Just My Type (Bradley Simpson FF.)

52.

Nem akartuk, hogy bárki is tudomást szerezzen a babáról, a családunkat kivéve. Éppen ezért, még a 4. hónap előtt hazautaztunk először hozzánk, hogy tudassuk a családunkkal a baba hírét, hogy utána visszavonulhassak.
-Szia Nick.- öleltem meg Nicket a reptéren.Pont időben jöttünk haza, hiszen holnap lesz apa születésnapja.
-Csinálhatunk egy képet?- kérdeztem a bátyám, miután Braddel is lepacsiztak.
-Képet?- kérdezte, mire bólintottam Brad pedig elővette a telefonját.
-Oké. Mondjátok: Nomi terhes.- mosolygott Brad.
-Nomi.- kezdte mondani Nick, majd leesett neki.- Hogy mi? Tényleg?
-Meglepetés.- tártam szét a karjaimat, ő pedig felkapott és megpörgetett.
-Nagybácsi leszek.- ordította, így sokan felénk kapták a fejüket. Brad pedig csak minket videózva nevetett.
-Apáék tudják már?- kezdett engedett végre el.
-Nem.- ráztam a fejem.
-Ezt fogjuk nekik adni Nataniel szülinapján.- nyújtott át egy rugdalózót Brad, amin rajta volt az ultrahang kép és, egy "Lesztek a nagyszüleim?" felirat.
-Édes.- mosolygott.- Gratulálok srácok.

-Noel csinálunk egy képet?- kérdeztem mikor hazaértünk. Anyáék nem voltak otthon, így úgy döntöttem vele is eljátszom ezt.
-Ahha.- pattant mellém, majd szorosan megölelt.
-Oké. Csinálom.- pattant fel Nick a kanapéról, Brad pedig csak velünk szembe ülve mosolyogva figyelte a jelenetet.
-Brad nem jössz?- kérdezte Noel, mire csak megrázta a fejét.
-Nem. De mosolyogjatok.- kezdte újra amit Nickkel is eljátszottunk.- Mondd, hogy Nomi terhes.
Noel már nem kezdte el mondani a mondatot, csak meglepetten Bradre nézett, miközben elengedett engem.
-Tényleg?- nézett rám, majd a nyakamba ugrott, mikor bólogatni kezdtem.
-Megjöttem.- nyílt ki az ajtó és Nella lépett be rajta. Egy ideje hazaköltözött, hogy több időt tölthessen anyáékkal.
-Gyere csináljunk egy képet.- húztam magamhoz és Nick velünk szembe állt, Brad pedig ugyanúgy csinált mint Noelnél.

-Úristen.- kezdett sikítozni Nella, majd elkezdett ölelgetni, majd Bradet is megölelte.
-És mióta? Hány hónapos?- kérdezte a hasamra pillantva.
-3.- simítottam meg a hasam.

-Jó reggelt.- köszöntöttem anyukámat egy köntösben aki szorosan megölelt, mivel este nem találkoztunk.
-Szia Kincsem.- adott egy puszit a fejem búbjára apa.
-Jó reggelt.- érkezett meg Brad is és ő is köszöntötte a szüleimet. Apa éppen amerikai palacsintát csinált, majd mire mindet kitálalta a többiek is felébredtek.
-Nem kértek egy kis pezsgőt?- állt fel apa egy falat után.
-De hát csak 10 óra van.- ráztam a fejem értetlenül.
-Egyszer 50 éves az ember.- nevette el magát apa.
-Én nem kérek köszönöm.- rázta meg a fejét Bradley.
-Én sem.- ráztam a fejem és tovább ettem a palacsintát.
-Boldog szülinapot apa.- adott egy dobozt Apa kezébe Nella.
-Köszönöm Kicsim.- puszilta meg, majd kibontotta a dobozt és egy óra volt benne.- Csodálatos.
-Akkor mi is odaadjuk.- pattant fel Nick és Noel.
-Mindjárt jövök.- pattantam fel, majd felszaladtam az emeletre.

-Erre muszáj elmennünk.- emelte a magasba apa a három jegyet, ami a Rolling Stones egyik koncertjére szólt, amit mind a hárman imádtak.
-Holnap lesz, de most Nomiék is átadhatnák az ajándékot.- mutatott ránk Noel, mire csak mosolyogva megráztam a fejem. Bradre pillantottam aki csak megfogta a kezem és ülve maradtunk.
-Mi egyben anyának is hoztunk.- mosolyogtam rá.- Szóval üljetek le.

Mind a ketten a szemöldöküket felhúzva néztek ránk, majd helyet foglaltak velünk szembe, Nick pedig feltűnés mentesen videózni kezdett.
-Boldog születésnapot.- nyújtotta át az ajándékot Brad, majd felálltunk és úgy figyeltük tovább.
-Köszönöm.- állt fel, majd mindkettőnknek adott két puszit.
-Bontsd már ki.- kiáltotta el magát Nella, mire a szüleinken kívül mindannyian nevetni kezdtünk.
-Jól van. Jól van.- ült vissza apa, majd kivett egy kis dobozt a táskából, ami teljesen üres volt.
-Egy telefon?- forgatta a dobozt.- Köszönöm, de..
-Bontsd ki.- szólt rá anya, aki úgy tűnik sejtette, hogy ha közös ajándék, akkor nem lehet egy telefon.
Apa kinyitotta a dobozt, majd kivette a fehér rugdalózót és először az üres felét pillantotta meg, majd megfordította és mind a ketten felénk kapták a fejüket.
-Kismama vagy?- nézett rám anya én pedig könnyes szemekkel bólintottam.
-Kisbabátok lesz?- pattant fel anya sírva és a nyakamba ugrott, apa pedig egy hatalmas mosollyal kezet fogott Braddel, majd megölelte.
-Csodálatos ajándék.- törölte meg a szemét apa is.- Gratulálok nektek.

-Szia Natalie.- öleltem meg Brad nővérét, mikor két nappal később Briminghambe értünk.-Sziasztok.
-Anya. Apa.- szorította őket magához Brad, miután nekem is köszöntek.
-Szia Jessie.- simogattam meg a kutyát.
-Csinálunk egy képet?- karolta át Natalie a nyakát Brad.
-Ahha.- bólintott és átkarolta az öccsét a szüleik beálltak Brad másik oldalára, én pedig beálltam velük szembe a telefonnal és videózni kezdtem.
-Mondjátok: Terhes vagyok.- mosolyogtam ki a kamera mögül.
-Ter...- kezdte mondani Brad anyukája, míg apukája és Natalie mindössze tátott szájjal néztek ránk.-Tessék.
-Meglepetés.- nevette el magát Brad.
-Nagymama leszek.- kezdett sikítozni Anne, Natalie pedig hozzám szaladt és megölelt.
-És van valami ötlet a nevek terén?- kérdezte  Derek.
-Nincs.- rázta a fejét Brad.
-Azt tudom, hogy azt szeretném, ha ugyanazzal a betűvel kezdődne a nevük.- válaszoltam én is, de Brad tudta, hogy ez régi vágyam.
-Jajj annyira boldog vagyok.- ölelgetett meg minket ismét Anne.
-Na de. Ideje indulni.- csapott a combomra Brad.
-Még nagyapához beugrunk ugye?- álltam fel.
-Igen. Ezért kell indulunk, hogy ne hajnalok hajnalán kelljen hazaindulunk.

-Szóval dédpapa leszek?- ugrott egyet nagyapa a pult mögött.
-Így van.- válaszoltam mosolyogva.
-Jajj fiatalok. Ha tudnátok milyen boldoggá tettetek most.- szaladt ki a pult mögül, hogy megölelhessen mind a kettőnket.- És akkor mik a további tervek?
-Hát most jön a nyár, a DeLuca's ügyeit otthonról, illetve skypeon keresztül fogom intézni és a fiúkkal sem fogok annyit menni, mert nem szeretnénk ha megtudná rögtön mindenki, valamint azt sem, hogy le legyek terhelve.- vázoltam az elkövetkezendő fél éves terveimet.
-És az esküvő?- jött a következő kérdés azonnal.
-Azt a második évfordulónkra toltuk.- karolta àt a derekamat Brad.
-Reméljük még megélem.- mutatott rám a mutatóujjával.
-Jajj Papi ilyet ne is mondj.- öleltem magamhoz.
-És mi lesz a szülinapoddal?- jött azonnal a következő kérdés.
-Addig még van egy hetünk. Itthon eltöltjük szépen.- mosolyogtam rá.
-Szólnom is kell, hogy május 18.-án valaki vegye át az üzletet, mert meglátogatom a kisunokámat.
-Vagy mi lenne, ha mi jönnénk?- kérdeztem, mire csak felcsillant a szeme.
-Rendezünk neked itt egy hatalmas partyt.- kezdte azonnal tervezgetni.
-Ahogy szeretné Mr.Rossi.- vigyorgott rá Brad.- De indulunk kell.
-Oh.- pillantottam az órámra.- Akkor egy hét múlva jövünk Papi.
-Szervusztok.- integetett utánunk az elköszönés után.