Just My Type (Bradley Simpson FF.)

2.

Miután a fiúkkal mindent megbeszéltünk, az egyikük aki a dobos, talán, hazavitt mivel útba esett neki a lakás.
Boldogan sétáltam a lakásunk alatt lévő boltba, ahol a mára tervezett vásárlásomat le is rendeztem egy vadonatúj magassarkú térdig érő csizmával kezdtem el és zártam is le. Mint egy kisgyerek úgy ugrándoztam be a lakásba.

-Hát veled mi történt?- nevetett rajtam Ian.- áhh új cipő, mindent értek.
-Nem. Először is ez egy csizma.- vettem ki a dobozból és mutattam fel neki.- Másodszor pedig. Megvan az első bandám.- mosolyogtam izgatottan mire felkapott és megpörgetett.
-Kicsim, hát ez remek hír. Kik azok?- lépett a konyhapulthoz és felnyitotta a Macbookját.
-The Vamps.- könyököltem mellé, majd együtt kezdtük hallgatni a srácok számait és olvasni róluk. Ian kibontott egy üveg édes pezsgőt, majd levett a konyhapolcról két pezsgős poharat.

-Az új munkádra.- emelte fel a poharat, majd én is.
-A közös jövőnkre.- koccintottam a poharam az övéhez. Mielőtt belekortyolt volna egy puszit nyomott a számra, majd mind a ketten húzóra megittuk. Még egyet töltöttünk, majd a srácok számaira szépen lassan berugtunk, az immár második pezsgő és egy vörösbor felbontása után.

Másnap a fejem hasogatására ébredtem, majd a tudattal, hogy az ébresztőm is szól. Az élet nem áll meg. A kávézóban is dolgozom még pár hétig, viszont nem sokára beadom a felmondásom. Egy aspirinnel és egy pohár vízzel mentem a fürdőbe amit ott megittam, majd szépen lassan elkészültem.
Felszálltam a reggeli buszra és a kávézóhoz mentem, amit ma reggel én nyitottam.
A reggeli roham ma hirtelen ért a tegnapi nyugott naphoz képest. Sorban szolgáltam ki az embereket, majd mikor lement a reggeli roham kicsit rendet akartam rakni magam körül mikor egy újabb vendég futott be.
-Szépséges jó napot.- hallottam meg Brad hangját.
-Neked is Bradley.- mosolyogtam rá.- mit adhatok?
-Egy hosszú feketét, és csak Bradnek hívj légyszi.- kacsintott és tette zsebre a kezét a kabátjában.
-Rendben. Itt iszod vagy elviszed?-kérdeztem még mielőtt elkezdtem volna készíteni.
-Itt megiszom, ha nem bánod.- ült le velem szembe egy székre a pulthoz.
-Dehogy bánom. A lányok hátramentek pakolni, szóval úgyis egyedül lennék.- mosolyogtam a kávéját készítve.

Ahogy eléraktam a kávét észrevettem mennyi gyűrű van az ujjain.
-Milyen sok gyűrűd van.- ragadtam meg a kezét és a gyűrűit kezdtem tanulmányozni.
- A tiéd is szép.- mutatott az egyetlen gyűrűre amit a gyűrűs ujjamon hordtam. A kis kő csillogott ahogyan rávilágított a fény.
-Régen rengeteg gyűrűt hordtam.- húztam el a kezem amit eddig ő tanulmányozott.
-És mi történt, hogy nem?- ivott bele a kávéjába.
-Egy éve a barátom eljegyzett és azóta ezt az egyet hordom, hogy mindenki láthassa.- mosolyogtam önelégülten.
-És mikor lesz az esküvő?- kérdezte kedvesen.
-Jövőre terveztük, eddig nem akartam az egyetem miatt, de mivel már végeztem lassan nekiállok szervezni. Akár fel is léphetnétek rajta.- jutott hirtelen eszembe az ötlet.
-Legyen.- nevetett, nekem pedig egyel kevesebb problémám lesz a szervezéssel.
Bradley még egy fél órát maradt, amit beszélgetéssel és pár vendék kiszolgálásával töltöttünk. Aztán jött a déli roham és Brad elköszönt.

Este teljesen fáradtan értem haza, de otthon egy csodálatosan megterített asztal várt két gyertyával a közepén.
-Ian?- lépkedtem a konyha felé.
-Megjöttél?- jött oda elém az öltönyében, vagyis felül már csak egy ing volt.
-Hát ez mi?- néztem az asztalra miközben köszöntöttem.
-Neked csináltam, és van egy jó hírem.- mutatott fel ismét egy üveg pezsgőt.
-Na és mi az?- kérdeztem az ingénél fogva magamhoz húzva.
-Apám nyugdíjba vonul és átveszem a cég vezetését.- kapott fel és pörgetett meg hasonlóan mint tegnap este.
-Ez szuper.- karoltam át a nyakát hatalmas boldogsággal.- akkor még mindig halasztjuk az esküvőt?
-Ha nem bánod.- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem. Most kezd sínre kerülni a karrierünk, az esküvő csak egy papír. Anélkül is szeretlek.- csókoltam meg majd hosszasan megöleltem.

Egy kellemes vacsora felett megbeszéltük a napunk különösebb részleteit- már amennyire az enyém egy kávézóban érdekes lehet, majd elmentünk fürdeni és aludni.
Nem sűrűn járunk el itthonról. Szeretjük a meghitt lakásunkban tölteni az őszi londoni estéket.

Másnap ismét bementem dolgozni, majd Bradley hívott, hogyha végeztem eljön értem és elmehetnénk megbeszélni a szerződést.
Délelőtti műszakban voltam, így 3 kor végeztem, és vittem Bradleynek a szokásos kávéjából.
-Szia!- ültem be a kocsiba, majd a kezébe nyomtam a papírpoharat.
-Köszönöm.- fogadta el és bele is kortyolt.
-Vigyázz forró.- kiabáltam, de már késő volt. Brad a műszerfalra köpte a forró löttyöt.
-Nee a műszerfal.- néztem a krém színt amit most kávéfoltok díszítettek.- Ne haragudj.
-Semmi baj, gondolhattam volna, hogy nem reggel csináltad. Ezt meg majd letakarítom.- mutatott a foltokra, majd beindította az autót és elindultunk a lakása felé.

A fiúk már a 10.-en vártak ránk az ajtó előtt amit Brad azonnal ki is nyitott.
-Sziasztok.- köszöntöttük egymást két puszival a fiúkkal.

A szerződés teljesen a kedvemre való volt, a fizetés sem volt kevés, akkor dolgoztam amikor ráértem a lényeg, hogy minél több helyre szervezzem be őket. Gyakorlatilag csak a feladatok amiket az egyetemen is tanultam. De hát azért tanultam, hogy utána dolgozzak. Ráadásul még a társaság is jó. A fiúkkal nagyon jókat nevettünk.

-Nem megyünk le a bárba?- kérdezte Connor.
-Nekem mennem kéne haza.- fogtam meg a táskám.
-Na ne már.- nézett rám Tristan teljesen meglepetten.- a bár a legjobb hely a világon.
-Tényleg! Gyere már. Ünnepeljük meg ezt a csodálatos időszak kezdetét.- álltak körbe én pedig egy nevetést elengedve bólintottam.
-Menjünk.- indultam meg az ajtó felé.

Nos két dolgot tudtam meg. A bár Bradley lakásának a földszintjén volt, és nem véletlen hívták a srácok bárnak hiszen ez a neve volt. Bár.
Érdekes név egy bárnak, hogy bár, de hát ahogy láttam nem ez izgatta a tulajt. A hely szinte tömve volt, de a fiúknak foglalva volt egy hely.
-Ti foglaltatok helyet?- ültem le elsőként a kis boxba.
-Ez az asztal folyton le van foglalva ha esetleg le szeretnénk ide jönni.- vágta rá a banda 4. tagja, James.
-És miért pont ez a box?- néztem körbe.
-Nos, mikor Brad ideköltözött itt ült egy csaj aki nagyon bejött neki. Azt hitte ő lesz élete szerelme.- csodálkoztam, hogy Brad közbe sem szól, de ezek szerint nem először mesélhették el a sztorit.- Szép haj, jó alak. Mondtuk neki akkor menjen oda első találkozásnál és kérje meg a kezét.
-Szóval vettünk a közeli játék automatában egy műanyag gyűrűt.- vette át a szót Connor.- Brad oda is ment a lány pedig teljesen boldogan mondott igent.
-Onnantól kezdve nem akadt le rólam, mindenhova követett, már az esküvőnket szervezte, pedig mindössze 20 voltam. A nevetése mint egy kecskének, aztán ha nagyon nevetett egy kis röfögés is belefért.- fejezte be a sztorit Bradley.
-És mi lett a vége? Hogyan ráztad le?- érdekelt ez a fontos részlet.
-Távoltartási végzést kellett kérnem, mikor már 10x elmondtam, hogy vége. Aztán minden nap az ajtómban várt reggel és este ott is köszönt el. Nem volt más választásom csak a végzés.- nevettek én pedig velük nevettem, mintha évek óta ismernénk egymást.