Just My Type (Bradley Simpson FF.)

46.

Hatalmas kimaradás tudom. Őszintén nem is nagyon volt kedvem az íráshoz, és az időm sem igazán engedte. Nyaralni voltunk ahol még a wifi sem volt megfelelő. De a kifogásokat félretéve itt az új rész, és kárpótlásul ha van bármilyen kérdésetek van akár rólam, vagy a fiúkról, mindent megválaszolok. Puszi😘

-Jajj olyan fáradt vagyok.- dörgöltem meg a szemem.- Jajj a szempillaspirál.
-Naomi. Minden rendben?- fürkészett Kirstie aggódva. Legalább fél órája álltunk a stúdióban, hiszen a fiúknak interjút kellett adniuk.
-Anyáékat tegnap hajnalban vittem ki a reptérre, utána pedig nem bírtam aludni.- dörgöltem a szememet, de éreztem, hogy nem csak ez a baj.
-Akkor ezután pihend ki magad. Egész héten alig pihentél.- vágott közbe Ana.
-Nem. Nem. Jól vagyok.- ásítottam nagyot.

Anyáék két hétig voltak itt, eközben a fiúk 3x voltak rádióban, 5 koncertjük volt és három élő showban is szerepeltek, ebből az egyik Franciaországban volt, két koncert pedig Berlinben. Emellett anyáékkal felfedeztem Londont, na meg egyik nap Briminghamet is, miközben próbáltam a DeLuca's-t is igazgatni. Két új üzletet is nyitunk, az egyiket ugyebár itt, a Bár helyén, a másikat azonban Kaliforniában, a Venice Beachen. Ezáltal minden nap volt megbeszélés is, amit szándékosan kora reggelre raktam, hogy a maradék időt a családommal tölthessem.

-Holnap mész Kaliforniába?- tette fel a kérdést Luisa.
-Igen. Holnapra szándékosan nem tettem semmilyen programot, hogy Brad eltudjon velem jönni.- bólintottam.
-Haladtál az esküvőszervezéssel?- jött azonnal a következő kérdés.
-Igen. Azt is sokat csináltuk múlthéten Nellával és anyával.- mosolyogtam rá.
-És Danielával mi van?- forgatta a szemét Ana. Miután Ana kiborult, hogy Daniela mit szól bele a kapcsolatunkba, Daniela nem szólt egyikünkhöz sem. Este azonban, mikor mindannyian nálunk vacsoráztak, Kirstie meghallotta, hogy Daniela Nicknek meséli a sztorit és hozzáteszi, hogy mennyire megváltoztam, hogy túl korán akarok mindent, hiszen alig pár hónapja vagyunk Braddel, és nem akar itt lenni. Ezután észre vették, és azonnal utána siettek. Nick engem teljesen megvédett, hogy csak a jó fele haladok.
-Szakítottak és felmondott a DeLuca's-ban.- sóhajtottam, mivel ő volt az egyetlen barátnőm Olaszországban.
-Mi itt vagyunk neked ugye tudod?- szorított magához Luisa.
-Köszönöm.- csatlakoztak a többiek is, így csak álltunk négyen és csak a kint elhallatszódott kérdésre engedtük el egymást.
-Szóval nyílik az új DeLuca's itt, ami a Vamps-ra fog fókuszálni?- kérgezte izgatottan a műsorvezető.
-A legkirályabb hely lesz.- vágta oda azonnal Tris.
-A barátnőm nagy erőkkel dolgozik, hogy minél előbb elkészüljön és már tőlünk is beszerzett pár dolgot, amivel majd a bárt díszítheti.- fejezte be Brad. Braddel azóta sem jelentettük be az eljegyzést, mivel ötletünk sem volt, sem időnk kitalálni hogyan. Ha pedig rákérdeztek, mindig valahogy okosan megkerülte a kérdést, amivel nem jöttek rá. Mindenképpen együtt szerettük volna.

-Indulhatunk?- jöttek a fiúk hozzánk a show végén.
-Igen. El is kell.- vágtam rá.
-Pihenj a repülőn.- adott egy puszit Luisa, majd mindenkitől elköszöntünk.
-Sziasztok.- szálltunk be a kocsiba és Brad vezetett.
-Pihenned kéne.- sóhajtott Bradley.
-Majd fogok. Jövő héten úgyis megyünk Chesterbe, arra a két napra nincs semmilyen program.- magyaráztam a szememet dörzsölve.
-Kicsim.- nézett rám.- Túl hajszolod magad. Az esküvőre is van még idő.
-Mindennek tökéletesnek kell lennie.- válaszoltam kissé idegesen.
-Minden az lesz, de van addig még fél évünk. Ha hazajöttünk kiveszel egy hét szabit.- jelentette ki.
-Mennem kell veletek mindenhova.- jelentettem ki.
-Nem Naomi. Nem kell, el tudjuk intézni magunknak.- válaszolta ő is idegesen.
-A menedzseretek vagyok.- jelentettem ki.
-És a menyasszonyom is, akit még szeretnék elvenni idegösszeroppanás nélkül basszus.- csapott a kormányra, mire dudált egyet. Nem válaszoltam, hiszen utáltam, ha megmondják mit csináljak.

-Nézzük meg a sétányt ha már itt vagyunk.- fogtam meg Brad kezét mikor az épület elé ért ahol a megbeszélést tartottuk.
-Nem Naomi. Hazamegyünk és pihensz.- jelentette ki. Tegnap este óta Brad teljesen rá van feszülve arra, hogy pihennem kéne, pedig csak egy kicsit fáradt vagyok.
-Bradley. Jól vagyok.- kezdtem gyorsan pislogni, mivel káprázni kezdett a szemem.
-Hé. Minden oké?- fogta meg Brad mind a két karom.
-Persze, csak kicsit fájnak az izmaim és gyengének érzem magam.- kapaszkodtam meg ezúttal én Bradbe, aki csak egyre jobban tartott.
-Naomi kérlek menjünk haza.- húzott magához és szorosan ölelt.
-Rendben.- bólintottam a vállába, mert megrogytak a térdeim is.- Induljunk.
-Naomi. A másik irányba van a taxi állomás.- mutatott Brad az ellenkező irányba, mint amerre indultam.
-Tudom tudom.- dörzsöltem meg a halántékom.

11 órával később, átszállás nélkül érkeztünk meg a londoni reptérre, ahol már tényleg teljesen kimerült voltam és éreztem amit Brad magyarázott. A repülőn pedig elintéztem mindent amit itthon kellett volna, így pihenhettem végre.
-Pihenned kellett volna.- rázta a fejét Brad a lakás előtt.
-Most kinyitod az ajtót, és egyből ledőlök ígérem.- tettem össze a kezem könyörgően, mivel már szörnyen leakartam feküdni. Brad pedig nekiállt kinyitni az ajtót, majd felém fordult és ijedten rám nézett.

-Minden rendben?- ült fel Bradley az ágyban. Félmeztelenül feküdt az ágyban a haja pedig elvolt aludva.
-Hogy kerültem ide?- ültem fel a fejemet fogva.- Mennyi az idő?
-Elájultál a kimerültségtől, már másnap este van, úgy éjfél. Az egész napot átaludtad.- magyarázta.
-Holnapra van valami program?- néztem rá, mire csak megrázta a fejét.
-Te itthon maradsz, majd átküldöm valamelyik lányt.- húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra, majd a mellkasára feküdtem és tovább aludtam.

-Szép jó reggelt álomszuszék.- ébredtem reggel Ana hangjára.
-Itt a reggelid.- közeledett Luisa egy tálcával.
-Hát ti?- nyújtózkodtam a szememet dörzsölve.
-Brad megkért, hogy jöjjünk át, amíg ők a rádióban vannak.- ült le az ágy egyik oldalára Ana, a másikra pedig Luisa a tálcámmal.
-El lettem volna.- ültem fel és elfogadtam a reggelit.
-Ja. Fáradt sem voltál nem igaz?- forgatta a szemét Luisa, majd rám mosolygott.
-Elmesélte?- pillantottam rá beleharapva a Nutellás kenyérbe.
-El. És milyen jól tette. Naomi néha ránk is hallgatnod kell.- simította meg a karom Ana.
-Tudom. Sajnálom.- ráztam a fejemet bűnbánóan.
-Ma itthon maradsz. És most.- feküdt le mellém Ana és hátradőlt.
-Filmezünk.- kapta fel Luisa az éjjeliszekrényről a távirányítót.
-Kirstie?- jutott hirtelen eszébe.
-Végzi az utolsó simításokat az esküvőn. De millió puszit küld.- mosolygott rám Luisa, miközben a neten böngészett.
-Nézzünk valami vígjátékot.- csaptam rá Luisa combjára.
-Benne vagyok.- simította meg a pocakját Ana.
-Meghallgathatom?- mutattam a hasára, mire csak Ana elvette a kezét ezzel utat engedve nekem.
-Én is.- pattant fel Luisa is, majd megkerülve az ágyat Ana hasához hajolt.
-El sem hiszem, hogy egy hónap és érkezik.- döntötte hátra a fejét a falnak.
-Alig várom, hogy pihenni szeressetek és mi vigyázhassunk rá.- nevettem el magam, mire mind a ketten nevettek.
-Én is.- nevetett, majd hatalmasat rúgott a baba.