Step by step

20. fejezet

Colette egy újabb gyümölcsöt tömött a szájába. – Tehát együtt vagytok?

Vigyorogva emeltem a számhoz a bögrémet. – Aham.

Megrúgott az asztal alatt, mire egy kisebb adag kávé félrelöttyent. Szúrós pillantással illettem, de csak bekapott egy kisebb kocka sajtot. – Balfaszok. De most már vége a szenvedésnek, igaz?

Elhúztam a számat. Vége lenne a szenvedésnek?

- Most minden jó – feleltem lassan a nővéremnek.

Összehúzta a szemeit. – Mi ez a sejtelmes válasz?

Beletúrtam a hajamba, félretoltam a bögrémet. – Szerinted vége lesz valaha annak, hogy egy selejtes hülye gyerek vagyok? – nevettem fel örömtelenül.

Egy unott pillantással illetett. – Cam, már most nincs semmi baj veled. Fejezd be ezt a hülyeséget. Teljesen rendben vagy.

Megittam a maradék kávémat, és hagytam, hogy nyugodtabb vizek felé terelje a témát. Mosolyogva hallgattam a locsogását, majd késő délután elindultam haza. Beugrottam még a boltba – mert a lányok írták, hogy kéne pár apróság -, és miután bevásároltam, tényleg hazamentem. Melody tanulás közben elcsacsogta az aznapi pletykákat, amire igazából egyáltalán nem figyeltem, mert teljesen lekötött a főzés. Vacsora után sietve lefürödtem, és be is másztam az ágyba. Semmihez nem volt kedvem, de ebben a semmittevésben is megakadályozott Ethan.

- Hé, Cam! Alszol?

- Szeretnék – dünnyögtem félálomban. Feljebb húztam a takarót, éppen csak az orrom lógott ki alóla. Hallottam a mozgolódását, majd megéreztem, ahogyan lassan bemászik mellém. – Mit csinálsz?

- Alszok – fúrta bele az arcát a hátamba. Kezével átölelt a takaró alatt, magához szorított.

- De miért így?

- Mert hiányoztál.

Elmosolyodtam a válaszán. Lassan megfordultam, hogy vele szembe legyek, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára. – Te maradtál bent tovább dolgozni.

Halkan felnyögött. – És holnap is tovább maradok bent.

Szomorúan lebiggyesztettem az ajkaimat. – Pedig azt hittem, hogy itthon leszel, mire hazaérek.

- Hát, most te fogsz rám várni – koppintott az orromra kissé fáradtan, de annál boldogabban.

- Ha most valami nyálas választ vársz, akkor szívtad.

- Mondták már, hogy hangulatgyilkos vagy?

- Talán.

- És azt, hogy egy szemét is vagy néha?

- Határozottan mondták páran.

- És azt mondták, hogy... kurva jó vagy az ágyban?

Összeráncoltam a homlokomat. – Így próbálsz romantikus hangulatot teremteni?

- Miért, nem működik? – villantott rám egy édes mosolyt.

- Nem igazán – röhögtem el magamat.

Kicsit meglökött a vállamnál fogva, majd fölém mászva megtámaszkodott kétoldalt a fejem mellett. Felvonta a szemöldökét, egy kis sunyi mosoly jelent meg a száján. – Na, ez már jobban tetszik?

Átkaroltam a nyakát, lehúztam magamhoz a fejét. – Alakul – suttogtam a szája előtt pár centivel, mielőtt megcsókoltam volna. Halkan felmordult, amikor hideg kezemet a felsője alá csúsztattam, hogy végigsimíthassak felhevült testén. Félredobta rólunk a takarót, és miközben hevesen csókolt, kiszuszakolva belőlem a maradék levegőt, a lábaim közé mászott. – Ethan...

- Hm...? – dünnyögte, ahogy lassan hátrébb húzta a fejét, hogy rám lásson.

- Mondták már, hogy kurva jó vagy az ágyban? – kérdeztem somolyogva, mire csak összehúzta a szemeit.

- Na, te kis hálátlan! – nyúlt azonnal a csípőm után, és magához ölelve félig, csikizni kezdett. Röhögve tekergőztem alatta, de nem akart kegyelmezni nekem. – Kiteszem a lelkem, hogy ágyba vigyelek, te meg gúnyt űzöl belőlem!

Röhögve támaszkodtam meg a vállain, de nem eresztett el továbbra sem. – Ehléhg! Elhég! – ziháltam két levegővétel között.

- Persze, már meg könyörögsz. Te kis mocsok.

- Ethan – folytattam nevetve megállás nélkül.

Abbahagyta a kínzásomat, én pedig sűrűn emelkedő és süllyedő mellkassal pislogtam fel rá. Mosolyogva a fejét ingatta, majd homlokon puszilt, és rám feküdve átölelt. – Jó éjt.

Még kissé kuncogtam, de ujjaimat a hajába mélyesztettem, és a tincseivel kezdtem játszani. – Most lógva hagysz?

- Kiröhögtél. Nem kapsz faszt – motyogta a felsőmbe, ami miatt csak újra röhögni kezdtem.

- Biztos?

- Biztos – felelte határozottan. Magamban vigyorogva csak tovább szórakoztam a hajával. Hosszú csend telepedett közénk, majd hirtelen felkapta a fejét, és megcsókolt. Visszadöntött a párnákra, és a nyakamhoz hajolt. – Baszódj meg!

Nevetve húztam fel a fejét magamhoz, hogy megcsókolhassam.