Just My Type (Bradley Simpson FF.)

41.

Nella éppen ma egy hónapja, hogy betoppant a mi kis világunkba, de semmivel sem könnyebbítette ezt meg. Connor ideiglenesen visszament Briminghambe, így Luisa nagyrészt egyedül van és tőlem próbálja kihúzni, hogy hogy van, mivel a munka miatt mi rengeteget találkoztunk.
Tris erősen kezdi érzékelni, hogy valami nem oké Ana-val, és már sejti, hogy nem a terhesség a problémája. Rengeteget veszekednek, ami nem csak a kapcsolatuknak, de a babának sem tesz jót.
Kirstie pedig teljesen természetesen viselkedik Jamessel, ami megnyugtató.

-Kész vagy?- rontott be Brad a gardróbba. Egy szürke ceruza szoknya volt rajtam, egy fehér blúzzal és egy hozzá színben passzoló magassarkúban.
-Aha.- sóhajtottam. Brad egy ingben és fekete farmerben állt előttem és hasonlóan idegesnek tűnt mint én.
Az étkezőben álló óriási asztalnak, amit pár hete vettünk, végre értelmét nyerte. Egy hatalmas kerek, fehér asztal.
-Ideges vagy?- simítottam meg Luisa karját, mikor már megterítette az asztalt.
-Az összes fiú megtudja a titkokat.- sóhajtott egy villát megigazítva a tányér mellett. Úgy döntöttünk a lányokkal, hogy ma mindent elmondunk a fiúknak. Egyikünknek sem tett jót, mindannyian eltávolodtunk egymástól, így úgy döntöttünk tervezünk nálunk egy kis összejövetelt. A fiúk úgy tudják csak a banda jön. Luisán és rajtam kívül, pedig a lányok is, hogy csak ők. Ha valaki elakar menni, igen egyszerűen nálam lesz a kulcs, így senki nem megy el amíg meg nem beszélik.
-Minden rendben lesz.- mosolygott rá bíztatóan Brad, majd kopogtak. Luisa leült a kanapéra, Brad ajtót nyitott én pedig maradtam az asztal mellett.
-Sziasztok.- sétáltam Anához és Kirstiehez, majd egy- egy hatalmas öleléssel köszöntöttem őket.
-Jajj. Tris azt hiszi megcsalom, azt hitte valami csávóhoz megyek.- ült le a hasát megsimítva Ana.
-Jamesnek azt mondtam egy másik barátnőmmel találkozom.- sóhajtott Kirstie is, majd Bradet és Luisát is megölelte. Brad csendben hallgatott minket, majd ismét kopogtak és teljes csend telepedett a lakásra.

Mind a három fiú nevetve sétált be, majd meglepetten észlelték, hogy a barátnőik itt ülnek.
-Hát te?- pillantott Tris Anára és egy kis megkönnyebbülést véltem felfedezni a szemeiben.
-Üljetek le.- mutatott az asztalra Luisa, majd a fiúk kérdés nélkül helyet foglaltak. Brad bezárta az ajtót, én pedig tálaltam az előételt.
-Minden rendben?- nézett James összehúzott szemöldökkel a barátnőjére.
-Nem egészen.- ismerte be Kirstie.- Naomi elmeséled az előzményeket kérlek?
-Persze.- foglaltam helyet, majd neki kezdtem annak, hogy Lucy megfenyegetett minket, a húgommal együtt.
-Akkor kezdeném én.- kezdte Kirstie és James szemébe nézve elkezdte mesélni a történetet. James teljesen lesokkolódott, majd felállt és a fürdőbe sietett.
-Mindannyiótokat megfenyegetett?- ráncolta a homlokát Connor, mi pedig egyszerre kezdtünk bólogatni a lányokkal.
-Oh édes istenem.- sóhajtott nagyot Tris a hajába túrva.- Ezért voltál olyan fura?
-Annyira sajnálom.- kezdett bele a bőgésbe Ana, majd ő is elkezdte mesélni a saját kis titkát.
-Kicsim. Elmondhattad volna, akkor is.- szorította magához a barátnőjét Tristan.- De jól döntöttél, fiatalok voltunk még, akkor még nem tudtuk volna neki ezt a környezetet biztosítani, mint most.
-Annyira szeretlek.- borult a nyakába és együtt kezdtek zokogni. Brad megszorított az asztal alatt pihenő kezemet, és egy bíztató mosolyt küldött felém.
-És ezt mikor akartad elmondani?- hallottuk meg James közeledő hangját.
-Soha. Én rájöttem, hogy mennyire szeretlek.- zokogott a kezébe.- Mondd, hogy te sosem gondolkoztál még rajta.
-Én.- kezdett volna bele, majd csak a barátnőjéhez sétált.- Igazad van. Ezért nem haragudhatok.
-Szeretlek James.- állt fel, majd megcsókolta a barátját. Mindannyian Connorra, és a mellette ülő Luisára pillantott.
-Con?- pillantott félve a barátjára Luisa.
-A fiúknak igazuk van.- fogta meg Luisa asztalon, idegesen remegő kezét.- Mindannyian csináltunk már rosszat a kapcsolatban.
-Oh Connor.- sírt tovább, Con pedig magához húzta.-Szeretlek.
-Én is téged.- törölte meg a szemét Connor is.
-Jajj. Végre.- pattantam fel, mire mindannyian rám kapták a tekintetüket.- Öhm. Bocsánat.

Mindannyian nevettek, ami engem is megmosolyogtatott, hiszen már több mint egy hónapja nem láttam, így együtt a társaságot.
-És akkor most.- tolta ki a székét Brad és felállt, majd a vendégszoba felé indult.
-Mit csinálsz?- néztem utána, majd kinyitotta az ajtót.
-Újra a miénkké teszem a lakást.- rontott be, mire utána indultam. A földön heverő bőröndöt elkezdte megpakolni a szekrényben heverő dolgokkal.
-Ajtót is cserélünk?- dőltem az ajtó félfának.
-Még az ágyneműt is kidobom.- csukta be a bőröndöt, majd behúzta a cipzárt és maga után kezdte húzni. Éppen az előszobába értünk, mikor nyílt a bejárati ajtó.
-Hát ti?- pillantott Nella az asztalnál ülő társaságra.
-Mindent megbeszéltünk.- rakta le elé a bőröndöt.- Mostmár elmehetsz.
-Hogy mi?- lépett be Nella mögött Lucy, akivel egyébként most találkoztam életemben először.
-Lucy?- léptem előrébb. Sosem mutattak róla képet, sosem néztem utána de rájöttem, hogy ez a Lucy rengeteg időt töltött nálunk kiskorunkban.
-Szia Naomi.- köszönt és talán kicsit zavarba is jött.
-Hogy tehetted ezt?- tártam szét a karjaim.
-Én csak.- mutatott Connorra.- Vissza akartam szerezni Con-t.
-Te csaltad meg. Te tetted tönkre. Aztán majdnem még másik három kapcsolatot is.- néztem rá a fejemet rázva.
-Veszítettél már el valakit, valaki olyat aki a világot jelentette neked?- dobbantott egyet mérgesen.
-Igen.- válaszoltam a nagymamámra utalva.
-A nagyanyádon kívül?- tárta szét most ő a kezét.
-Téged.- mutattam rá könnyes szemekkel, mire teljessen lesokkolódott.- Könyörgöm. Nem vetted észre sosem, hogy mennyire befolyásolható vagy? A legjobb barátnőm voltál, aztán Nella teljesen ellenem fordított, majd tönkretetted a kapcsolatodat Lauren miatt, most pedig ismét Nella? Szerinted nekem hogy esett, hogy nem kerestél sosem? Hogy azt sem tudtam a Vamps menedzsere vagy, vagy azt, hogy Connor Ball a barátod.
-Sajnálom. Bocsánatot kérek mindannyiótoktól. Tőled Connor a leginkább.- törölte meg a szemét, majd elindult kifelé.
-Nem hiszem el. Minden tervemet tönkre kell tenned? Akárcsak az életem.- mutatott magára Nella kiabálva.
-Te tetted tönkre. Mi beakartunk fogadni téged. Te mérgezted meg az öcsém, üldöztél el engem és anyám. Gondolkoztál már ezen?- válaszoltam megtörölve a szemem. Nella nem tudott semmit reagálni rá, csak leült a pulthoz egy székre.
-Annyira sajnálom Naomi. Apa maradt nekem egyedül, miután anya elhagyott, azt hittem, majd még közelebb érezhetem magam hozzá, ha ti nem vagytok útban. Sosem tudtam milyen egy családban élni, anyám volt a mindenem és, ő nevelt felt. Mindig azt mondta, hogy apa miattatok hagyott el minket. Már tudom, hogy ti voltatok az igazi családja.- sóhajtott nagyot sírva, majd a bőröndjét megragadva elment.