Step by step

30. fejezet

Leszálltunk a buszról, és elindultunk az ismerős utcán. Mindkettőnk hátán egy hátizsák volt, benne összekoszolható ruhákkal, illetve bor a vacsorához, ahogy ígértük. Ethan lassított a léptein, amikor látta, hogy nem igyekszem sietni. – Még mindig ideges vagy?

- Találkozol az idióta nővéremmel, és több órát leszel vele együtt. Nyilván fosok, hogy ezután szakítasz majd velem.

Felnevetett. – Cam, hidd el, te nehezebb eset vagy, mint a terhes nővéred. Tudom kezelni.

- Na kösz – dünnyögtem szem forgatva.

- Ne felejtsd el azt sem, hogy nekem is van egy nővérem.

- De közel sem ilyen szörnyű.

- Tényleg, a te tesód valóban szörnyű – forgatta meg a szemeit, majd összeborzolta a hajamat, ahogy maga elé engedett a kapuban. – Imádja az öccsét, óvja, és örül, hogy újra vele van. Ez tényleg egy igazi szörnyeteggé teszi.

Gyomron könyököltem, mielőtt megnyomtam volna a csengőt. A sietős, csattogó lépteket hallva pedig tudtam, hogy Colette már rohant is felénk. Szinte feltépte az ajtót, én pedig ijedten hátrahőköltem emiatt.

Aztán lenéztem a lábára. - Már megint mezítláb vagy.

- És?

- Felfázol!

Megforgatta a szemeit, majd félreállt az útból, hogy bejöhessünk. Gyors megpusziltam, majd már csak az ajtó csukódását hallottam. Ahogy vetkőztem le, Colette végignézett a páromon, majd elismerősen biccentett. – Élőben sem rossz.

- Hamarosan férjhez mész – néztem rá jelentőségteljesen.

- És? Egy helyes pasit mai napig megnézek.

- Te szereted Tonyt.

- Ja, igen – kapott a fejéhez megjátszva.

- Milyen jó, hogy erre emlékeztetni kell, drágám – puszilta meg futólag a nővéremet, majd már ment is tovább a kicsi szobájába.

A nővérem Ethan felé nyújtotta a jobbját. – Örülök, hogy végre személyesen is láthatlak, Ethan.

- Úgy szintén – mosolygott a tesómra.

Tony már üres kézzel, de visszajött hozzánk, és ő is bemutatkozott a páromnak. Ethan rám nézett, én pedig azonnal mellé léptem, és nekidőltem. Próbálta elrejteni, de egész ide úton reszketett a keze, és most is, ahogyan átkarolta a vállamat, éreztem rajta, hogy még mindig ideges.

- Na, fiúk, menjetek dolgozni! – tapsolt Colette megtörve az idilli pillanatot.

A táskámba nyúltam, és elővettem a bort, majd a tesóm felé nyújtottam. – Nem felejtettem el – szúrtam oda neki, mire csak a nyelvét öltötte rám.

- Valójában én nem felejtettem el – hallottam meg Ethan hangját, mire hátra lendítettem a lábam, hátha gyomron rúgom megint, de elkapta a bokámat, és még kicsit meg is rántott. Igyekeztem megtartani az egyensúlyomat, majd mikor Colette vigyorogva elvette tőlem a bort, Ethan felé fordultam, de összehúzott szemeim láttán csak felnevetett. – Dögös – tátogta felém, ami miatt sikerült kizökkentenie a gyűlölködésből.

Ethant elragadta tőlem a minden lében kanál nővérem, így én már mehettem is a gyerekszobába dolgozni. Tony kapcsolt be rádiót, hogy ne a teljes csöndben fessünk. Végül a párom is csatlakozott hozzánk teljesen vörös arccal, és a szemembe sem bírt nézni.

- Mi van? – hajoltam le, hogy lehajtott arca miatt láthassam a szemeit.

Elfordult tőlem, és beharapott ajkakkal nyúlt egy ecsetért. – Semmi.