Step by step

26. fejezet

Iszonyatos volt a fejfájás, amire ébredtem. A torkom kapart, ki voltam száradva, és gőzöm sem volt, hogy miért vagyok istenként, félmeztelenül egy lepedőbe csavarva. Lassan felültem az ágyban, a szobában szétnézve pedig káoszt láttam. Ethan a másik ágyon durmolt, halkan horkolt, a takarója már a földön végezte. Halkan kimásztam az ágyból, és felöltöztem rendesen, majd a fürdőbe mentem, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Lilyvel találkoztam a konyhában, de rosszabbul nézett ki, mint én.

- Mi az istent csináltunk mi este?

- Fogalmam sincs – nyöszörögte. – Mindenem fáj. Mintha egy úthenger átment volna rajtam.

Ittam egy nagy pohár vizet, majd a lánynak is töltöttem egy adagot, amit felé nyújtottam. Megköszönte, majd vissza is ment a szobájába. Követtem a példáját, de Ethan már nem aludt, hanem éppen öltözködött. – Szia – köszönt nyúzottan. Becsuktam magam után az ajtót, majd elé lépve arcon csókoltam. Ujjaimmal átfésültem sötét tincseit, ő pedig átölelte a csípőmet. – Remélem nincs sok emléked a tegnapról.

- Mert? – kérdeztem rémülten. – Mit csináltam?

- Semmit – simogatta meg arcomat. – Csak nem akarom, hogy emlékezz arra, hogy miattam nem mentünk randizni tegnap.

A fejemet ingatva elmosolyodtam. – Most ismét emlékeztettél rá.

- Tudom. De bocsánatot akartam kérni. Máskor akartam társas estet szervezni, de Lily elkapott, amikor osontam be, és meglátta, és... sajnálom.

- Nem haragszom – öleltem magamhoz.

- Cam! Anyukád hí... - hallottam meg Melody hangját túl közelről, de már késő volt, és már a szobában is volt. Kikerekedett szemekkel kapott a kilincs után, hogy ne essen el, mikor meglátott minket. – Atyaisten... Te... meleg vagy...?

Ethan értetlenül nézett rám. Ja igen, még mindig ölelkeztünk. – Nem tudták? – kérdezte végül, mire megráztam a fejemet. - Azt hittem tudják, ha a cuccaimban járkáltál.

- Ethan ruhái voltak rajtad?! – visította Melody. Egy ideig minket nézett felváltva, majd hisztérikusan felnevetett. – Jézusom! Hát ezért nem tudtalak elcsábítani sosem!

Mi? Volt, amikor el akart csábítani? Mikor?

Melody az értetlen tekintetem láttán csak megint hisztérikusan felnevetett, ami már komolyan bántotta a fülemet, majd az ágyra dobva a csörgő telefonomat, becsapta maga után az ajtót. Hosszú csend telepedett a szobára, végül a mobilom is abbahagyta a zajkeltést. Nagyon erősen koncentráltam arra, hogy visszaidézzem az alkalmakat, amikor Mel el akart csábítani. Nem vagyok vak, és tudom, hogy szép, de nem az esetem. Inkább tűnt nyűgnek vele lenni sokszor.

Ethan megköszörülte a torkát. – Tehát, a lakótársadnak bejössz, amiről neked fingod sincs, és még olyan ügyesen forgattad a lapjaidat, hogy még én sem tudtam, hogy titkolózunk.

Felsóhajtottam, és kibontakoztam az öleléséből. – Sajnálom. Egyszerűen csak nem akartam nekik elmondani. Nem szégyellek, de eddig csak a nővéremnek mondtam el. Senki más nem tudja, és nem a lakótársaim voltak a következők, akiknek be akartam vallani.

- Tehát ezért zártad be mindig az ajtót, ha valamit akartunk csinálni csakis kettesben.

- Te is bezártad – mutattam rá vádlón.

- Mert nem akartam, hogy bárki is megzavarjon minket – tárta szét a karjait. – Nem szeretem félbehagyni a dolgokat – magyarázta. Összehúztam a szemeimet, és amikor leesett neki, hogy mit mondott, felröhögött. Nagyon jól tudta, hogy mire gondolok. – Oké, veled azért szórakozok, mert tudom, hogy élvezed.