Step by step

33. fejezet

Idegesen pillantgattam az ajtóra, hogy mikor nyílik már ki. Ethan már lassan lefogott, mert már pattogtam egyhelyben, azalatt a fél percben, amióta megnyomtam a csengőt. Susan felkontyolt hajjal, borzosan, otthoni cuccban nyitott nekünk ajtót, kezében egy bögre teával.

Értetlenül felvonta a szemöldökét. – Mi van Cameronnal?

Ethan csak legyintett, majd beljebb tolt a lakásba. Susan egy kis lyukban élt kb, ahogy Ethan mondta is. Pici konyha, pici fürdő, pici háló. Susan mégis teljesen belakta, és amúgy sem úgy tűnt, hogy annyira sok mindent csinálni itthon a szükségeseken kívül.

Susan hellyel kínált minket a kanapén, ő pedig belehuppant a babzsákfotelébe. – Nos?

Az elmúlt négy napban minden irányból átrágtam, illetve átrágtunk mindent. A lehetséges következményeket, az ötleteket a változtatásokra, a terveket összeállítottam már, és mindent, amivel levehettem a lábáról a nőt. Ethan megsimogatta a hátamat, majd megfogta remegő kezemet, és összekulcsolta az ujjainkat.

- Na jó, fiúk, kezdetek komolyan megijeszteni. Melyikőtök esett teherbe?

A hülye poénja miatt mindketten kissé felnevettünk. – Ethan felvetett egy ötletet az edzésed után, és az elég keményen belerágta magát a fejembe, és erről szeretnék veled beszélni – emeltem végül a nőre a tekintetemet.

Lassan felült, és a kis asztalra tette a bögréjét. – Figyelek.

- Oké, szóval – vettem egy mély levegőt, és igyekeztem összeszedni a gondolataimat, amit fejben már olyan jól rendszereztem a napokban, de most semmi sem jut eszembe értelemesen, mondatokba foglalva. – Szóval... khm...

- Jó, most már tényleg a szart is kiijesztitek belőlem – szólaltam meg Susan egyre idegesebben. Rémülten pillantott az öccsére. – Mi a frász történt?

- Csak beszélgettünk a teremről, és Cam kérdezte, hogy mivel szeretnéd fejleszteni. Ő azt mondta, hogy a marketinget kellene, én meg erre azt, ho...

- Miért nem tanítok én is ott, nálad, veled, együtt. Vagy valami ilyesmi – vettem át a szót hadarva. – Csak arra gondoltam, hogy inkább új arculat kéne, komolyabb hirdetés, nem pedig belső fejlesztések, amiket nem igazán látnak. Ha több csoportot tanítanál, több versenyre mehetnél velük, nagyobb fejődési területed is lenne, és... igen.

Susan hátradőlt, keresztbe fonta a karjait maga előtt, és lassan elmosolyodott. – Ez mind szép és jó, de elégedett vagyok ezzel a kis létszámmal.

Egy pillanat alatt tört romba minden képzeletem.

Egy nagy sóhaj kíséretében hátradőltem a kanapén. – Értem.

Susan egy ideig hallgatott, majd felnevetett. Ethan és én is értetlenül néztük a hahotázó nőt. – Az a mély depresszió a fejeteken haláli volt!

- Su! – szólt rá Ethan mérgesen.

- Jó, jó! – emelte fel védekezve maga előtt a kezeit Susan. – Amit mondtam, azt úgyis gondoltam. Én elégedett vagyok ezzel a létszámmal, és ezzel a táncos körrel. De egy szóval sem mondtam, hogy nem lennék benne ebben.

- Tényleg? – kaptam fel a fejemet reménykedve.

- Láttalak mozogni Cameron, nem vagyok vak. Őstehetség vagy, nem is tudom sokszor, hogy mit keresel te nálam – ingatta a fejét. – Látok ezt-azt, azért ezt hozzáteszem, de nem turkálok az életedben. Hallottam rólad, kölyök, és nem egy szép sérülés volt az. Tudom, hogy hosszú utat tettél meg, és ezt becsülöm.