Step by step

24. fejezet

Ethan maga elé engedett, én pedig teljesen szerencsétlenül lépdeltem beljebb a lassan kiürülő helyiségbe, mert nem rég lett vége Susan órájának. Ahogy a nő meglátta az öccsét, intett neki, majd még gyors visszafordult az egyik vendégéhez, hogy beszéljenek. Ethan keze futólag megsimogatta a hátamat, aztán előrébb tolt, amikor Susan kezdte befejezni a traccspartit. A terem lassan teljes egészében kiürült. A vendégek csacsogása kezdett elhalni, és már csak mi hárman maradtunk, illetve halkan szólt még a zene.

Susan először rám pillantott, majd az öccsére, aztán vissza rám. – Ti együtt vagytok, igazam van? – kérdezte egy tollat fogva a kezébe, amit aztán a cuccai közé dobott. Összenéztem Ethannel. Kár lenne tagadni, ha ennyire konkrétan rákérdezett, szóval szinte egyszerre bólintottunk. Susan összehúzott szemekkel nézett az öccsére. – Ugye nem vagy seggfej vele?

- Su! – nyögött fel Ethan.

- Komolyan kérdem, te tuskó! – taposott erősen a testvére lábára.

Ethan csak felmordult, de nem tulajdonított valami nagy figyelmet a nővére tettének. Ethan átkarolta a derekamat, szorosan maga mellé húzott. – Biztosíthatlak, hogy komolyak a szándékaim, nem leszek seggfej, satöbbi, satöbbi. Lelépnél?

- Még nem végeztünk!

- Jó, jó, csak tűnj már el! – hessegette az ajtó felé Susant.

- Akkor jó próbát. Ethan, jól zárj be majd!

- Úgy lesz. Menj már!

- Sziasztok! – köszönt el tőlünk Susan.

Figyeltem, ahogyan elhagyja a termet a nő, aztán visszafordultam a srác felé. Kérdő tekintetem láttán Ethan csak felsóhajtott, majd legyintett. – Ne is kérdezd.

- De én azért szeretném megkérdezni.

- Van ennél fontosabb dolgunk.

- Ne terelj!

- Te ne terelj! – lépett mellém, és átkarolva a derekamat sietve megpuszilt. – Nem Su és nem miattam jöttünk ide.

Beharaptam az alsó ajkamat, és már folytattam volna tovább a faggatást, de elindult a hangszórók felé, amire rácsatlakozott a telefonjával. Idegesen tekintgettem körbe, mindenhova néztem, csak a tükörre nem. A vállamról lecsúsztattam a táskám pántját, ami így a fal mellett landolt. A gyomrom felfordult, ahogy a tükör felé sandítottam.

Ethan tekintete megállapodott rajtam, majd azonnal hozzám lépett. - Azzal nincsen semmi baj, ha még nem mered úgy terhelni a térdedet. Nyugodj meg, Cam. A te tempódban haladunk.

- Gyerekes vagyok, tudom.

A halántékomra nyomott egy csókot, majd körülbelül oda, ahol az anyajegyem volt a homlokomon. – Félsz, és ez ellen csak úgy tehetsz, ha a saját tempódban küzdöd le. Táncolni akarsz, és táncolni fogsz. Magabiztosan, és boldogan.

- Még valami lelkesítő szöveg? – kérdeztem egyre idegesebben. A kezeim remegése csak egyre jobban felerősödött. Nem akartam mogorva lenni vele, mert nem érdemelte meg egyáltalán, de annyira ideges voltam, hogy így jött ki rajtam.

Nem vette magára, csak felnevetett. – Nos, hogy ha ma sem lépsz előrébb, akkor szakítok veled.

- Zsarolsz.

- De hatásos, nem?

- Nem tudom. Még mindig félek.

- Egy nyugtató szex? – tárta szét a karjait vigyorogva. Csak mellkason csaptam válaszadás helyett.