Just My Type (Bradley Simpson FF.)

33.

-Mennyire vannak bolond barátaink?- nézte oldalra döntött fejjel a fiúkat Ana. A fiúk az állukat összeérintve, egymás vállát fogva álltak az utolsó koncertjük előtt. Minden koncert előtt végigcsinálták, de mint kiderült egyikünk sem tudja mit jelent.
-Szerintem ne kérdőjelezzük meg.- nevettem én is a fiúkat figyelve.
-Alig várom, hogy hazamenjünk és végre megtudjam a baba nemét.- simított végig Ana a gömbölyödő pocakján. Már le sem tagadhatta, hogy terhes, azonban bő pulcsikban járt, így nem igazán volt észrevehető, csak ha valaki amúgy tudja.
-Mindenki hazamegy karácsony alkalmából?- kérdeztem a többiekre pillantva.
-Mi ugyanúgy mint ti először ide aztán oda.- mosolygott Kirstie.
-Hozzánk jön az egész család.- válaszolta Ana.- És még nekik sem mondtuk el a kicsit.
-Nem mondtad el a szüleidnek, hogy terhes vagy?- nézett meglepetten Luisa.
- Én nem bírnám ki. Habár nem is tudnám eltitkolni.- nevettem.- Az egész családom tudta, hogy összefogok jönni Braddel, csak én nem.
-Te nem akartál összejönni Braddel?- nevetett Kirstie.
-Eszem ágában sem volt.- ráztam a fejem én is nevetve.
-De túl jóképű vagyok, hogy valaki ellenálljon nekem.- indult meg felém Brad.
-Ne szállj el magadtól Bradley.- fordultam felé és megcsókoltam, majd az összes fiú megtalálta a barátnőjét.
-Gyerünk srácok.- tapsolt kettőt Brad.
-Jól van Dean. Egy utolsó kép a színfalak mögött.- léptem hátrébb, hogy csinálhasson róluk képet.
-Feljöttök ma is?- fordult vissza James. Egyértelmű volt, hogy én felmegyek egy szám erejéig, de az is, hogy az utolsó szám a Somebody to you amit eddig mindig együtt énekeltünk.
-Megyünk.- mosolygott Kirstie a barátjára. Ahhoz képest, hogy az első alkalommal félt felmenni, mostmár sokszor ő fut fel először.

-Szóval apukád kap egy német sörválogatást, anyukád egy norvég Trollt.- kezdte sorolni Brad.
-Szerintem ijesztő az a troll.- nézett Connor a mellettem álló nagy figurára.
-Anyukád szereti ezeket az izéket?- nézte James is a trollt.
-Anyukám megvan őrülve értük. Imád kertészkedni, így a kertje is tele van ilyenekkel.- mutattam a bábura.- És mindegyik hasonlóan ijesztő.
-Szerintem cuki.- nézte Luisa is. Norvégia híres a trolljairól, amit a legendák szerint a vikingek hoztak. Nem tudtam anyukàm miért szereti őket ennyire, de őt boldoggá tette.
-Noel mit kap?- kérdezte Brad, miközben a Nickolasnak vett eredeti lengyel vodkás üveget tanulmányozta.
-Noel azt kérte, hogy ismét kijöhessen hozzánk.- pillantottam Bradre kicsit félénken.
-Persze, hogy jöhet.- nyomott egy puszit az arcomra
Mivel az utolsó koncert Londonban volt, így utána összegyűltünk Ana és Tris lakásán beszélgetni, és az elmúlt másfél hónapot elemeztük és visszagondoltunk a vicces dolgokra.
-Ideje mennünk.- mosolygott rám Brad.
-Az jó, ha holnap visszajövünk a trollért?- mutattam a norvég figurára, mire Ana csak bólintott. Elköszöntünk a többiektől és fogtunk egy taxit.
-Már alig várom, hogy hazaérjünk.- suttogta a fülembe. Na igen, ez a turnébuszos történet nem igazán tett jót egyikünk nemi életének sem.
-Mit szólsz?- fordultam felé egy gombot kigombolva az ingjén, és nem zavartatva magam, hogy egy taxiban ülünk.- Egy forró kád fürdőhöz együtt.
-Remek ötlet.- csókolt meg, majd a taxi megállt és fizetett a sofőrnek. Felsiettünk az emeletre és a forró vizet megengedve, levetkőztünk és összebújva belefeküdtünk, majd nem sokkal később már az ágyban is voltunk.

-Ébresztő.- éreztem meg a hideg vizet az arcomba.
-Bradley.- ültem fel azonnal a szememet törölgetve.-Ez most miért volt jó?
-Hogy nevethessek egyet.- mosolygott önelégülten és kisétált a szobából.
-Mennyi az idő?- sétáltam utána a szememet törölgetve.
-Fél 9.- válaszolta.
-Miért nem ébresztettél előbb?- szaladtam azonnal a gardróbba. Felhúztam egy térdfölé érő fekete szoknyát és egy bokacsizmát, majd kifésültem a hajam és a fürdőbe rohantam letisztítani az arcom és egy kis sminket feltenni. Mielőtt mindenki hazautazik még összegyűlünk egyszer egy kis karácsonyi ebédre. Hatalmas meglepetéssel készültem a többieknek, és tudtam, hogy mindenki örülni fog neki.
-Azért, mert vicces amikor sietsz.- jött be 10 perc múlva Brad a fürdőbe és ő már teljesen kész volt.
-Utállak.- néztem rá mérgesen a tükörben. Az ajtófélfának támaszkodva figyelte ahogyan készülök és csak elmosolyodott, mire én is.
-Dehogy utálsz.- jött mögém és megvárta amíg elkezdem a szempillaspirált felkenni a pilláimra, majd belepuszilt a nyakamba, mire azonnal behúztam a nyakam mivel csikis volt, így elkentem a spirált.
-Te minden áron azt akarod, hogy elkéssünk?- nevettem keservesen, ő pedig a kinézetemen.
-Úgy nézel ki mint egy panda.- nevetett, majd kiment.

Fél óra múlva már a megpakolt bőröndjeinkkel ültünk Ana és Tris lakásán, mivel innen indulunk a reptérre. Ana csinált egy kis levest, meg fisch and chipset, ami nem volt karácsonyi, de mindannyian imádtuk. Karácsonyi számokat hallgatva, négyen beszélgettünk a konyhában, vagy éppen énekeltünk.
-Mondd már el.- csapott a pultra Ana, miután kicsúszott a számon, hogy van valami meglepetésem.
-Terhes vagy?- pillantott rám boldogan Kirstie.
-Miért hiszi mindenki azt, hogy terhes vagyok, ha van valami meglepetésem.- nevettem, mivel mikor a fiúknak szereztem meg az egyik szereplésüket, akkor is azt hitték. Sőt, ha jól emlékszem James volt az.- Szerintem, most egy ideig teljesen hanyagolni szeretném, hogy gyerekem szülessen. A múltkoriak után.
-És azóta nem is keresett titeket mióta otthagyott a műsorban?- kérdezte Ana berakva a sütit a sütőbe, Laurenre gondolva.
-Próbálta volna meg.- kortyoltam bele a pezsgőmbe.- Nem tudom, hogy Brad vagy én lettem volna idegesebb.
-De bocsánatot sem kért?- jött azonnal a következő kérdés Luisától.
-Nem, de elég, ha nem jön sem én sem Brad közelébe, na meg majd a születendő gyerekeink közelébe sem.- válaszoltam, majd Ana kijelenthette, hogy ehetünk.
Megettük a menüt, majd Ana elindult befelé a konyhába.
-Segítek.- indult el Kirstie.
- Nem. Maradj. Naomi gyere.- meglepetten néztem, mivel még ettem.
-Öhm. Oké.- raktam le a villát és a barátnőm után indultam.- Minden rendben?
-Ahha.- fogta meg a pezsgős poharainkat, majd a fiúknak is levett négyet, mivel ők eddig nem ittak, csak bort. Majd felbontott egy újabb üveg pezsgőt.
-De hát ebben még van.- mutattam fel az előző üveget.
-Így van.- öntötte tovább.- De ez Kirstie kedvence.
-És?- értetlenkedtem tovább, majd kivett egy fekete dobozkát a zsebéből.
-Az az amire gondolok?- léptem közelebb tátott szájjal.
-James megkért, hogy segítsek.- mosolyodott el, majd beledobta az egyik pohárba.- Kirstie mellettem ül, így nem tudok videózni, azonban te vele szembe szóval videózz kérlek.
-Rendben.- fogtam meg négy poharat, miközben ügyeltem arra, hogy a gyűrűs pohár Anánál maradjon.
Sorban leraktam a poharat Connornak, majd Luisának, magam elé, majd az asztal szélére Bradnek. Brad székén megtámaszkodva megfogtam a telefonom és nekiálltam nyomkodni, mintha valamit keresnék, miközben össz- vissz megnyitottam a kamerát. Elindítottam a felvételt Ana pedig ugyanúgy lerakta a poharakat.
-Hűha. Mit ünnepelünk?- nevetett Brad.- Nem ülsz le?
-Egy pillanat.- válaszoltam mosolyogva, miközben tudtam, hogy ezt az egészet már veszi a kamera.
-Uu ez a kedvencem.- ismerte fel Kirstie azonnal az alkoholos ital ízét.- Ez mi?- pillantott le az aljára. James felállt, majd amíg Kirsti kihalászta a gyűrűt letérdelt. Kirstie könnyes szemekkel fordult James felé, majd teljes zokogásban tört ki, mikor észre vette, hogy James előtte térdel. Kirstie
odanyújtotta neki a gyűrűt James pedig elvette.
Ana is videózni kezdett, James pedig annyira sírt, hogy nem bírt beszélni, amin természetesen minden lány, velem együtt elpityeredett.
-Na mi van? Meg sem kérdezed?- nevetett sírva Kirstie, James pedig csak hasonlóan nevetve és sírva bólogatott.

-Kirstie Brittain. Megtisztelsz azzal, hogy velem éled le életed hátralévő részét?- kérdezte nagy levegőket véve, nehogy ismét elakadjon.
-Igen.- bólogatott Kirsti a kezét nyújtva, mi pedig gratulálni, és kiabálni kezdtünk.
-Ez volt a nagy meglepetésed?- nevetett Kirstie, miközben megölelt.
-Nem.- nevettem a szememet törölgetve.- De gratulálok.
-Még egy meglepetés?- nézett meglepetten Tris.
-Mesélj csak.- karolt át Brad, majd szépen mindenki megtalált a párját és összekarolkozva vártàk a válaszom.
-Mikor elkezdtem veletek dolgozni, megígértem, hogy egyszer elintézek nektek valamit.- mosolyogtam a fiúkra, de egyikük sem emlékezett, csak összehúzott szemöldökkel néztek rám. Felemeltem a poharam és folytattam.- Igyunk az idei szilveszter Time Squares fellépőire.
-Hogy mi?- kapott fel Brad azonnal és megpörgetett. Az összes fiú hozzánk szaladt és becsatlakoztak az ölelésbe.
-Egy álmom váltottad valóra Naomi.- szorított magához James.- És most egyszerre kettő.

Igazából egyáltalán nem terveztem ide írni soha semmit, de úgy hiszem lassan ezer megtekintés után illene. Köszönöm! Remélem élvezitek és megpróbálom aktívabban kirakni a részeket, hogy aki olvassa az a karantén alatt ne unatkozzon annyira.(talán)
Illetve szívesen beszélgetek bárkivel, csak írjatok!☺️