Step by step

39. fejezet

Beköszöntött a június, a csapatom pedig gőzerővel készült az első versenyére, ami a hónap végén volt esedékes. Susan egy párszor bejött hozzánk, és megnézte, hogy hogyan haladunk, volt, hogy segített is, és volt – aminek tényleg nagyon örültem -, hogy a srácok ötleteltek. Amit én megtudtam csinálni kisujjból, az még nekik nem ment századik próbálkozásra sem, és mikor előálltak ötletekkel, hogy hogyan változtassuk meg, egyszerűen lehidaltam előttük. Edzésről edzésre büszkévé tesznek, és nagyon hálás vagyok nekik ezért.

- Kate, még mindig a másik irányba fordulsz – ingattam a fejemet mosolyogva.

A lány morcosan dobbantott a lábával. – Komolyan nem hiszem most már el!

Daemon kuncogva elfordult, és ivott pár kortyot. A tekintetem azonnal Liamre siklott. Igyekezett nem tudomást venni a srácról alig egy méterre tőle, ami nem volt valami jó taktika. Tényleg igyekezett elfelejteni a srácot, mert bebeszélte magának, hogy csak összezavarodott. Ha még Daemon-nek nem is esett le a változás, egy idő után le fog neki, és abból konfliktus is lehet, mert Liam tuti nem fogja bevallani neki, hogy mit érez.

- Liam! Gyere csak! – intettem magamhoz a srácot. Fetápászkodott, majd odabattyogott hozzám. – Ezt azonnal be kell fejezned – fogtam suttogóra a hangomat. – Ha kerülöd, azzal csak rosszabb lesz.

Hosszú ideig nem felelt.

- A segítségemet kérted, akkor fogadd is meg. Nem lesz ennek így jó vége.

- Akkor talán valljam be neki, miközben még én sem tudom, hogy mi a szar folyik le bennem? – förmedt rám kissé.

- Nem, akkor nyilván nem. De ha kerülöd, rá fog kérdezni, hogy miért, és te akkor mit fogsz mondani? Hm? Hogy tetszik neked? Nem, azt fogod mondani, hogy „semmi" ő pedig egy idő után bemérgeli ezen magát. Én elhiszem, hogy baromi nehéz ez most neked, de egy picit hallgass rám. Oké?

- Oké – sóhajtott fel. – Nagyon feltűnő vagyok?

- Egyáltalán nem – ráztam meg a fejemet. – Van időd bőven, hogy rájöjj mit akarsz, de ne is vágd el magad Daemon-től. Lehet, hogy ez lecsitul egy idő után iránta, és utána bánni fogod.

- Azt mondod, hogy ez múló hóbort?

- Az, hogy vonzódsz a férfiakhoz? Nem. Az, hogy hozzá? Az már lehet az – magyaráztam neki. Összeborzoltam a tincseit, majd visszatoltam a többiekhez. – Most figyelj a táncra!

Az óra további részében tényleg teljesen rám koncentrált, és jól is teljesített. Bőven felül múlta önmagát, és a többieket is. Ekkor láttam meg először benne azt, amitől valaki elhívatott lesz valami iránt.

***

Ritka alkalmak egyike volt, hogy a péntek estét együtt töltöttük, de nem otthon. Ma ismét a kocsmába vettük az irányt egy jó kis kártyapartira. Ethan egy szál pólóban, én pedig az egyik pulcsijában vágtunk keresztül az utcákon. Amikor beléptünk a kocsmába, a csapatunk hatalmas üdvrivalgásba kezdett, mintha sztárok lennénk.

- Hát megérkezett végre a kedvenc szerelmes párunk! – emelte a magasba a poharát Anna.

Kuncogva foglaltam helyet Aaron mellett. – Mennyit ivott eddig?

- Igen – válaszolt röhögve.

Rob azonnal osztott is nekünk lapot, Zoey pedig már egy-egy sört tett elénk. – Ünneplünk valamit? – kérdete óvatosan Ethan.

- Igyál! – visította Anna vihogva.

A szemeimet meresztettem a lányra. Becsicsentve már láttam, de részegen még nem. Úgy látszik, hogy a hangosabb fajtába tartozik. Sorra kezdtük az újabb köröket, sorra fogytak az italok, és egyre inkább lettek a lányok egyre részegebbek. Tényleg nem egészen értettem, hogy mi van ma a másik nem tagjaival, de talán megértenem sem kellett. Igazából mióta Brian kikerült a csapatból véglegesen, egyre többször lettünk kicsit ittasabbak a kelleténél. Biztos, hogy van valamilyen összefüggése, de végülis a jó hangulat a lényeg, nem? A fiúkkal áttértünk egy idő után a biliárdra megint, és ma sem úszhattam meg Ethan pikáns megjegyzéseit a seggemre.