Step by step

36. fejezet

Megnyomkodtam kissé sajgó térdemet, kisebb nyomást gyakoroltam rá. Tegnap túlzásba vittem kicsit a gyakorlást, és ezt most én is érzem. Nem éppen jó szájízzel hagytam el a termet este. Nem voltam elégedett magammal, és haragudtam a testemre is, hogy sajog minden porcikám. Nem akartam semmit sem mondani Ethannek, mert tuti lenyakaz, ha megtudja mim fáj és mennyire.

Lassan belépdeltem a szobába, a tekintetem pedig azonnal találkozott Ethanével. Felült, letette a kezében tartott könyvet, felém nyújtotta a kezét, amit gondolkodás nélkül elfogadtam. Az ölébe húzott. Felsóhajtottam, hogy végre kinyújthatom sajgó térdeimet.

- Hogy érzed magad? – suttogta a fülembe.

- Fáradt vagyok.

- És a térded hogy van? – tette fel azonnal a kérdést.

- Kicsit fáj. De többnyire csak sajog – füllentettem neki.

- Akkor holnap remélem, hogy kihagyod a próbát. Túlhajtod magad. Megint.

Beharaptam az alsó ajkamat. – De jólesik.

- Hogy összeesésig gyakorolsz? – dörmögte a bőrömbe. Egy apró csókot nyomott a nyakamra. – Cam, nem szeretném, ha újra lesérülnél.

- Mert nem akarod látni, ahogy újra roncs leszek?

Az oldalamba bökött, amitől kissé megugrottam. – Nem. Nem akarlak kórházban látni, elszakítva attól, amit a legjobban szeretsz.

Melody bekopogott a nyitott, majd óvatosan beljebb lépett. – Lilyvel elmennénk vásárolni. Tudnátok jönni segíteni?

Lassan kimásztam Ethan kezei közül. – Persze.

Melody elment a szobájukban gyors átöltözni, én pedig szintén átöltöztem. A mai meló, a tegnapi próba teljesen kicsinált. Ethan tekintetét nem kerülte el, hogy óvatosabban nehezedem rá a lábamra. – Maradj itthon.

- Nem vagyok rokkant.

Mielőtt válaszolhatott volna, tüsszentett. – Persze, hogy melegbe fázok meg – dünnyögte idegesen. Gyors kifújta az orrát, aztán visszafordult felém. – Maradj itthon, oké? A lányoknak elég vagyok én is.

Összehúztam a szemeimet. – Remélem tisztában vagy vele, hogy attól függetlenül, hogy az ágyban te dugsz meg engem, attól nem válok lánnyá a kapcsolatunkban – fontam keresztbe magam előtt a karjaimat.

Lily prüszkölve felnevetett az ajtóból. – Hoppá, beletenyereltem valamibe?

Ethan lassan elvigyorodott. – Ugyan, csak a barátnőmmel összevitatkozok éppen.

Az ajtó felé lépdeltem, és Lilyre mosolyogtam. – Adj öt percet, és még a hulláját is elkaparom – mondtam neki, ahogyan lassan becsuktam az ajtót. Ethan mögöttem röhögött, én pedig azt néztem, hogy mit vághatnék hozzá, amibe bele is halhat.

Két karjával átölelte a csípőmet, majd az állát a vállamra fektette. – Tudod, hogy imádom, amikor ilyen vagy.

- Utállak jelenleg.

- Nem utálsz.

- De.

- Hisztizel, de nem utálsz – puszilt meg. Felsóhajtottam, ő pedig újra megpuszilt. – Lenyugodtál?

- Utállak.

- Persze. Te meg nem vagy izgató.

- Fejezd be! – szóltam rá kissé elvörösödve.

Megint felnevetett, de egy kisebb köhögésbe torkollott. – Na, egyezzünk meg valamiben. Eljöhetsz, de utána azonnal lepihensz, oké? Így te sem érzed magad lánynak a kapcsolatunkban – fejezte be egy gonosz vigyor kíséretében, mielőtt a bőrömbe mélyesztette a fogait.

Olyan erősen könyököltem gyomron, hogy levegő után kapva elengedett. – Kiraklak estére a kanapére, ha nem fejezed be.

Egy szenvedős nevetést hallatott csak, én pedig elhagytam a szobát, igyekezve egyre erősebb nyomást helyezni a sajgó lábamra. A boltban a lányok céltudatosan haladtak a sorok között, pakolták a kocsiba a dolgokat, mi pedig csak követtük őket. Néhány pasisabb dolgot – például nem harmatvirágfing illatú tusfürdőt – is tettünk a kocsiba, és a már rutinos felállás szerint pakoltunk mindent a vászonszatyrokba, és hagytuk is el az üzletet. A lányok két kisebb, és könnyebbet szatyrot vittek, mi pedig a nehezebbeket.

- De én is elbírom! – nyafogott tovább Lily.

- Tudom Lily, de ha itt vagyunk, miért kéne neked cipelni a sok szart? – felelte Ethan vagy negyedjére.

- Cam rokkant – mutatott rám. -, és szintén lány. Ő akkor miért cipekedhet?

- Kurvára megöllek! – néztem a páromra villámló szemekkel.

Ethan megpróbálta elfojtani a vigyorát. – Ő mondta, nem én.

- Akkor is téged öllek meg.

Lily megállás nélkül szívta a véremet a hazaúton, én pedig Ethant szidtam.

Otthon ahogy letettem a szatyrokat, két kéz a vállamra simult, és a kanapé felé terelt. – Na! Ne már! Segítek!

Lenyomott a kanapéra, felemelte a lábamat, és felfektette az ülőalkalmatosságra. Homlokon puszilt, majd mikor fel akartam ülni, visszanyomott, és még be is takart. – A-a. Ahogy megbeszéltük.

- Ezt te beszélted meg magaddal – dünnyögtem, de jobban összekucorodtam a takaró alatt, és nem vallottam be neki, de szinte felnyögtem az örömtől, hogy végre pihen a lábam. Bár valószínűleg láthatta az arcomon, mert csak újra megpuszilt.

- Ejha, de mázlista itt valaki – röhögte el magát Melody.

Elnyomtam a mosolyomat, és a párnába fúrtam a fejemet.

Amíg kipakoltak, addig én bekapcsoltam a tévét, és egy random filmet kezdtem el nézni. A lányok végül befogták Ethant főzni, de hogy a srác egy átok ilyen téren, az is biztos. Sütni tud – kb csak muffint -, de ennyi.

- Mennyi sót teszel még bele? Azt mondtam elég! ETHAN!

- Nem, nem, nem! Egy dolgod volt!

- Tűnés a konyhából! – küldte ki Lily idegesen.

A srác röhögve letelepedett hozzám, míg a lányok pufogását továbbra is hallottuk.

- Valld be, jól esik pihenni – suttogta nekem. Csak meglegyintettem, de nem tagadtam egy percig sem.

Az este további részében engedtem, hogy mindenhogy kiszolgáljon, amit a lányok meg is jegyeztek. Van, mikor én csinálom ezt Ethannel, de persze a macsó nem akarta bevallani, hogy ő is szereti, ha ennyire kinyalom a seggét. Vacsora után kidőltem teljesen, és hajnalba keltem fel csak arra, hogy elzsibbadt a karom. Kihúztam Ethan alól, megfordultam, és vissza is aludtam, ahogy éreztem, hogy még közelebb mászik hozzám.