Step by step

17. fejezet

Idétlenül éreztem magamat. Ott álltam a szekrényem előtt, és mint egy csaj, nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Végül annyira felmérgeltem saját magamat, hogy a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttem. Farmer, póló, és egy bő pulcsi. Szartam az egészbe. Még megfésülködni is lusta voltam.

- Kész vagy? – dugta be a fejét az ajtón.

Éppen áthúztam a fejemen a pulcsimat. – Aham – válaszoltam neki kissé elharapva a szót. A zsebembe süllyesztettem a tárcámat meg a telefonomat, és követtem őt az előszobába.

- Hát ti? Hova-hova? – hallottuk meg Melody hangját.

Mindketten felé fordultunk. – Kocsmázni. Pasis estét tartunk – válaszolt helyettem is Ethan. – Majd jövünk valamikor.

- Jó mulatást! – szólt utánunk Lily, amint felöltözve már félig kiléptünk a lakásból.

Nem hiszem, hogy hallotta a válaszunkat, de lényegtelen volt. A lépteink visszhangot vertek a kihalt lépcsőházban, ahogy sietve haladtunk lefelé. Ethan maga elé engedett, majd az utcára kilépve egymás mellé léptünk. Nem tudtam melyik kocsmáról beszélt, így csak csendben követtem őt. Beszélgetni akartam vele, de szerencsétlennek éreztem magamat. Valójában az is voltam. Kikerültem egy párt, akik kézen fogva sétáltak, de nem nagyon akarództak elengedni a másik kezét. Régen az ilyen láttán irigységet éreztem, de most egyszerűen hidegen hagyott. A tekintetem Ethanre vándorolt. Sötét tincsei az arcába hulltak, de egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy félresöpörje őket. Az orrában látható apró kis görbületet még csak most vettem észre. Ajkainak íve, szempilláinak hossza... Pokolba is. Baromi jó pasi volt.

Ethan megállt, és visszanézett rám. Ekkor esett le, hogy megérkeztünk a kocsmához. Beléptünk a dohos, meleg, pia szagú helyre. Több asztal volt, ezek mellett pókerasztalok, és billiárdasztalok is, néhány falon darts. A bejárattal szemben pedig a bár terült el. Mellette két boltív vezetett át a játékrészlegbe.

- Gyere – biccentett a fejével. Bármiféle szó nélkül követtem őt. Az egyik pókerasztal felé közeledtünk, és azonnal feltűnt valami. Lányok is voltak ott. Tehát hazudott. Hazudott, hogy ne jöjjenek Melodyék. Legszívesebben elnevettem volna magamat. - Mi az? – pillantott rám Ethan.

Csak legyintettem. Az asztalhoz érve azonnal elhalt a beszélgetés. Nyolc kíváncsi szempár nézett ránk, én pedig esetlenül köszöntem az ottlévőknek. – Sziasztok!

Ethan mosolyogva elfordult tőlem és a barátaira nézett. – Skacok, bemutatom Cameront.

- Csak Cam – vágtam rá azonnal, Ethan pedig azonnal rám vigyorgott.

Az egyik srác intett a három szabad szék egyike felé. – Üljetek le – mondta. Fintorogva Ethanre nézett. – Mindjárt itt lesz Brian is.

Tétován levettem magamról a kabátom és a székem háttámlájára tettem. Leültem a három szék közül a középsőre. Ethan a jobbomra telepedett.

Egy szőke hajú lány mosolyogva könyökölt az asztalra, nagy barna bociszemekkel nézett rám. – Szia Cam! Emily vagyok.

Csak biccentettem neki, de még mielőtt bármit is szólhattam volna, folytatta.

A mellette ülő barna hajú lányra bökött. – Ő itt Zoey.

A lány csak intett, majd tovább irkált a telefonjába.

Emily folytatta. A srácok rázkódó vállakkal figyelték az eseményeket. Sejtettem, hogy valami nagy csattanó lesz a végén, de még arra várnom kellett. Emily a másik oldalán ülő fekete, felnyírt hajú pasira mutatott. – Steve – folytatta. Aztán a Steve mellett ülőkkel folytatta. – Zayn – mondta, a sráccal pedig egyszerre biccentettünk. – Aaron – Összenéztem a sráccal, és meg kellett állapítanom, hogy pofátlanul szép kék szikrázó szemei voltak. – Anna – A barna hajú lány rám kacsintott, mielőtt beleivott volna a sörébe. – Alex – mutatott a hozzám legközelebb ülőre. Csak összenéztünk, de a srác, már majd' megpukkadt a röhögéstől. – Ethan másik oldalán pedig Rob ül – fejezte be a bemutatkozást, de igazából esélyem sem volt üdvözölni újra mindenkit, mert folytatta. – Ti honnan ismeritek amúgy egymást? Távoli rokonok vagytok? Csak mert baromi helyesek vagytok mindketten. Ja, és mellesleg Cam, nekem te baromira ismerős vagy. Nem dolgozol véletlenül a Pokolban?