Just My Type (Bradley Simpson FF.)

39.

-Szóval kértek valamit, még mielőtt indulunk?- kérdeztem a többieket és mindenki leadta a rendelést.
-Siess.- adott egy puszit az arcomra Brad, majd visszament pakolni.

A szállodánk a Central Park mellett volt, és a park másik oldalán állt egy DeLuca's, így elindultam oda.
-Jó reggelt.- nyitottam be kedvesen mosolyogva, majd a pult mögött álló lànyra pillatottam, aki csak egy újságot bújva olvasott. Odaálltam a pulttal szembe, és vártam, hogy felnézzen. Mivel azonban figyelmen kívül hagyott, így köhintettem egyet.
-Mit akarsz?- pillantott fel az újságból én pedig tágra nyílt szemekkel néztem vissza.
-Egy vaniliás és egy csokis croassointot, két epres sajttortát és egy áfonyásat.- kezdtem sorolni, mire az első kettőt elém rakta és megállt előttem.
-Felvásárolod a boltot?- lökte elém a két péksüteményt.
-Igen van még egy pár dolog, és ne beszélj így velem kérlek.- próbáltam kedves lenni.- Szóval még két citromos minyon.
-Tessék 2$ lesz.- kezdte beütni a két croassointot.
-Hívd ki a főnököd.- csaptam le a pénztárcámat a pultra, mire megugrott egy kicsit, a mögöttem állók pedig morogni kezdtek.
-Minek?- kérdezte megvetően pillantva rám.
-Beszélni akarok vele.- néztem rá mérgesen, mire csak megforgatta a szemét. 2 perccel később pedig megjelent egy fiatal nővel.
-Jó napot. Camila Adams.- nyújtotta a kezét.- Miben segíthetek?
-A hölgy nem szeretett volna kiszolgálni.- mutattam a lányra aki csak karba tett kézzel ismét megforgatta a szemét.
-Ne haragudjon. A többiek hátul vannak pakolni, de azonnal kiszolgáljuk. Igaz Kathrine?- pillantott a lányra, majd rám.- Szóval mit adhatok?
-Én aztán biztos nem.- kezdett el befele indulni a lány a hátsó ajtó felé.
-Kat. Ez nem így müködik.- állította meg Camila a lányt.
-Pont nem érdekel, úgysem rúghatsz ki.Nem te vagy a nagyfőnök, az apám vezeti ez az üzletet.- vágta rá és újra elindult.
-Állj.- szóltam utána, ő pedig ismét a szemét forgatva felém fordult.
-Mit akarsz már?- dobbantott a lábával, és a tömeg is egyre hangosabban beszélt.
-Lehet, hogy ő nem rúghat ki, de én igen.- álltam ezúttal én egy büszke mosollyal az arcomon.
-Igen? És mégis mi jogon?- húzta gúnyos mosolyra a száját, Camila pedig csak kapkodta a fejét.
-Elfelejtettem bemutatkozni.- léptem be a pult mögé.- Naomi De Luca.- nyújtottam a kezem Camilának, aki tátott szájjal megrázta a kezem. Ezután Kathrine felé fordultam, akinek ijedtség látszott az arcán.
-Ms.De Luca.- hallottam meg egy férfi hangot, és az egész cukrászdában csend volt.- Bocsásson meg a lányom miatt, a nevem Carlos Parker.
-Jó napot Mr.Parker.- ráztam meg a kezét.- Nevelje, meg a lányát kérem, ez nem így működik a De Luca's- nál.
-Igenis hölgyem.- bólintott.- Camila kérlek rakd össze Ms.De Lucának amit kért, én szólok a többi lánynak.
Camila elkezdte hallgatni mit kérek, majd mikor fizetni szerettem volna nem engedte.
-Hagyd csak. Örülök, hogy végre valaki tett valamit, hogy ne Kat irányítson minket.- sóhajtott a főnöki iroda felé.
-Irányít?- kérdeztem követve a tekintetét.
-Mr. Parker nem tett semmit, Kat az ő kicsi lánya és mindennek úgy kell menni, ahogy a lánya akarja.- válaszolta és látszódott mennyire fáradt. A táskámban kezdtem turkálni, majd megtaláltam amit kerestem.
-Tessék. Hívj ha bármilyen baj van.- nyújtottam neki a névjegykártyám és felkaptam a táskát.- És mondd meg Mr. Parkernek, hogy ha nem változtat ezen, az üzlet mások kezébe kerül.

-Kérsz teát?- kérdeztem hajnalban a lakásba lépve, mivel kint mínuszok röpködtek.
-Csak menjünk bujjunk össze és aludjunk.- fogta meg a kezem fáradtan és a szoba felé kezdett húzni.
-De fázok.- próbaltam elhúztam a kezem, mire csak magához rántott.
-Majd én felmelegítelek.- csókolt meg és ismét a szoba felé kezdett húzni.
-Jajj de jó a saját ágyamban.- húztam magamra a takarót, majd ő is bebújt mellém és ruhástól elaludtunk.

-Halo?- kaptam fel a telefonom álmosan.
-Felébresztettelek?- hallottam meg Luisa kissé ideges hangját.
-Ühüm.- töröltem meg a szemem.
-Uu bocsi.- válaszolta rögtön.- Át tudnál jönni? Ana már itt van, Kirstie pedig úton. Ja és Bradnek csak annyit mondj kérlek, hogy kávézunk.
-Minden rendben?- keltem ki az ágyból és azonnal a gardróbba siettem, ahol egy melegítőt kaptam magamra a hajamat pedig egy kontyba kötöttem a fejem tetejére.
-Csak siess.- nyomta ki. Gyorsan fogat mostam, majd visszamentem a szobába.
-Átugrom Luisához egy kávéra, majd jövök.- nyomtam egy puszit Brad arcára.
-Vigyázz magadra.- motyogta, majd vissza is aludt. Bezártam a bejárati ajtót és az emelet felé siettem, ahol a régen látott autómban helyet foglaltam és elindultam London egyik külkerülete felé.

-Minden renben?- kérdeztem, mikor Luisa vagy Connor helyett, Ana nyitott ajtót. Nem válaszolt, csak intett, hogy kövessem. A nappaiban már Kirstie is ott ült és Luisát vigasztalta.
-Naomi. Na végre.- pattant fel Kirstie és megölelt.
-Na jó. Mostmár mondjátok el mi törtent?- foglaltam helyet az egy személyes fotelben, a többiekkel szemben.- Connorral van valami?
-Nem. Vagyis.- fújta ki az orrát Luisa és folytatta.- Con hazament, hogy meglátogassa a családját. Integettem neki a ház elől, majd bejöttem és szinte azonnal csengettek. Kinyitottam, de csak egy levelet találtam a lábtörlőn.- mutatott a nappali közepén álló kisasztalra. Felkaptam a levelet, majd olvasni kezdtem.

"Kedves Luisa. Vagy inkább nem is kedves Luisa. Fél év utàn úgy döntöttem, hogy ideje visszaszerezni az én egyetlen Connoromat, hidd el mindent megfogok tenni ennek érdekében, és annak is, hogy a munkámat visszakapjam és a barátaim. Mellesleg megjegyzem, hogy ezt a levelet nem mutathatod meg Connornak, vagy valamelyik fiúnak, különben megtudja, hogy te a kapcsoltotok elején félre kacsintgattál. Üdvözlettel: Lucy"

-Hogy mi?- dobtam le a levelet.
-Mikor még hivatalosan nem voltunk együtt, egyszer randiztam egy másik sráccal, de egyszeri alkalom volt és már akkor tudtam, hogy én Connal akarok lenni.- kezdett újra sírni.
-El kell mondanunk a fiúknak. Connor megfog bocsájtani, ha tőled hallja.- guggoltam le vele szembe.
-Connor nagyon hűséges típus. És téged is kiakar túrni.- mutatott rám Luisa a könnyei közül rám nézve.
-Oh.- sóhajtottam, mert igaza volt, de tudtam, hogy ebből nem lehet olyan nagy probléma. Gondoltam ezt én akkor.
Ismét kopogtak, így én szaladtam az ajtóhoz, ahol senkit nem találtam egy újabb levelen kívül.

"Látom áthívtad a lányokat. Azt hiszem az ő szájukat is be kell fognom valahogy. Szóval Ana, jobb, ha titokban tartod ezt, vagy Tris megtudja, hogy a 20 éves korodban fogant kisbabádat abortuszra itélted, mindezt az ő tudta nélkül, Kirstie neked azt, hogy az eljegyzés előtt a szakítason gondolkoztál és Naomi, nehogy megjelenjen egy személy az életedben, aki pontosan tudja Magyarországon történteket."