Just My Type (Bradley Simpson FF.)

21.

-Izgulok.- szorítottam meg Brad váltón tartott kezét.
-Nem kell.- engedte el a váltót így a kezemet megsimítva.
-De mi van ha nem kedvelnek?- túrtam bele a hajamba.
-Ugyan már Naomi.- nevetett fel, amire én is elmosolyodtam.- Megmentetted a kicsi fiukat. Tudják mennyit segítettél, innentől kezdve gond nem lehet.
-Nomi. Kedvelni fognak.- küldött felém egy bíztató mosolyt.
-Remélem.- sóhajtottam.

Már másfél órája úton voltunk Briminghambe, hogy végre én is be legyek mutatva az ő családjának. Nekem pedig ez egy nehéz eset volt. Az első barátom még 16 évesen volt, a szüleivel nagyon jóban voltam, így azt gondoltam Ian szüleivel is jóban leszek. A szülei azonban túlzottan ragaszkodnak a múlthoz. Ők úgy képzelték el, hogy az egyetem alatt összeházasodunk egy év után, majd az egyetem végeztével én szülök egy csodálatos fiú unokát, aki majd Ian után tovább viszi a céget. Majd pedig még egyet, és a csodálatos otthon ülő anyuka leszek, amilyen Ian anyukája is.
Én azonban sokkal inkább vagyok pörgős, aki szeret intézkedni és Brad mellett ezt teljesen tudom csinálni.
Ian és a magyar barátom között is volt egy barátom, 2 hónapig. Ő azonban bántott, így az a kapcsolat nem végződött szépen.
Lassan ismerős környékre értünk és a hasam teljes görcsben volt, majd leparkoltunk a ház előtt, Natalie kocsijával szembe.

-Sziasztok.- nyitott ajtót Brad anyukája egy 1000 wattos mosoly kíséretében.
-Szia anya.- köszönt Brad, de anyukája azonnal engem rántott magához és szorosan tartott.
-Jajj de örülök, jajj be sem mutatkoztam. Anne-Marie Simpson.- tolt el magától és a kezét nyújtotta.
-Naomi De Luca.- ráztam meg a kezét mosolyogva.- Örülök, hogy végre találkoztunk.
-Nagyon sokat hallottam már rólad.- mosolygott a fiára, aki csak megforgatta a szemét és elmosolyodott. Ezután közelebb lépett az anyukájához és két puszival köszöntötte.
-Megjöttek?- lépett ki a konyhából egy magas ősz hajú férfi.
-Szia apa.- sétált hozzá Brad, majd lepacsiztak és megölelték egymást. Brad apukája pedig végig nézett rajtam.
-Hát fiam. Nem tudom, hogy egy ilyen lány mint ő mit eszik rajtad.- karolta át a fia nyakát, miközben mindketten engem néztek. A beszólására pedig mindannyian nevetni kezdtünk.
-Derek Simpson.- jött oda hozzám és két puszit nyomott az arcomra.- örülök, hogy végre megismerhetlek Naomi.

Abban a pillanatban pedig Natalie lépett ki a mosdó ajtaján.
-Naomi.- szaladt hozzám azonnal és szorosan megölelt.
-Szia.- szorítottam én is, hiszen megmosolyogtatott a tudat, hogy mikor utoljára találkoztunk még Iannel voltam, és Bradet csak egy barátnak tekintettem.
-Na menjetek üljetek le.- mutatott anyukája az udvar felé, mire a két fiú és Nat elindult az üvegajtó felé.
-Én segítek.- mosolyogtam Anne-Marie után siettem.
-Jajj igazán kedves vagy, de nem kell. Ülj csak le te is.- mutatott a konyhából kivezető ajtóra, de megráztam a fejem.
-Szívesen segítek.- mosolyogtam rá, miközben a táskámat leraktam az asztalra.
-Köszönöm.- mosolygott rám hálásan, majd abbahagyta a húsokkal való bajlódást.
-Nincs mit.- válaszoltam mellette állva.
-Nem csak ezt.- mutatott a húsra mire én csak összehúzott szemöldökkel néztem rá.- Fel sem tűnt Brad milyen rosszul van. Mikor arra értünk haza, hogy a kanapén alszik és Natalie kisírt szemekkel mellette ül nagyon megijedtünk. Nem értettük mi történt, de Natali elmesélt mindent. Rettentően hálásak voltunk és vagyunk is neked. De sajnos nekünk is dolgoznunk kellett, így itt kellett hagynunk. Aznap mikor elutazott hozzád egy megnyugvás fogott el, mivel tudtam te foglalkozni fogsz vele. Kihúztad az alkoholizmusból Naomi. Nem lehetünk elég hálásak, hogy segítettél neki és most boldoggá teszed.- a hálálkodás alatt mind a ketten teljesen bekönnyeztünk, így könnyes szemmel, a kezembe nyomott tányérral sétáltam ki a teraszra és ültem le Brad mellé. Az apukájával beszélgetett, de ahogy megérkeztem hozzám hajolt egy puszira.
-Szia Jessie.- simogattam meg Brad szeretett kutyáját.
Ezután mindenki anyukájára kapta a tekintetét aki megérkezett egy tál Shepherds pie-al a kezében. Imádtam ezt a pitét és ezt Brad nagyon is jól tudta, gyanítom nem véletlenül lett ez a vacsora.
-És Naomi. Hogy- hogy úgy döntöttél Londonban fogod elvégezni az egyetemet?- kérdezte Brad anyukája egy falatot bekapva.
-A nagyanyám nézte ki nekem ezt az egyetemet, majd eljöttünk egy nyíltnapra és megtetszett.- mosolyogtam rájuk és meglepődtem, hogy talán egy éve ez az első alkalom, hogy nem könnyeztem meg, ha a nagyiról kellett beszélnem.
-A nagyanyád volt olasz igaz?- kérdezte Derek, mire bólintottam.
-A magyar nagyszüleim még a születésem előtt meghaltak egy autóbalesetben. Őket nem ismertem.- válaszoltam nyugodtan, mivel nem kötött hozzájuk semmi.
-Annyira hasonlítasz valakire.- szuggerált Anne-Marie, mire nem tudtam mit válaszolni.
-Én is ezt figyeltem.- válaszolta Natalie.- Nem hasonlít Mr.Rossi-ra a cukrászda tulajdonosára?
Az egész család szuggerálni kezdett, én pedig nem tudtam kiről beszélnek.
-Várj hozok egy képet.- szaladt el Brad anyukája én pedig meghallgattam addig ki az a Mr.Rossi.
-Mr.Rossinak van egy cukrászdája itt Briminghamben. Már 70 éves, de még mindig ott van, hiszen imádja ezt csinálni. Már anyáék születése előtt megvolt a cukrászda.- mesélte Natalie teljes beleéléssel, majd nyílt az ajtó és Anne-Marie Derek kezébe nyomott egy képet.
-Csak egy kicsit.- adta tovább a képet Natalinek, majd ő Bradnek.
-Ezen a képen az első cukrászdája van. Nem itt, valahol máshol.- magyarázta Anne- Marie.
-Van ilyen.- reagálta le a barátom és tovább evett, miközben a kezembe adta a képet. A képet megpillantva teljesen lesokkolódtam és a képet bámulva ültem.
-Naomi drágám? Minden rendben?- ült le mellém Anne- Marie, majd Brad is rám figyelt már.
-Kell a telefonom.- pattantam fel és mindenkit otthagyva bementem a konyhába. Teljesen hülyének nézhettek, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám.
Megkerestem a telefonom a táskámba és azonnal felnyitottam. A keresőbe pedig beírtam a DeLuca's nevét. Rámentem a főoldalra, ahol fent volt a kép az első és eredeti cukrászda épületéről. Az asztalra tettem a telefonom, majd a képet is és nem voltam hajlandó levenni róla a szemem.
-Minden rendben?- jött be mindenki egyszerre. Feléjük pillantottam, majd vissza a telefonomra. Ezután arrébb álltam, hogy ők is megnézhessék. Mindannyian értetlenül néztek rám, én pedig nekitámaszkodtam az asztalnak.
-Mikor a nagyanyám terhes lett, nagyapám úgy döntött, hogy neki nem kell gyerek. Lelépett. Az az épület még a nagyanyám szüleié volt.Ott nőtt fel a nagyanyám is, majd ott alapította meg a DeLuca's első cukrászdáját.Szóval Mr.Rossi vagy hazudott, hogy övé volt a cukrászda.- sóhajtottam a könnyeimmel küszködve, miközben Brad hozzám sétált és átkarolt.
-Vagy ő a nagyapád.- fejezte be Natalie, mire csak bólintottam és a tenyerembe temettem az arcom.
-Sajnálom.- simította meg a vállam Anne- Marie.
-Semmi baj.- válaszoltam egy mosolyt erőltetve az arcomra.-Megyek megmosom az arcom aztán kimegyek.

Az este további részében pedig próbáltunk úgy viselkedni, mintha misem történt volna.