázhatatlanul más. Ezt érezni kell...
-Azt hiszem, értem, mire gondolsz. De hátha csak egy rövid időről van szó.
-Még elbúcsúzni sem tudunk rendesen!-fakadt ki a lány. -Holnap indulnom kell!
-Sajnos... Hirtelen jött... De tudod, mit gondolok?
-Mit?
-Lehet ez is egy jel. Egy jel arra, hogy nem kell igazán elbúcsúznunk, hiszen minél előbb viszontláthatjuk majd egymást-mosolygott biztatóan Sirius Chloéra.
-Úgy legyen...-mondta a lány egy sóhaj után. -Segítesz pakolni?
-Persze.
Sirius megpuszilta a lányt, majd együtt bepakoltak az utazóládájába minden fontos dolgot, ami az elkövetkezendő időben kellhet neki.
-A legrosszabb, hogy nem tudom, meddig maradok-motyogta Chloé, miközben két ruhája között vacillált, immáron kissé megnyugodva. -Te jó ég, ez mennyire önző kijelentés volt tőlem-kapott észbe.
-Mi?-kérdezte Sirius, aki nem hallotta, mit mondott a lány, mivel az íróasztalnál foglalatoskodott valamivel.
-Amit mondtam. Pontosabban amiért arra gondoltam.
-És mi volt az?
Chloé elismételte, és egyből magyarázkodni kezdett.
-Természetesen kisebb gondom is nagyobb annál, melyik ruhát vigyem, de ez csak úgy...
-Kicsúszott a szádon, hiszen szeretsz divatosan öltözködni, minden esetben. Ezzel nincs is semmi baj-mosolygott a fiú.
Chloé hálásan mosolygott vissza rá. Szerette, hogy kitapasztalta már, mikor mire gondol, és kimondta helyette, amit ő nem mert, mert rossznak érezte. Sirius szájából az ilyen gondolatok mindig egyszerűnek és természetesnek hangzottak.

-Kész-hajtotta le a lány a láda tetejét egy óra múlva, miután többször is átnézte, minden megvan-e.
-Várj, itt van még néhány pergamen, ezek is jól jöhetnek-sétált oda hozzá Sirius, és a ládába csúsztatta a lapokat.
-Köszönöm-mosolygott Chloé, majd megpuszilta a fiút. -És a segítséget is.
-Ez egyértelmű-mosolygott Sirius is, és felkapta az ölébe a lányt.
Chloé nevetve ölelte át a nyakát, és ismét egy puszit adott a fiú arcára.
-El fogsz ejteni.
-Ugyan. Pillekönnyű vagy.
-A gondjaim nehezek...-sóhajtott a lány.
-Akkor kirázzuk őket!-kiáltott fel Sirius, és nevetve, ahogy a kisgyerekeket szokták, óvatosan feldobta - persze nem túl magasra -, majd elkapta Chloét.
A lány vele együtt nevetett.
-Így még biztosabb, hogy elejtesz! Hagyd abba!-sikította, amikor Sirius egy kicsit magasabbra dobta.
Ahogy újra elkapta, Chloé szorosan átölelte.
-Most már jobb, szépségem?
-Jobb, de ha nem így lenne is ezt mondanám, csak, hogy ne dobálj többet.
-Nem foglak. De tényleg jobban vagy, ugye?-kérdezte a fiú reménykedve.
-Sokkal jobban-mosolygott Chloé.
-Más egyéb kívánsága van a hercegnőnek?-tért vissza Sirius Black tréfás hangulata. -Hiszen láthatja, a hűséges lovagja mindent elintéz neki.
Chloé felkacagott.
-Egy vacsora jól esne-mondta rövid gondolkodás után. -Valami salátásat összedobhatnál.
-Micsoda kívánságai vannak!-vigyorgott Sirius. -Intézkedek.
-Köszönöm!-kiáltott Chloé a konyhába induló fiú után, aki lelkesen fogott hozzá a vacsora elkészítéséhez.
Chloét meglepte, hogy milyen ízletes tálat rakott össze Sirius. Nem kételkedett eddig sem a fiú képességeiben, ám most minden fenntartása elszállt. Falatonként dicsérte Siriust, aki büszkén mosolyogva fürdött a szép szavakban.
A vacsorát egy fürdés követte, majd a fiatal pár ismét a hálószobába ment.
Sirius leült az ágyra, Chloéval az ölében. A lány szembefordult vele, kezei közé fogta az arcát, és mélyen a szemébe nézett.
-Mire készülsz?-kérdezte Sirius.
-Szeretném örökre az emlékezetembe vésni a tekintetedet és minden vonásodat. Ki tudja, mikor látlak majd legközelebb. Kell egy emlék, amibe kapaszkodhatok, amit akármikor előhívhatok, ha bátorításra van szükségem, vagy egyedül érzem magam.
Sirius közelebb hajolt és megcsókolta Chloét.
-A búcsúnk nem örökre szól-próbált a legmeggyőzőbb és legmegnyugtatóbb hangján beszélni. -Ezt te is tudod.
-Nem tudhatjuk-rázta meg a fejét a lány. -Viszont ha úgy készülünk, kevésbé lesz fájdalmas, ha úgy alakulna, és kellemes lesz a csalódás, ha másként-érvelt.
Sirius szomorúan elmosolyodott, miközben megsimította Chloé arcát.
-Szeretem, ahogy fogalmazol, és amiket megfogalmazol.
Chloé is hasonló mosollyal reagált.
-Én meg a hangodat szeretem. Főleg, ha arra aludhatok el.
-Én pedig téged szeretlek, mindennél jobban.
-Én is téged, Sirius Black, én is téged.
Most Chloén volt a sor, hogy egy hosszú, édes csókot adjon a fiúnak.
-Ilyet kérek még...-suttogta Sirius, miután elváltak egymástól, és a lány kérdés nélkül teljesítette a kívánságát.
A csókok hosszas csókolózáshoz, a csókolózás a szerelmük ismételt beteljesüléséhez vezetett - szerencsére Chloé vacsora után megitta a bájitalt, hiszen érezte, hogy Sirius is hasonlóra vágyik, mielőtt elválnak -, majd egymás karjaiban aludtak el.