Just My Type (Bradley Simpson FF.)

17.

Miután lefordítottam Bradnek azokat az ételeket, amelynek tetszett a neve, kiválasztott egy pizzát. Én pedig egy spagettit rendeltem. Akármennyire tudja ezeket bárki jól elkészíteni, az igazi olaszt senki nem múlhatja felül.
Mikor már a vége felé jártunk, oldalra pillantottam és a tenger felett tornyosuló fekete felhőket kezdtem vizslatni.
-Pincér.- intettem, mire megindult felénk.
-Én fizetek.- húzta elő a pénztárcáját Bradley.
-Nem.- vágtam rá, majd megkértem a pincért, hogy hozza a számlát.
-Mi a baj?- nézett rám Brad összehúzott szemöldökkel.
-Vihar jön.- intettem a fejemmel a tenger felé.-Nem kicsi, ami itt még a nagyobbnál is nagyobb.
-Ezt honnan tudod?- kérdezte, miközben a pincér kihozta a számlát, Brad pedig elkapta előlem és kifizette, egy kis borravalót is hagyva.
-Voltam itt már eleget.- tettem az evőeszközeimet egymás mellé, ezzel is jelezve, hogy végeztem. Brad is hasonlóan tett én pedig intettem a fejemmel, de ő még egy pillanatra visszanézett.
-Mekkora vihar lesz, ha ilyen hirtelen kiürült a part teljesen?- kérdezte, miközben beültünk a kocsiba.
-Akkor, hogy ha nem érünk haza előtte, akkor valahol meg kell állnunk, mert nem látnánk semmit és a fák is kidőlhetnek.- válaszoltam kikanyarodva a főútra és padlógázzal elindultunk hazafelé.

Éppen beálltam az autóknak kialakított kis tető alá, mikor elkezdett kopogni a jég. Kiszálltunk a kocsiból én az ajtó, Brad az előudvar felé készült. Megállt a tető alatt és figyelte a vihart, amiből nem sok látszott,annyira esett az eső.
-Ez óriási.- mutatott a szabad felé én pedig csak mosolyogtam rajta és kinyitottam az ajtót. Brad is bejött, majd csak azt hallottam, hogy erősödik a vihar.
-Anyáék nem jönnek haza.- dobtam le a kocsikulcsot a konyhapultra és újra felfogtam a hajam.
-Miért?- kérdezte, miközben leült a pult melletti székre.
-Nem tudnak a vihartól idejönni Rómából.- vettem elő egy köpenyt és két tálat.
-Mit csinálsz?- kérdezte a mozdulataimat figyelve.
-Muffint. Azt vártam végig, hogy valami édeset egyek, csak megláttam a vihart.- vettem elő a hozzávalókat.- Szóval most megkóstolhatod a híres Nerella De Luca féle muffint, amit unokája Naomi De Luca készít személyesen.
-Kiváncsi vagyok.- mosolygott, majd beállt mellém segíteni. Közben rácsatlakozott az erősítőre, ami az egész házban lévő hangfalakra vezeti a zenét. Imádtam, hogy a nagyinál ilyen is volt. A következő pillanatban felcsendült a Wild heart, majd elkezdte teli torokból ordítani.
Amikor Brad szóló része jött, akkor maga felé fordított és elkezdett nekem énekelni, én pedig vele folytattam a szöveget. Szépen táncikálva befejeztük a muffint és beraktuk a sütőbe. Mikor ez kész volt beindult a somebody to you. Minden dalt nekem énekelt, én pedig élveztem a törődést.
Amikor Demi része jött odamentem hozzá, és a szemébe nézve énekeltem a szöveget, mivel teljesen igaz volt. Mégis a szám végén ellöktem magamtól, mert nem akartam a munkát a szerelemmel keverni.

-Most mi történt?- ragadta meg a kezem és visszarántott.
-Ezt nem kéne Brad.- néztem rá komoly arccal, hogy ne lássa én is szeretném.
-Miért? Naomi kérlek.- fogta a keze közé az arcom.
-Kérlek Brad. Hagyjuk abba.Alexanderrel sokkal jobban megvagyok- hazudtam, majd léptem el tőle és bezárkóztam a fürdőbe. Hajat mostam, majd egy törölközőben mentem át a szobába.
-Jó éjt.- köszöntem a kanapén tv-t néző fiúnak , aki inkább nem is válaszolt, csak csatornát váltott. Az ágyban még elintéztem néhány dolgot, majd írtam a fiúknak, hogy a héten felvesszük az új számot, jövő héten pedig megyünk Marokkóba. Nagy örömmel fogadták, hogy ennyire belemerültem a banda ügyeibe, kivéve Bradet, aki még a csoportban sem volt hajlandó hozzám szólni.
Hajnali háromkor keltem, majd felébresztettem a kanapén alvó Bradet is.
-Miért nem mentél be valamelyik szobába?- mosolyogtam rá mellette guggolva.
-Elaludtam tv nézés közben.- válaszolta a szemét dörzsölve.
-Fél óra múlva itt a taxi.- álltam fel, majd elraktam néhány muffint az útra, néhányat pedig egy tányérra, hogy Nicknek kedveskedjek.

Brad ezek után nem szólt hozzám az út alatt sem, valamint a hazafele vezető úton sem.
-Figyelj Brad. Elköltözök, ha ez így nem jó.- léptem mellé a konyhában, miközben a vacsoráját fogyasztotta.
-Ne. Nem kell, csak el kell fogadnom, hogy nem leszünk együtt.- válaszolta szomorúan. Rossz volt így látni, hiszen ő mindig mosolyog.
-Bradley.- néztem rá, de ennék több kommunikációt már nem volt hajlandó folytatni velem.

A héten Braddel max köszöntünk, pedig még felvettük az új számát is. Pontosan tudtam, hogy a Just My Type arról szól, hogy én hülyítem. Azóta próbálom megtartani vele a baráti viszonyt, ezt azért volt a legnehezebb, mivel a táncos lány , akit Amandának hívnak, azóta minden délután nálunk időzik, pedig csak 18. Nem jár iskolába?

-Szia.- nyomott egy csókot a lány szájára, miközben a ház előtt vártuk a taxit ami kivisz minket a reptérre.
-Nagyon fogsz hiányozni.- szorította magához a lány.
-Te is.- nyomott ezúttal a lány homlokára egy puszit. Hála az égnek a taxi megérkezett, így beraktuk a bőröndöt a csomagtartóba, majd még egy puszira visszaszaladt. Nagyot sóhajtottam ő pedig pont beült mellém.
-Mi bajod?- kérdezte miközben becsatolta magát.
-Nyálasak vagytok.- válaszoltam egyszerűen, mire nem is válaszolt nekem.
A reptéren üdvözöltük a fiúkat, majd egy puszit nyomva Alexander arcára elindultunk a repülőre. Ha már Alexanderrel randizom még szép, hogy ő fogja forgatni a Just My Type klipjét is Marokkóban.

A fiúk kettesével kaptak egy szobát, én pedig egyedül. Hajnalban értünk oda, szóval kezdhettük is a forgatást. A lány akinek nem jegyeztem meg a nevét, és Brad barátnőjét játszotta, tökéletes volt a szerepre. Akárhányszor közel hajoltak egymáshoz mindig elkapott a féltékenység.
Karba tett kézzel és faarccal néztem az össze- vissza járkáló fiút.
-Mi a baj?- lépett mellém Connor, mire felkaptam a fejem a bambulásból.
-Semmi. Miért?- fordultam felé.
-Amióta elkezdtük a forgatást úgy nézel a lányra és Bradre mint akit kiakarsz nyírni.- válaszolta beállva mellém a párt figyelve.
-Ez nem igaz.- vágtam rá szinte azonnal.
-Ugyan Naomi. Brad mindent elmondott. Miért nem akarod?- fordult felém, én pedig felé.
-Ha most elmondom neked, pont ugyanúgy elfogod mondani neki, mint ő neked.- válaszoltam egy félmosoly kíséretében, miközben Bradre pillantottam aki megrázta a fejét a kamerába, ezzel is teljesen egyértelművé téve a valódi véleményét a helyzetről.
-Nem Naomi. Nem kémkedni jöttem ide.- sóhajtott.- Én csak tudni szeretném, hogy a közöttetek pattogó szikra miért nem lehet tűz.
-Milyen bölcsen fogalmaztál.- pillantottam rá a napszemüveg mögül.