Just My Type (Bradley Simpson FF.)

42.

NA HELLOKA! Tudom elmaradt a múlt heti rész, de kipróbáltam egy hetet kevesebb internettel és telefonnal. És azt kell mondjam jól esett! Próbáljátok ki ti is, de előtte olvassátok el az új részt.

Nella távozása után Braddel teljesen kitakarítottuk a szobát, és Brad komolyan kidobta az ágyneműt. Nella azóta sem keresett, sem engem, sem a családomból akárkit.
Ma pedig a fiúk hivatalosak Conor Maynord videójába, ahol a Shape of You-ra fognak énekelni más dalokat.
-Sziasztok.- köszöntött minket Conor.
-Csinosabb vagy, mint gondoltam.- fogott kezet velem Conor.
-Vigyázz mielőtt Brad meghallja.- nevetett a csapatunk Connorja is.
-Mit hallok meg?- lépett oda Brad is, aki szintén kezet fogott az énekessel.
-Hogy lenyúlom a barátnődet.- nevetett Conor.
-Ahh. Osztozkodó típus vagyok.- nevetett a derekamat átkarolva, én pedig csak elképedve néztem rá.
-Ez kedves.- vettem el a kezét a derekamról, miközben a sértődöttet játszottam.
-Csak vicceltem.- húzott vissza, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Mernél mást mondani.- forgattam meg a szemem, majd elmosolyodtam.- Na de haladjatok, mert lekéssük a babavárót.
-Akkor Ana kinyír. Befelé mindenki.- kezdte a fiúkat a stúdió felé tolni Tris. Nevetve figyeltem a jelenetet, majd kintről figyeltem az egészet. Még most is megtudok lepődni Brad hangján, de teljesen meg is tud nyugtatni. Már csak beszélgettek, mikor megcsörrent a telefonom és egy ismeretlen szám jelent meg rajta.
-Tessék? Naomi De Luca.- szóltam bele elfordulva a fiúk felől.
-Naomi. Nella vagyok.- hallottam meg a húgom kissé ideges hangját.- Figyelj. Tudom szörnyű amit tettünk Lucy-val, de elgondolkoztatott amit aznap este mondtál, mikor minden kiderült. Megtudnánk inni egy kávét holnap, hogy mindent megbeszéljünk?
-Nella.- gondolkoztam el ez mennyire is jó ötlet.- Legyen. Holnap a Bárban.
-4?- kérdezte rögtön.
-Legyen.- bólintottam, habár ő ezt nem látta.

-Naomi.- jöttek ki a fiúk és Conor felém fordult.
-Igen?- fordultam felé a zsebembe dugva a telefont.
-Megkérhetlek, hogy szerepelj az egyik videó klipemben?- kérdezte és talán kicsit zavarba is jött. A barátaim mindannyian felém kapták a fejüket.
-Legyen.- bólintottam mosolyogva.
-Köszönöm. Akkor majd később kereslek a részletekkel.- nyomott két puszit az arcomra.
-Rendben.- kaptam fel a kabátomat, majd elindultam kifelé, a srácok pedig követtek.

-Mondd már el.- kezdett győzködni Tris.
-Eddig nem akartad tudni.- néztem rá a visszapillantó tükörbe.
-Remélem fiú.- mosolygott Brad, akár egy kisfiú aki az ajándékát várja.
-Én kislányt szeretnék.- jött azonnal James válasza. Ana legjobb barátnőjeként én vagyok az egyetlen aki tudja a baba nemét, mivel én szerveztem az egész babaváró bulit, amit a Bárban tartunk.
-Majd megtudjátok egy óra múlva. Szóval mindenkit kidobok és szinte indulhattok is.- válaszoltam megállva a lakásunk előtt, ahol a többi fiú kocsija parkolt.

-És te hogy vagy?- simította meg a hasam Brad, mikor a lakásba értünk.
-Még nem állnék készen rá.- sóhajtottam nagyot.
-Azt tudom. De kisfiút vagy kislányt szeretnél?- fordított maga felé.
-Először kisfiút.- csókoltam meg.- Aztán egy kislányt, hogy a bátyja mindig megvédhesse.
-Nekem mindegy.- mosolygott önelégülten.
-Na de irány öltözni.- löktem el magamtól és elindult a gardróbja felé. Egy világoskék inget és egy fekete farmert húzott, mivel az volt a dresszkód, hogy mindenkinek kell valami olyan színű kiegészítőt, vagy ruhát viselnie amelyik nemű babára tippel. Mivel én voltam az egyetlen aki tudta, így egy baba kék selyem felsőt húztam, a hozzá hasonló babarózsaszín térd fölé érő szoknyával. Ezzel a DeLuca's- hoz hasonló színeket hasznosítottam.

-Ne már.- nézett rám Brad, mikor kiléptem a gardróbból.- Azt hittem így majd megtudhatom a baba nemét.
-Szerinted nem gondoltam rá?- mosolyogtam önelégülten, majd a babarózsaszín magassarkúm is felvettem.
-Hogy fog kiderülni?- nézett rám én pedig úgy döntöttem ennyit megtudhat.
-Lesz egy nagy lufi ami tele lesz színes konfettikkel.- válaszoltam a táskát a vállamra akasztva.
-És milyen színű konfettik?- mosolygott, mint egy 10 éves kisfiú.
-Pont mint a ruhám.- nevettem el magam és az ajtó felé indultunk.

-Jajj annyira várom.- mosolygott Ana, aki egy púderrózsaszín hosszú, földig érő szoknyát viselt. Ő kislányt szeretett volna, Trisnek pedig mindegy volt. Igazából Anának is, csak élvezte volna egy kislány társaságát, hiszen smink, ruhák, vásárlás. Rengeteg program volt, legelőször mindenki elé egy- egy süti került, hogy abból derül ki a baba neme, de persze ezt poénnak szántam. Nevettek is, mikor Ana megörült, hogy kislány és utána meglátta, hogy Trisnek kék a torta belseje.
-Ezért még kapni fogsz Naomi De Luca.- kapta be az utolsó falat sütit is.
-Úgy legyen.- nevettem.- De akkor most jöjjön az igazi meglepetés.

-Végre kiderül.- állt Ana a fekete lufi mellett, kezében egy tűvel. A lufi másik oldalán Tris állt, mindenki elővette a telefonját, kivéve engem és a társaságot akik csak megakartuk élni a pillanatot. Hangosan visszaszámoltunk 10- től, majd mikor a végére értünk egyszerre kipukkasztották a lufit.
-Kislány.- sikította Ana, és mindenki tapsolni és sikítani kezdett. Ana megcsókolta a barátját, majd sietett hozzám és mindent megköszönt.
-Nem véletlen kaptál rózsaszín tortát.- nevettem, ő pedig szinte már sírt.
-Hálás vagyok. Szörnyen.- ölelt szorosan.- Ennek örömére én is szeretnék neked örömöt okozni.
-Nekem ez elég öröm.- mosolygott rám, és tudtam valamit titkol.-Nem kell semmi.- szorítottam ismét magamhoz.
-És innentől szeretném, ha ez a buli egy kis fordulatot venne.- szólt a mikrofonba Tris.- Szeretném, ha kedves menyasszonyom idejönne, hogy mondjon pár szót.

Ana megsimította a vállam és rám mosolygott, majd Tris mellé sétált és átvette a mikrofont.
-Sziasztok. Először is szeretném mindenkinek megköszönni, hogy eljöttetek.- mosolygott körben a társaságon.- De legfőképpen neked Naomi, hogy megszervezted ezt az egészet.
-Köszi Naomi.- ragadta meg egy pillanatra a mikrofont Tris, majd visszaadta a barátnőjének.
-Szóval. Elmesélnék egy kis történetet, még mielőtt megköszönöm.- igazította meg a ruháját.- 5 hónapja mikor megismertelek, azt hittem, hogy majd egy újabb lány aki megbántja valamelyik fiút. Aztán egyre többet meséltek rólad, majd eljöttél velem az első ultrahangra, boldoggá tetted a csapatunk egyetlen szingli tagját, majd minket is. Más szóval. Mindannyiunk életében fontos személy lettél, teljesen elfogadod a véleményünk a fiúkkal is kapcsolatban, így úgy érezzük, hogy kicsit mi is a csapat tagjai vagyunk.
-Jaj Ana.- töröltem meg a szemem, vele szemben állva és ő is hasonlóan tett.
-A minap éppen a kozmetikusnál ültél, mikor az életünk felfordulóban volt. Te mégis teljes nyugodtsággal ültél ott egyedül. Mi pedig otthon beszélgettünk öten és arra jutottunk, hogy egyikünk sem akar elveszíteni.- nézett le a földre és nagyot sóhajtott.- Szóval Brad beavatott minket egy kis titokba. De inkább csak fordulj meg.

Megfordultam és Brad állt velem szembe, majd egyet hátrébb lépett.
-Tudod. Mindössze 5 hónapja vagyunk egy pár, mégis éveknek érzem. Szóval.- térdelt le.- Naomi De Luca. Hozzám jössz feleségül?