Naomi De Luca egy magabiztos, szeretetre méltó lány, aki nemrég fejezte be az egyetemet, mint menedzser és jelenleg új ügyfeleket keres a kezdéshez. A lehetőség, hogy híres angol bandát, a The Vamps-et képviselje csak úgy az ölébe hullik és természe...
A srácok ügyeit ugyanúgy csinálom, de Braddel 2 hete nem vagyok hajlandó találkozni. Folyamatosan üzenetekkel bombáz, vagy hív. Amikor tudom, hogy átjön Tristenékhez akkor pedig szándékosan lelépek. -Szia.- köszöntöttem Ross-t két puszival az ajtóban. A kórházban küldtem egy üzenetet még neki, hogy jól vagyok és azóta többször is találkoztunk, mint barátok. -Szia. Gyere be.- invitált be, majd szinte azonnal levágódtam a kanapéra. -Engedd meg, hogy bemutassam a kedvesem.- mutatott a felénk közeledő szőke hajú lányra. -Olivia igaz?- álltam fel, mivel felismertem.- Úristen imádtam a filmjeidet. -Naomi igaz? Imádom a sütijeiteket.- nevette el magát, majd egy szoros öleléssel köszöntött.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
naomideluca: Köszönöm! @rosslynch
-Várjatok. Azt senki nem tudja, hogy ti együtt vagytok?- jutott azonnal eszembe.- Le is szedem. -Nee. Nem kell.- tiltakozott Olivia. -Nem sokan tudják igen, de éppen volt egy kis nézet eltérésünk két hete, szóval így mégannyira nem terjed a pletyka. -Hogy titkoljátok ilyen jól?- jött azonnal a kérdés. -Barátként nyilatkozunk.- ült le Ross mellé Olivia. -Cseles.- nevettem el magam, majd elkapott a hányinger.- Merre van a mosdó? -Ott szembe.- mutatott egy velem szemben lévő ajtóra Olivia, így szaladni kezdtem.- Minden rendben?
Éppen nekiálltam a hányásnak, mikor valaki megfogta a hajam. -Nem hiszem el.- mostam meg az arcomat hideg vízzel. -Biztos a piától volt?- nevette el magát az ajtó félfának dőlve Ross. -Ross.- szólt rá Olivia azonnal.- Csak tudná, ha terhes. Igaz?
Nem válaszoltam, csak a csapot néztem. -Igaz?- mondta Olivia újra, majd a tükörbe néztem ahol összetalálkozott a tekintetem Oliváéval, majd Rosséval is. -Te terhes vagy?- bukott ki azonnal Ross-ból. -Nem tudom.- ráztam meg a fejem, majd sírni kezdtem. -Naomi.- simogatta a hátamat Olivia. -Volt egy nap mikor elfelejtettem bevenni a fogamzásgátlót.- sóhajtottam.- És mellesleg aznap kellett volna megjönnie, mikor a kórházban voltam. -Lemegyek veszek tesztet.- indult meg kifelé Olivia. -Olivia.- szóltam utána. -Igen?- állt meg és visszanézett rám. -Megtennéd, hogy úgy 15 darabot veszel? A biztonság kedvéért?- kérdeztem, mire csak nevetve bólogatott.
-Oké szóval. Eltelt az összesnél a megfelelő idő.- jelentettem ki az újdonsült barátaim fürdőszobájának a padlóján ülve. -Kezd már.- szólt rám izgatottan Ross. -Pozitív.- fordítottam fel az elsőt.- Negatív.- jött a második, majd a harmadik.- pozitív.
-A 15-ből 2 lett negatív- jelentette ki Olivia. -Fel kell hívnom az orvosom.- jelentettem ki.-Dr. Wilson. Tudna nekem még ma délelőtt egy ultrahangot csinálni?- kérdeztem miközben teljesen összezavarodva ültem a hideg kövön. -1 órán belül van 10 percem.- válaszolta azonnal. -Akkor 20 perc múlva ott vagyok.- válaszoltam, makd elköszöntem és elindultam az orvoshoz Oliviával és Rossal. -Kiraktak egy új számot.- mutatta fel a telefonját Ross, mikor kijöttem az orvostól. -Jajj ne most Ross.- csapta meg a vállát a barátnője.- Na mit mondott? -Még régebb óta terhes vagyok, mint gondoltam. Két hónapja.- simítottam meg a hasam. -Beszélned kell Braddel.- jelentette ki Ross. -El tudtok még gyorsan dobni?- kérdeztem, mivel tudtam, hogy valami családi programjuk van. -Persze.- bólintott Ross, majd a kezembe nyomta a a telefont.- Ezt hallgasd meg út közben.
Benyomtam a lejátszás gombot és a kocsi hátsó ülésén hallgattam a számot, amiről nekem nem szóltak, de nem is véletlen, hiszen arról énekelt, hogy csak hazudtam, hogy szeretem. Tudtam, hogy ez is rólam szólt, és szíven ütött.
A nagy hálálkodás után felmutattam a kártyám amivel bemehettem, majd pont akkor értem be mikor a fiúk felfutottak a színpadra. -Naomi.- szaladtak hozzám a lányok azonnal. -Hát te?- jött a kérdés Anától meglepetten. -Beszélnem kell vele.- intettem lefelé az állammal, mivel fentről néztük a koncertet. -Minden rendben?- fürkészték az arcom. -Majd megtudjuk.- csuktam be a szemem és nagyot sóhajtottam. -Naomi.- simította meg a kezem Kirstie.- Hiányol téged. Én sosem láttam Bradet sírni, pedig mióta együtt vagyunk Jamessel. De nagyon rosszul van. -Észre vettem.- bólintottam és a ritkán mosolygó fiút figyeltem, aki mintha megérezte volna, hogy figyelem felnézett és először összehúzott szemöldökkel figyelte a társaságunkat, mintha nem lenne benne biztos, hogy jól lát, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy én állok ott hatalmas vigyor terült el az arcán. Visszamosolyogtam és onnantól kezdve a szám végéig nekem énekelt. -Baby Can We Dance?- emelte fel a kezét felém én pedig a könnyeimet visszanyelve elnevettem magam, hozzá hasonlóan.
Onnantól kezdve Brad végigmosolyogta a koncertet és rengetegszer énekelt nekem, de már csak kisebb részleteket, hogy ne legyen olyan feltűnő. -Szeretném, ha a koncert után mindannyian átjönnétek hozzánk.- fordultam a lányokhoz. -Mármint hozzánk vagy hozzátok?- kérdezte Ana egy mosolyt elengedve. -Bradhez és hozzám.- nevettem el magam. -Megijesztesz.- nézett rám ijedten Luisa. -Nem ijesztő ne aggódj.- mosolyogtam rá. -Nekem el kell szaladnom Eleanoráért, mert csak éjféli ér rá.- válaszolta gyorsan Ana. -Szaladjunk el érte, akkor elhozom a cuccomat is.- vágtam rá, mire bólintott. -Akkor egy fél óra múlva mindannyin nálunk.- mosolyogtam a csajokra, elköszöntünk és mégegyszer visszanéztem Bradre.
-Mesélj.- pattantunk be a kocsiba. -Szeretem.- lettem teljesen boldog és feldobott. -Naomi. Ismerlek már. Valami van.- indította be az autót. -Ha ismersz azt is tudod, hogy nem tudsz belőlem kihúzni semmit.- mosolyogtam rá cselesen. -Utállak.- válaszolta és végre elindultunk.
Ahogy kattan a zárban a kulcs hirtelen elkezdtem izgulni. Mi van, ha Brad nem is örül ennek a gyereknek. -Naomi? Azt hittem megint leléptél.- pattant fel azonnal a kanapéról Brad és hozzám sietett. Az arcáról lesült az aggodalom, így csak magamhoz húztam a pulcsija gallérjánál fogva és megcsókoltam. -Ülj le.- parancsoltam rá.- Tényleg azt hiszed, hogy nem szeretlek? -Tessék?- pillantott rám értetlenül. -A dal.- segített ki Connor.- Az All The Lies. -Oh. Dühös voltam.- sóhajtottam. -Mindegy.- ráztam meg a fejem. -De írtam egy másik számot is.- fogta meg a kezem és lerántott maga mellé.- De azt csak akkor vagyok hajlandó bemutatni, ha megbocsájtasz. -Oké. Én nagyon szeretlek titeket, várom, hogy kibéküljetek, de Naomi valamit titkol.- mutatott rám Ana, mivel rettentően izgatott volt. Elnevettem magam a barátnőm viselkedésém, majd kikaptam a táskámból egy zacskót. -Ez mi?- kérdezte James azonnal. -Nézzétek meg.- borítottam ki a nappali közepén álló kisasztalra.- Vagyis Brad. Te.
Felállt és leült a kisasztal mellé, majd az első felemelése után rájött, hogy mi az és meglepetten felém kapta a tekintetét. Azonnal elkezdte egymás mellé állítani az összes többit is. -De hát ebből csak kettő negatív.- jelentette ki, majd felpattant a fiúkkal együtt és azonnal együtt kezdtek örülni, mint a kisgyerekek. -Ezt nem mondtad el?- borult ki Ana teljesen, de csak mosolyogni tudtam. -Kérlek mondd, hogy ez nem valami vicc.- ült vissza mellém Brad. -Tudod. Mikor megláttalak Laurennel úgy gondoltam megérdemelnéd, hogy visszakapd azt a fájdalmat.- sóhajtottam és elmosolyodtam .- Aztán, mikor megtudtam, nem akartam, hogy nélküled kelljen nekem, vagy a kicsinek élnie. -Naomi.- nézett rám könnyekkel a szemében. -Várj.- fordultam el a táskámban kutatva, majd mikor megtaláltam visszafordultam felé és átnyújtottam a képet.- Az egyes számú Simpson. -Apa leszek.- kapta ki a kezemből a képet amit egy hatalmas mosollyal az arcán kezdett tanulmányozni.
