Hirtelen változás

31. rész

Chloé felsietett a lelátóra, Lilyhez és Dorcashoz.
-Mi történt reggel?-kérdezte a vörös hajú lány. -Hallottunk valami pletykafélét, hogy verekedés volt, de nem igazán tudtam elhinni.
-Főleg azért nem, mert téged is említettek, és te nem olyan vagy-tette hozzá Dorcas.
-Én csak átkoztam-vonta meg a vállát Chloé.
A két lány meglepetten nézett rá.
-Muszáj volt. Siriust bántották-indokolta. -És csak sóbálvány átok volt, semmi veszélyes.
-Vagy úgy-mosolyodott el Dorcas.
-Jam... Potternek nem lett baja?-kérdezte Lily. -Vagy a többieknek?-tette hozzá gyorsan.
-Nahát! Érdekel?-bökte meg Dorcas a griffendéles prefektus oldalát.
-Mert a csapat érdekét nézem és az esélyeinket a házkupánál-válaszolta pirosodó arccal, rá sem nézve egyiküknek sem.
-Nyugalom, szerencsére senkinek semmi baja-rázta a fejét Chloé mosolyogva. -De Rabastan nem játszhat, ez is a mi javunkra szolgál.
-Nem hangzik rosszul-bólintott Dorcas, és ezzel mindenki egyetértett.
Perceken belül mindkét csapat kivonult a pályára, hangos éljenzés közepette.
Sirius felnézett a lelátóra, tekintetével Chloét keresve. Amikor megtalálta, elmosolyodott, amikor pedig Chloé puszit küldött neki, úgy érezte, ez a meccs az övéké lesz. James Potter is felnézett, hogy Lily Evanstól nyerjen bátorítást. A lány halványan elmosolyodott, a csapatkapitány pedig még magabiztosabban sétált tovább a mardekáros ellenfelek felé.
-Csak nyerjék meg...-motyogta Lily Chloé mellett ülve.
-Minden rendben lesz-húzta ki magát Chloé, bízva az oroszlános csapat sikerében.
Igaza is lett. A győzelem a griffendéleseket illette meg, mindent megtettek, hogy ezzel is javítsanak az esélyeiken a kviddicskupa megszerzéséhez.
Bár nem volt könnyű játék, állták a sarat. Mind a játékosok, mind a lelátón szurkolók megtapasztalhatták, milyen az, amikor egyeszerre élnek át minden hangulatot.
James Potter például egyszer majdnem leesett a seprűjéről, és nem csak az ő szíve zakatolt a magasban, de Lily Evansé is a lelátó padján ülve. Egy sikítás után aggódva, az ujjat tördelve nézte a fiút, magában imádkozva azért, nehogy nagyobb baja legyen.
Mary MacDonaldért egyszerre izgult a három lány, amikor a mardekáros fogóval összeütköztek, és néhány másodpercre elveszítették az irányítást seprűik felett.
Regulus Blacknek sem kedvezett mindig a szerencse, és Chloé azon kapta magát, aggódik érte, amikor Marlene gurkója elől próbált kitérni, emiatt az egyik karika tartóoszlopának ütközött. A legjobban persze Siriust féltette, ám a barátja hatalmas erejéről, pontosságáról és gyorsaságáról tett ma tanúbizonyságot.

Chloé boldogan futott le a lelátóról, Lilyéket hátrahagyva, a sok diákot kerülgetve és megelőzve; egyenesen Sirius karjaiba.
A griffendéles terelő addigra már leszállt a seprűjéről, ami a gurkók távoltartásához szükséges ütő mellett hevert a földön. Kitárta karjait, majd amikor a lány átölelte, a derekára fonta.
-Nagyon jól játszottál-dicsérte meg Chloé. -Ahogy mindannyian, hihetetlenek voltatok. Jó volt látni az összhangot és a sok edzés eredményét.
-Örülök, hogy elégedett vagy velünk-nevette el magát halkan Sirius, miközben barátnője hátát simogatta.
-Az nem kifejezés-nevetett a lány. -Sőt, büszke vagyok rátok! A csapatból mindenki remekül teljesített ma!
Chloé kissé lábujjhegyre emelkedett, jelezve, hogy megcsókolná a fiút, aki értette a célzást, és lehajolt hozzá.
-Gratulálok, Black, szép munka volt-zökkentette ki Siriust a csók mámorából házvezető professzoruk, McGalagony szava.
-Köszönöm, McGalagony professzor-mosolygott büszkén a fiú. -A keresztlányának is nagy szerepe volt benne-vált még szélesebbé a mosolya.
-Igen, hallottam hírét-mosolygott rá a tanárnő is a szerelmespárra, majd otthagyta őket, hogy a többi játékosnak is gratulálhasson.
-Chloé! Ugye jössz a győzelmi bulinkra?-szökdelt oda Mary sugárzó mosollyal az arcán.
Nem volt csoda, ő kapta el a cikeszt, joggal volt büszke magára.
-Ha lesz, megyek-válaszolta Chloé mosolyogva barátnője lelkesedésén.
-Persze, hogy lesz-lépett oda Marlene, a haját igazítva, ami kibomlott a heves játék alatt. -És meg ne próbálj nem eljönni-fenyegette meg. -Nagy szereped van a sikerünkben. Nagyon nagy.
-Ott leszek-nevette el magát Chloé.
-Hajnalig tartó mulatság lesz-biztosította mindannyiukat Sirius.
Chloé felnézett rá.
-Vagyis ameddig Minnie néni véget nem vet neki-pontosított.
-Megoldjuk, hogy hajnalig tartson-kacsintott az akkor odalépő James Potter.
-Azt gondolom-hallatszott Lily Evans hangja, akiből a gratuláció után előtört prefektusi énje. -De ha nem ő, Remus is és én is berekeszthetjük az ünneplést.
-De nem tennéd meg-vigyorgott rá megnyerően James.
-Nem? És áruld el, miért nem?-kérte számon őt a lány.
-Mert nem akarod, hogy ez elrontsa a kedvünket és demotiváltak legyünk a következő meccsünk alkalmával-érvelt a kviddicscsapat kapitánya.
-Neked mindenre van magyarázatod?-húzta fel a szemöldökét Lily, ám Chloé túl jól ismerte ahhoz, hogy ne fedezze fel az elrejtett mosolyt a szája szegletében.
-Mindenre-húzta ki magát James. -Ha például megkérdezed, miért nincs kész a házim, azt mondom, hogy Sirius felgyújtotta...
-Hé! Miért pont én?-kiáltott fel az említett, ám James folytatta.
-És ha arra van kíváncsi, miért késtünk óráról, azt felelném, Sir Cadogan rossz úton vezetett minket.
-Ennyi, vagy van még valami?-kérdezte Lily.
-Van még. Ha megkérdeznéd, hogy kivel töltöm a Valentin napot, azt válaszolnám, hogy ha te nem mondasz igent, akkor hatodik alkalommal is szegény Remusnak kell elviselnie a társaságomat.
Lily Evans egy pillanatig köpni-nyelni nem tudott. Megszokta már, hogy James minden évben randit kér tőle, ő pedig minden évben elutasítja, de ez most más volt. Most úgy gondolta, talán igent is mondana. Ám nem akarta, hogy túl gyorsan odaadja magát a fiúnak, igaz, ő mát évek óta várt rá. Nem tudta, bízhat-e benne igazán.
-Ezt a fiúk szokták megkérdezni-jegyezte meg halkan Chloé, hogy megtörje a beállt csendet.
James vállat vont, de igazat adott neki.
-Evans, eljössz velem Roxmortsba a hétvégén?
Lily nagyot sóhajtott.
-Elmegyek-kezdte. -De! -A mutatóujját a levegőbe emelte, jelezve, hogy ne bízza el senki magát, ne bontsanak pezsőt és ne kezdjék el egy párnak tekinteni őt és Pottert. -Csak mint barátok.
James elfojtott egy sóhajt. Elvégre ez is több, mint amit várt.
-Köszönöm! Nem fogod megbánni-kacsintott a lányra, majd magyarázni kezdte neki a szigorúan baráti hétvége terveit.
-Akkor ezzel várhatunk még egy évet-morogta Marlene, halk nevetésre kényszerítve Chloét.
-De majd akkor!-lelkesedett Mary. -Majd akkor már biztos, hogy össze is jönnek!
-Ideje lenne-értett egyet Dorcas. -Lily is bevallhatná magának, hogy szereti.
-De túl büszke ahhoz-mondta Chloé.
-Ismerős, mi?-nézett rá sokatmondóan Marlene.
-Hogy érted ezt?
-Ugyan, tudod te. Rengetegszer eljátszottad, hogy nem kedveled Blacket, és nézzenek oda, most mégis együtt vagy vele.
-Hagyjuk is a gerlepárt-kuncogott Mary.
-Sirius aligha mondható gerlének-forgatta meg Marlene a szemeit.
-Hé!-kiáltott fel Sirius. -Miért mondod ezt?
-Voltam a barátnőd, rémlik?
-Jól van, majd máskor megvitatjátok. Most gyertek-terelte arrébb Dorcas a két griffendéles kviddicsjátékost.
Chloé széles mosollyal az arcán nézte őket.