Step by step

28. fejezet

Ethan tanácsára elkezdtem állásokat keresni a környéken. Tíz helyre minimum beadtam már az önéletrajzomat az elmúlt két hétben, de eddig sehonnan sem hívtak vissza. Lehet azt gondolják, hogy egy művészeti iskolában végzett, nulla munkatapasztalattal rendelkező ember nem képes elvégezni akár egy adminisztratív, akár egy eladói munkát. Mindegy. Megígértem Ethannek, hogy felmondok majd, de csak azzal a feltétellel, hogy ha találtam már fixen egy másik munkát.

Oldalra feküdtem, és a kezemet a fejem alá húztam. Szabad kezemben a mobilomat fogtam, és unottan görgettem át a platformjaimat, miután már meguntam az álláskeresést mára. Próbáltam úgy tenni, mintha érdekelne az, hogy mit látok, közbe meg baromira nem. Aztán megéreztem egy nagy tenyeret a csípőmre csúszni.

- Szia - suttogta nekem, mire elmosolyodtam. Lezártam a mobilomat, és félretettem. Ethan keze felcsúszott a karomon, fel a vállamra, majd egy apró puszit adott nekem. - Hogy vagy?

- Kicsit fáradtan.

Keze visszacsúszott a csípőmre. Ujjai a felsőm alá kúsztak, és a bőrömet kezdték cirógatni. - Hiányoztál.

Összébb húztam magam, jobban az ölelésébe bújtam. - Te is nekem.

Ujjai lágyan érintették a bőrömet, minden egyes mozdulatától kirázott a hideg, kellemes borzongás járt át. Közelebb mászott hozzám, arcát a nyakamba fúrta, és apró csókokkal halmozott el. Halk sóhaj szökött ki ajkaim közül. Megfordultam a karjai között, tenyeremet az arcára simítottam, és hozzá hajolva megcsókoltam őt. Ujjai a hajamba csúsztak, a tincseimbe markolva nyomott közelebb magához. Felmordultam a hevessége miatt, amire egyszerű válasza volt. Hanyatt feküdt, és magára rántott. Kezei a csípőmre csúsztak, feljebb gyűrték a felsőmet, majd áthúzta a fejemen, és félredobta azt. Lehúzott magához egy újabb csókra, miközben tenyereivel simogatta fedetlen bőrömet. Nem győztem betelni az érzéssel.

***

Hirtelen kipattantak a szemeim, majd a sötétben óvatosan körbepillantva megnyugodtam, hogy végre nem zuhanok tovább. Megráztam a fejemet, hogy az utolsó hülye pillanatot is elfelejtsem az álmomból. Lehunytam a szemeimet, hogy visszaaludjak, de apró nyilallások, amik egyre csak erősödtek, megakadályoztak ebben. Félóráig forgolódtam tétlenül, hátha elmúlik az érzés, de nem jártam sikerrel, és egyre csak erősödött.

Végül halkan kimásztam Ethan mellől az ágyból, óvatosan felöltöztem, és a fürdő felé bicegtem. Minden lépésnél úgy éreztem, mintha millió fog cibálná le a térdemet a helyéről. A fájdalomcsillapító után kutattam, és amikor megtaláltam, megkönnyebbülve nyeltem le egy pohár víz kíséretében. A kagylónak támaszkodtam, mély levegőt vettem. Lenéztem sajgó térdemre, és imádkoztam az enyhülésért. Marhára nem hiányzott nekem most ez.

Csoszogást hallottam meg magam mögül, mire lassan felemeltem a fejemet. - Mi a baj? – kérdezte álmosan a szemeit dörzsölve. Kócos, sötét tincsei szanaszét meredtek. Ránéztem a tükörből, de mikor meglátta elgyötört arcomat, felém lépdelt. – Cam?

- Érzem a frontot – motyogtam neki, ahogy nekidőltem.

Átkarolt, állát a fejem búbján nyugtatta. - Ennyire rossz? – suttogta a fülembe, mire csak bólintottam. - Menj, feküdj le. Mindjárt megyek utánad.

Nem akartam egy percig semmi ellenkezni, egyszerűen csak az enyhülést akartam. Visszacsoszogtam a szobába, és befeküdtem az ágyba. Amíg Ethanre vártam, megpróbált megtalálni a kényelmes pozíciót, de mindegyik kényelmetlennek bizonyult.

A közelgő lépteket hallva az ajtó irányába pillantottam. Értetlenül néztem a kis törölközőt a kezében. – Az minek?

- Hideg borogatás. Nekem segített, lehet neked is fog.