Just My Type (Bradley Simpson FF.)

11.

-Akkor mehetünk?- dugta újra zsebre a kezét.
-Igen. Connor.- szóltam a fiú után.- Majd írok hol vagyunk. Vigyázz az öcsémre.
-Igenis kapitány.- emelte a kezét a homlokához és tisztelgett, mire csak nevetve bólintottam. Elköszöntünk a fiúktól és beszálltunk Brad Jaguarjába.
-Nézd már tiszta a műszerfal.- mutattam a pár hete még kávés műszerfalra.
-Még szép. Nem hagytam volna úgy az én kicsikém.- simította meg a tiszta felületet.
-A kicsikéd jajj.- nevettem el magam, majd Bradley elindult.
-Hova is megyünk pontosan?- kérdezte témát váltva.
-Range Rover kereskedés.- válaszoltam, Bradley pedig lekanyarodott, hogy a kereskedésbe menjen.
-Utána nem jössz át? Írtam egy új számot.- mosolygott nagyon.
-De ügyes vagy mostanában.- ütöttem meg gyengén, miközben mosolyogtam.
-Van honnan merítenem.- válaszolta egyszerűen és az út további részében nem beszéltünk.

A szalonból kigurulva, Brad az út szélén állt az autónak támaszkodva. Egy fekete póló és bőrdzseki volt rajta, ami nagyon jól állt neki.
-Nem semmi járgány.- simított végig a motorháztetőn.
-Egy álmom vált valóra.- mosolyogtam boldogan.- mehetünk?
-Ahha. Mész vagy menjek elől?- kérdezte mielőtt beszállt.
-Menj. Nem tudom hol lehet ott parkolni.- Brad csak bólintott és a hófehér szerelmemmel elindultunk Bradley lakása felé.

Egy tetőparkolóba mentünk, leparkoltam Bradley mellé,  ő pedig az ajtóban várt. Hála az égnek a parkoló fedett volt, mert elkezdett esni.
-Milyen jól néznek ki egymás mellett.- karolta át a vállamat Brad, majd a kocsikat vizslattuk. Megfogtam a kezét a nyakamban, majd együtt indultunk el befelé. Brad mindenhol előre engedett, majd a bejárati ajtónál elém jött, hogy az ajtót ki tudja nyitni.

-Na és miről szól a dal?- kérdeztem az ablakkal szembe állva ahol london nevezetességeit figyelhettem.
-Amiről az összes.-válaszolta és megpengette a gitárját.- szerelemről.
A dal közben leültem vele szembe és hallgattam ahogyan énekel. Nagyon jó szám volt. Fülbemászó és a szövege is nagyon tetszett.
-Valami nagyon meghozta a kedved a dalíráshoz. Nagyon jó lett.- tettem a kezem a gitáron pihenő kezére.
-Köszönöm. Szervezel időpontot a stúdióba?- pillantott rám, mire bólintottam és hívtam a stúdiót.

-Holnap és holnap után.- ültem vissza mellé.- Várj a srácok addig nem tudják megtanulni.
-Tudják.- válaszolta.
-Tessék?- döntöttem oldalra a fejem.
-Az alap megvolt, csak szöveg kellett hozzá.- válaszolta és bekapcsolta a Tv-t.
-Nehogy ezt nézzük.- válaszoltam a tv-re mutatva.
-Miért?- kérdezte mosolyogva. A tv-ben a Noé film ment, amit gyűlőltem.
-Állatokat ölnek meg benne.- reklamáltam, majd mikor elvágta szegény állat nyakát a fejemet oldalra fordítottam.
Csak nekem nem tűnt fel, hogy Bradley keze mögöttem van, így Brad csak magához húzott.
-Naomi ugyan már. Nem ölik meg őket tényleg.- nevetett rajtam.
-Nem baj, addig nem vagyok hajlandó felnézni, amíg el nem kapcsolod.- takartam el a kezemmel is a szemem.
-Nos, nekem jó így.- szorított még jobban magához, majd elnevette magát és elkapcsolt.
-Köszönöm.- néztem fel.
-Nincs mit.- mosolygott, majd a keze a derekamra csúszott és csak néztünk egymás szemébe.
-Brad.- tettem a kezem a mellkasára, hogy eltoljam, de ő megfogta a kezem és elvette onnan.
-Naomi kérlek.- engedte el a kezem, majd a fejemet közelebb húzta az övéhez.
-Nem kéne.- fordítottam el a fejem, de visszafordította maga felé.
-Ne tagadd, hogy nincs köztünk semmi.- nem tudtam mit mondani, hiszen ha én nem is, mindenki más látja, hogy van. De már én is éreztem.
-Brad.- ismételtem meg a nevét.
-Nomi.- ejtette ki a nagyanyám által adott becenevet száján, mire nem tudtam reagálni, csak magához húzott.
Megcsókolt, de a legrosszabb az egészben, hogy visszacsókoltam. A keze az arcomat fogta, én pedig az enyémet az övére raktam.

Hirtelen eltoltam magamtól, ő mosolyogni kezdett, én pedig ijedt arccal, teljesen könnyes szemekkel néztem vissza rá.
-Naomi.- nézte a szememet ijedten.
-Mennem kell.- pattantam fel és az ajtó felé igyekeztem.
-Naomi várj.- szaladt utánam, de már akkor a liftben voltam. Kitört belőlem a sírás, majd a kocsihoz szaladtam. Megpróbáltam lenyugtatni magam, majd elindultam hazafele.
A lakásba berontva a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam az arcom hideg vízzel, majd a telefonom után nyúltam.
-Haley.- sírtam a telefonba, mikor felvette.
-Naomi. Minden rendben?- kérdezte ijedten.
-Át tudsz jönni?- kérdeztem, miközben a nappaliba sétáltam.
Legnagyobb meglepetésemre Ian ült a nappaliban.
-Igen át.- válaszolta közben Haley.
-Tudod mit? Majd később átugrok én. Később hívlak.- nyomtam ki a telefont.
-Ian?- kérdeztem, de ő csak maga elé állva bámult.
-Hol voltál?- kérdezte mérgesen.
-Bradnél.- válaszoltam rögtön.- mutatott egy új számot. Felém fordult én pedig láttam a szemén, hogy részeg.
A telefonomban azonnal megkerestem Connor számát.
Naomi De Luca: Haza ne hozd Noelt! Majd elmesélem. Vigyázz rá kérlek, majd kereslek.

Ez után nem tudtam válaszolni. Ian kikapta a kezemből a telefont.
-Ez nálam marad. Te pedig nem mehetsz ki a lakásból.
-Ezt nem te mondod meg.- mordultam rá, mire megragadta a csuklóm. Egy dolgot tudni kell, mielőtt Iannel összejöttünk alkoholista volt. Én húztam ki belőle, azóta egy kortyot sem ivott.
-Rajtam élősködsz. Még jó, hogy megmondom mit csinálsz.- a csuklómnál fogva lökött a kanapéra és a táskámban kezdett turkálni.
-Dolgozom Ian. És el fogok menni, holnap is van munkám.- válaszoltam dühösen, mégis sírva.
-Munka mi? A kis fiúkáiddal.- válaszolta dühösen, egy újabb pohár whiskeyt lehúzva.
-Kérlek.- húzódtam a kanapé széléhez.
-Most elmegyek wc-re. Addig ott maradsz.- mutogatott rám.- Ezt pedig.- kapta fel a telefonom.- Magammal viszem.
Egyetlen szerencsém azzal, hogy nem beszéltünk, hogy nem tudta már két telefonom van.
Amint becsukódott az ajtó a táskámhoz rohantam. Kikaptam a telefont és kikerestem az bandát a Messengerben.

Naomi De Luca: Gyertek értem gyorsan!!!

A válaszokat elolvasni nem tudtam, mert nyílt az ajtó, azonban egy hívást még gyorsan elindítottam és visszaraktam a telefont a táskába. A csaphoz léptem egy pohárral és töltöttem bele vizet.
-Nem megmondtam, hogy maradj a kanapén.- üvöltött rám Ian.
-Kérlek. Csak inni szerettem volna.- válaszoltam, mire kiverte a kezemből a poharat, ami szilánkokra tőrt.
-Miközben Braden agyaltál mi?- kiabált tovább.
-Ian. Könyörgöm, Brad és köztem nincs semmi.- ordítottam én is. Mire elkapta a hajam én pedig sírni és sikítani kezdtem.
-Majd nem találkoztok többet és akkor nem agyalsz többet rajta.
A következő pillanatban a zár kattanását hallottam. Kulcsot adtam Noelnak.
A konyhapultot megkerülve szaladtam az ajtó felé.
-Maradj ott.- kiáltottam az öcsémnek, aki megilletődve állt az ajtóban. Későn küldtem el az üzenetet Connornak.
Ian a falhoz vágott egy poharat, mire Noel becsapta az ajtót.
-Nee.- ordítottam, mire Ian csak még egy poharat felkapva a mellettem lévő falhoz vágta.
A következő pillanatban ismét nyílt az ajtó, azonban ezúttal két fiú rontott be.
Brad leelőzve Tristant megütötte Iant. Aki az alkoholtól belassulva későn fogta fel a dolgot, és megpróbált visszaütni, de Tristantól is kapott egyet.