Just My Type (Bradley Simpson FF.)

48.

Hivatalosan is visszatértem, most pedig amint lehet darálni fogom a részeket amikor csak eszembe jut!!

-Istenem. Gyönyörű vagy.- könnyeztem be Kirstiet nézve.
-Édes kislányom.- csókolta homlokon az anyukája.
-Remélem minden rendben lesz.- rázta a fejét Kirstie.
-Minden rendben lesz!- ölelte meg Luisa bíztatóan, majd mi is csatlakoztunk.
-Képet.- mosolygott ránk Dean, aki ide is velünk tartott.- Kirakhatom a Vamps oldalára?
-Végülis a rajongókkal is épp ideje tudatni.- sóhajtott Kirstie, majd elmosolyodott.- Igen.

thevamps: Gratulálunk! @jamesmcvey @kirstiebrittan

A kép összeségében csodálatos lett. A ruha kiemelte Kirstie tökéletes alakját, Ana én pedig a két oldalán álltunk, míg Luisa és Kirstie anyukája mellette térdeltek és a ruháját igazították.
-Igazán köszönök mindent.- nézett ránk, majd kopogtak.
-Kicsim. Indulnunk kéne.- lépett be apukája.
-Rendben.- bólintott, majd ránk nézett.
-Menjünk.- terelt kifele minket Kirstie anyukája, és mindannyian megindultunk kifelé. Kirstie és James végül úgy döntött pár közeli barátot még meghív, hogy az örömükben osztozzanak.
Az esküvői zene elindult, a fények az ajtóra vetődtek, a vendégek felálltak és Ana elindult előttem, majd követte Luisa, majd én, mint legkisebb az utolsó. Megálltunk az oltár előtt magasság sorrendben, majd Kirstie az apukájába karolva elindult befelé.
Jamesre kaptam a tekintetem, aki szinte tátott szájjal figyelte a menyasszonyt, majd megtörölte a szemét. Istenem de aranyos.
Az bejárattól az oltárig végig tartották a szemkontaktust és mindkettőjük szeme csillogott, ahogyan a teremben kb. mindenkié.
Az anyakönyvvezető elkezdte mondani a szövegét, majd kimondta amire vártunk.
-Megcsókolhatod a menyasszonyt.- mondta, mire James elkapta Kirstiet és oldalra döntött és megcsókolta. Mindannyian tapsoltunk és ujjogtunk. Ezután még aláírták a papírt, majd a tanúk is és a vendégsereg előre ment, hogy virágszirmokkal dobálhassuk meg az ifjú párt az épület előtt.
Beszálltak a kocsiba és mi pedig integettünk utánuk. Nem volt lagzi, nem volt vacsora. Az ifjú pár elutazott a nászútjukra.

-Indulhatunk?- ültem be Brad mellé.
-Azért.- indította be a bérelt kocsit.- A miénk nagyobb buli lesz. Nem bántásból. Szép volt jó volt, de azért buliztam volna egy jót.
-A miénken lesz ne aggódj.- mosolyogtam rá.

-Ne haragudj.- kértem bocsánatot egy lánytól akinek nekimentem.
-Semmi baj.- mosolygott rám.- Naomi?
-Igen?- fordultam felé, de nem ismertem fel.-Bocsáss meg ismerjük egymást?
-Nem. Ne haragudj.- kért elnézést, majd folytatta.- Tini Stoessel.
-Á. Szia. Naomi De Luca.- nyújtottam a kezem, amit egy mosollyal megrázott.
-Tudom ezt általában a menedzserek szokása megbeszélni, de az enyém jelenleg nincs itt.- mutatott körbe.- Szóval az lenne a kérdésem, hogy mit szólnál egy közös dalhoz a Vampssel?
-Milyen dal?- raktam keresztbe a kezem.
-Szokásos szerelmes.- nevetett, de a fáradtságtól, csak egy apró mosolyt tudtam ejteni felé.
-Nomi. Indulnunk kell.- hallottam kicsit távolabbról Brad hangját és az irányába fordultam.
-Itt a névjegykártyám.- vettem elő a táskámból egy darabot, majd átnyújtottam a lánynak. Emlékszem Nella mennyire megvolt őrülve érte, mikor még a Violettában játszott.

-Miről beszéltetek Tinivel?- kérdezte Brad, mikor sikeresen felszálltunk a gépre.
-Egy dalt szeretne veletek.- mosolyogtam rá.
-Tini Stoessel?- kérdezte a hátam mögül Tris.
-Pontosan.- válaszoltam.
-Ahh. Az a csaj nekem nem szimpatikus.- puffogott Ana, miközben a babahordozóból az ölébe vette Eleanorát.
-Aranyos volt pedig.- mosolyogtam rá bíztatóan.
-Akkor sem.- mosolygott a kislányra, mintha valami boldogot mondott volna.
-Hát hiába is nyomulna bármelyik fiúra mind foglalt.- jelentette ki Luisa. Kicsit furi volt, hogy Kirstie nem volt velünk és nem szólt közbe, de nem foglalkoztunk vele, csak arra gondoltunk, hogy neki jó legyen.
-Szép hangja van.- hallgattam tovább az egyik számát.
-Nekem nem tetszik.- állt ki Ana a saját véleménye mellett.
-Szerintem is szép hangja van.- válaszolta Tris, mire Anától csak egy gyilkos pillantást kapott.
-Van most barátja?- jött a kérdés Luisától, amitől azonnal arra következtettem, hogy Anához hasonlóan neki sem szimpatikus a lány.
-Mindjárt megnézem.- kezdtem azonnal az argentín énekesnő után kutatni.
-Ha nincs, nem egyezem bele.- vágta rá Ana a babát ringatva.
-Sajnálom Ana. Akármennyire is szeretlek, a fiúk ügyeiről én döntök.- pillantottam rá és teljes csend telepedett a repülőre. Ebben az esetben kezdtem érezni, hogy Lucy miért nem engedte beleszólni a lányokat a banda ügyeibe.
-Szóval nincs?- kérdezte Luisa, miután már csak hallgattam.
-Jelenleg nincs.- ráztam meg a fejem és Anára pillantottam, aki csak mérgesen pillantott vissza rám.

-Alig hiszem el, hogy Ana egész úton nem volt hajlandó hozzám szólni.- dobtam le a táskámat a kanapéra és egy szoros kontyba kötöttem a hajam.
-Nem értem. Bírom Tini dalait, és a srácokkal hallgattuk is néha.- sétált Bradley a konyhába, majd öntött magának vizet és nagyot kortyolt bele.
-Biztos a baba teszi.- legyintettem.
-Aliz hiszem el, hogy már ott tartunk a csapattal, hogy házasodunk és gyereket vállalunk.- sóhajtott Brad maga elé bámulva. Ezzel elgondolkoztatott, és elég rossz érzést keltett bennem, miszerint most előjön benne, hogy korainak tartja ezt az egészet.
-Úgy gondolod korán vagyunk még?- tettem keresztbe a kezeim magam előtt, miközben kérdőn oldalra döntöttem a fejem.
-Nem.- nevetett halkan egy kis szünetet tartva.- Nem Naomi. Dehogy. Nem ezt mondtam.
-Akkor?- léptem egyet hátra, hogy a kanapé támlájára ráülhessek.
-Azt, hogy felnőttünk. 17- 18 éves korunk óta ismerjük egymást, és most nézd meg.- jött oda hozzám a monológ közben.- Ha valaki nekem tavaly ilyenkor azt mondja, hogy jön majd az a lány aki miatt nem a munkát fogom elsőnek tartani, egyszerűen kiröhögöm. Valljuk be. 5 évig forogtam Lauren körül, aztán jöttél te és egyből eltüntetted ezt.
-Jaj Bradley.- töröltem meg a szemem, mivel a fáradtság és a megható beszéd is kijött rajtam.
-Nem kell attól félned, hogy nem veszlek el. A házasság egy erősebb kötelék, de igazán csak egy papír. Nem fog változtatni semmin.- karolta át a derekam és közelebb húzott magához.
-Életem legjobb döntése volt, hogy ideköltöztem.- mosolyogtam rá a derekát átkarolva.
-Pedig nem akartál.- nevetett fel az emlékeken.