Step by step

38. fejezet

- Liam, másik láb – szóltam rá már megint. A mai edzés lassan a végéhez közeledett, de addig nem akarom elengedni a srácokat, amíg nem tudják a lépéseket pontosan, legalább fejben. A srác mellé léptem, és ismét megmutattam a lépéssort. – Oké, akkor újra!

Láttam rajtuk, hogy fáradtak, és hogy valami baj is van, de megvártam a lelkizéssel az óra végét. Nyújtás közben szokatlanul nagy volt köztük a csend, pedig ilyenkor megállás nélkül csacsognak.

- Rendben, ki vele! – szóltam rájuk.

Többen is összenéztek, de végül Nora szólalt meg. – Mi... azon gondolkoztunk, hogy nem e kérhetnénk el a termet szombatra...?

- Azért, mert...? – kérdeztem lassan.

- Mert szeretnénk gyakorolni – mondta Liam. – És... sokunk inkább van itt, mint otthon.

- Bajok vannak? – tettem fel a kérdést végül hosszas tanakodás után.

- Anya engem el akar tiltani a tánctól.

- Nekem a szüleim azt akarják, hogy ezt az időt a tanulásra fordítsam.

- Engem dolgozni akarnak kényszeríteni.

- A szüleim válnak.

- A kistesóm állandóan sír otthon, létezni nem bírok tőle.

Sorra csaptak meg az információk, és igyekeztem felfogni mindet. – Oké, srácok, egyezzünk meg valamiben – ültem le közéjük végül. – Odaadom a termet, de! – emeltem fel a mutatóujjamat, jelezve, hogy nem fejeztem be. – Csak ti jöhettek, nincs bejövetel idegeneknek, egy havernak sem, és semmi. Nincs itt alkoholizálás, törés és zúzás. Ha pedig megfogattok egy jó tanácsot... nem mindig az a megoldás a menekülésre, hogy belefulladtok valamibe.

A kilenc kíváncsi szempár csak bámult rám.

Felsóhajtottam. – Azt akarom mondani, hogy nem muszáj csak akkor összeülnötök, ha táncoltok. Menjetek el együtt tanulni egy kávézóba, üljetek be egy pubba, vagy keressetek egy szórakozóhelyet. Gimisként nektek ilyenekkel is foglalkoznotok kell.

- Tapasztalat? – tette fel végül a kérdést Daemon.

- Mondjuk úgy, hogy nem kellemes árat fizettem ezért a tapasztalatért – vallottam be lassan. – Odaadom a kulcsot neked, Emily – néztem a lányra, aki csak bólintott. -, de bízok bennetek, hogy szót fogadtok nekem. Nem tudok itt lenni veletek, mert dolgozom. Ha baj van, hívjatok, de adok egy másik telefonszámot is – mondtam, és elővettem a mobilomat. Mivel Susan nincs itthon a hétvégén, ezért Ethan számát diktáltam le nekik. – Ha gebasz van hívjátok a lakótársamat.

- Köszi, Cam! – ölelt meg mosolyogva Nora.

Megsimogattam a lány haját, és a többiek is odajöttek, hogy rám másszanak. Sosem hittem volna, hogy kilenc kis gimis ennyire fontos lesz nekem ilyen rövid idő alatt.

***

Meló után az első utam a teremhez vezetett, és meglepődve láttam, hogy égnek még a villanyok ebben a kései órában. Beléptem, és egy nevető csapattal találtam szembe magam, körükben Ethannel, és egy rakat pizzával. – Hopp, ki talált ide! – mutatott rám azonnal a párom.

- Cam! – visították a lányok egyszerre, vadul integetve felém.

- Valami baj volt, hogy felhívtak? – kérdeztem azonnal aggódva, tekintetemet a páromra szegezve.

Felállt, levette a vállamról a táskámat, majd maga mellé húzott. – Nem, nyugi. Tudtam, hogy aggódsz értük, szóval rájuk néztem. Aztán itt ragadtam.