Step by step

18. fejezet

Reggel, ahogyan megfordultam az ágyamban, akkor tudatosult bennem, hogy nem egyedül vagyok a takaró alatt. Ethan keze a hasán nyugodott, míg a másik karján a fejem volt. A mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, ajkai kissé elnyíltak, hosszú szempillái nyugodt arcát súrolták. Kócos tincsei az arcába lógtak, amiket ösztönösen félresimítottam.

- Jó reggelt – dünnyögte reggeli rekedtes hangján. Sűrűn pislogott, majd mikor felfogta, hogy pontosan hol is van, az arca kissé kipirult. – Akkor a tegnap este nem csak álom volt?

Csak a fejemet ráztam.

Azonnal magához húzott, és homlokon csókolt. – Akkor ma ki sem mászunk az ágyból.

- Melodyék biztos keresni fognak minket.

- Leszarom. Majd magunkra zárjuk az ajtót.

Ujjaimmal végigszántottam kócos haján. Fejét a nyakamba fúrta, egy apró csókot nyomott a bőrömre. Nem bírtam megállni mosolygás nélkül. Még mindig a hajával játszottam, mikor még közelebb mászott hozzám. Karját átvetette a csípőmön. Lélegzetvételei kissé csiklandoztak.

De most, hogy nem láthatta az arcomat, volt merszem megszólalni, és felhozni a témát.

- Beszélnünk kell kettőnkről.

- Mit kell megbeszélnünk? – dünnyögte a nyakamba, amitől kirázott a hideg. – Azt hittem, hogy tegnap este minden szándékomat a tudtodra adtam. Bár, ha kételkedsz bennem, meg a terveimben, szívesen megmutatom újra, mit is csinálnék veled egész nap.

A tegnap este gondolatára vér szökött az arcomba. Meztelen hátán végigsimítottam, élveztem, hogy végre szabadon fogdoshatom. - Jó, akkor nincs mit megbeszélnünk.

- Én is így gondoltam – dörmögte a bőrömbe. - Mi mára a tervünk? – kérdezte, ahogyan egy apró csókot nyomott a kulcscsontomra. Ujjaim a hajába csúsztak ismét, ahogy feljebb nyomta magát, hogy rám lásson. – Bár lennének ötleteim.

- Mindjárt gondoltam.

Sötét kócos tincseit kisimítottam a szemeiből, ő pedig csak egy édes mosolyt küldött felém. Megtámaszkodott a fejem mellett az alkarján. Szabad kezét lustán átvetette a csípőmön, és csak bámult rám. Eleinte még hízelgő is volt, de egy idő után már csak kínomban, elvörösödve elfordultam tőle.

- Jut eszembe – szólalt meg hirtelen. Felé pillantottam, de amikor megláttam a perverz mosolyát, összehúztam a szemeimet. – El kell járnunk többször billiárdozni.

- Mégis miért?

- Vadítóan játszol – vigyorgott rám, miközben félresimította arcomból még mindig kócos tincseimet. A tekintetem láttán csak felnevetett. – Jó, csak stírölni akarlak. Tegnap is csak nagyon kevés választott el attól, hogy ne nyomjalak le, és...

- Ethan.

- Hm?

- Abbahagynád? – röhögtem el magamat.

- Miért? Nem imponál, hogy beindítasz? – kérdezte, ahogy még közelebb húzott magához.

- Oh, nagyon is imponál.

Fölém hajolt, majd lágyan megcsókolt. A tegnap estével ellentétben nem kapkodott. Közelebb húzott magához, tenyerét az arcomra simította. Szétharapdált számnak pedig nagyon is jólesett kényeztetés.

Lassan elhúzódott, majd még az orromra nyomott egy apró puszit. – Na, keljünk. Éhen halok.

- Akkor mássz le rólam.