Step by step

34. fejezet

Lezuhantam a tesóm előtti székre, majd kifújtam magam. Igyekeztem nem azzal foglalkozni, hogy a mellettünk lévő asztalnál két tinilány összevihogott. Colette kissé szúrós szemekkel pillantott rám, de amint elhelyezkedtem, bele is fogott a szófosásba.

- Hol a francba voltál? Mit is csináltál pontosan a pasiddal? Ugye nem szexeltetek? És ha igen, jó volt? Komolyan mesélned kéne az életedről. Most meg mi a fenét fintorogsz? Jogom van mérgesnek lennem rád! Félórája itt ülök, te meg sehol! És még ki is nyomtál! Remélem tényleg nagyon jó okod volt arra, hogy lekoptattál!

- Kérlek, beszélj már hangosabban, szerintem a helyiség végében lévő félig süket bácsi nem hallott rendesen, hogy hogyan szexelek a pasimmal – néztem rá összehúzott szemekkel. Colette csak elfintorodott. – Mellesleg, ha befejezted a dumálást, akkor elújságolnék mindent.

A szemei azonnal izgatottan felcsillantak, és az asztalra könyökölve, a tenyerébe támasztotta az állát. – Figyelek.

Én pedig mindent elmeséltem neki. Mindent, ami eddig Susannel átbeszéltünk, a menetét, a csoportokat, az oktatást, a versenyt. Mindent. A nővérem csak itta a szavaimat, és még azzal sem törődött, hogy elé tették a rendelését. Szerintem egy órán keresztül csak fostam a szót, és megállás nélkül csapongtam a témákban. Amikor végre kifogytam a mondanivalómból, hátradőltem, várva a reakcióját; de arra egyáltalán nem számítottam, hogy elkezd majd sírni. Döbbenten pislogtam a nővéremre, aki megállás nélkül szipogott, és a könnyeit törölgette. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kezdjek vele. Nem az az érzelgős fajta, de biztos a hormonok készítették ki ennyire.

Megtörölte az orrát. – Én... ahnnyihra büszkhe vagyhok rhád – szipogta.

Felé nyújtottam egy adag zsepit, amit elfogadott, és kifújta az orrát. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy mennyien nézhetnek jelenleg megvetően. Megríkkattam egy terhes nőt. Ha ilyet látnék, én is biztos ítélkeznék.

Vártam, amíg összeszedi magát, de ez nem igazán akart bekövetkezni. – Oké, most már tényleg elég lesz – szóltam rá halkan, egyre jobban fészkelődve ültömben. Megtörölte a szemét, a sminkjét ezzel elmázolva. Erősen szipogott. Világéletében csúnya síró volt, de ezt komolyan egy ilyen helyen kellett demonstrálnia? Felsóhajtottam, majd egy újabb adag zsepit tartottam felé. Újabb tíz perc telt el azzal, hogy megpróbálta összeszedni magát. – Minden oké most már? – kérdeztem tőle óvatosan.

Lassan bólintott, letörölte a festékje maradékát. – Igen, bocs – szipogott még egy utolsót. – Csak tényleg nagyon büszke vagyok rád – folytatta erőtlen hangon. Láttam, hogy megint kezd lekonyulni a szája, de igyekezett visszafogni magát. Hátratoltam a székem, és mellé lépve magamhoz öleltem. A mellkasomba fúrta az arcát, halkan rázta a sírást. – Ahnnyira bholdhog vahgyok – motyogta a felsőmbe.

Lesimítottam a tincseit, és megpusziltam. Feleslegesnek gondoltam, hogy tovább próbáljam megnyugtatni.

***

Hátradőltem a kanapén a hosszú nap után, és baromi jól esett, hogy senki sem volt otthon. Bámultam a sötét tévé képernyőt, de semmi kedvem nem volt felkelni, és bekapcsolni az eszközt. Inkább csak feküdtem a kanapén, a plédért nyúltam, és betakaróztam. Így terveztem lezárni a napomat. Mikor legutóbb a tesómmal találkoztam, nem igazán jutottunk a beszélgetésünk végére, így tegnap este felhívott, és gratulált, aztán legalább két órán keresztül még dumál nekem.

Talán egy félórát feküdtem ott a sötét nappaliban, végül pedig valami hülye ötlettől vezérelve elővettem a mobilomat, és Youtube-on beütöttem a nevemet. A legelső találat az utolsó fellépéseim egyike volt, így rákattintottam, és megnéztem. Figyeltem önmagam, a mozgásom, és akaratlanul is elhúztam a számat. Ennél a fellépésnél a bokám nagyon fájt, és minden egyes mozdulatnál össze akartam esni. Mégsem látszódik az arcomon más, csak az, hogy élvezem, és egyszerre vagyok vagány, meg egy szende srác is. A tenyerembe támasztottam az államat. Régen mindig visszanéztem a fellépéseimről készült felvételeket, viszont lassan egy éve magamra sem néztem. Vagyis nem igazán akartam visszanézni.