Just My Type (Bradley Simpson FF.)

32.

-Köszönjük Stockholm.- kiabálta Brad a mikrofonba és immár az 5. napon is túl.
-Alig várom, hogy karácsony legyen.- sóhajtottam. A kedvenc ünnepem volt és mindig teljesen kidíszítettem a lakást.
-Ez most hogy jutott eszedbe a koncert végéről?- nevetett Ana.
-December elseje van.- mosolyogtam rá önelégülten.- Holnap Hamburgban eljön velem valaki vásárolni?
-Persze. Mit veszünk?- kérdezte Brad a nyakamat átkarolva.
-Sört.- mosolyogtam rá.- Apa imádja a sört, így egy különleges német válogatást szeretnék neki venni karácsonyra.
-És akkor én mit adok?- nézett rám Brad.
-Majd adjuk közösen.- legyintettem.- És én mit adok a te szüleidnek.
-Azt, hogy a kicsi fiuk otthon tölti a karácsony nagyrészét.- mosolygott rám boldogan, mire én csak egy puszit nyomtam a szájára.
-Akkor mit szólsz, ha 23.- a és 24.-e az enyém 25  és 26 pedig a tiéd.- fordultam felé egyességet kötve.
-Legyen.- bólintott. A pár nap alatt teljesen megszoktam azt a tipikus izzadtság szagot, ami rajtam is érződött ha akár csak egy kicsit is felmentem a színpadra.
-Ti voltatok már Magyarországon?- gondolkodott el Tris, mire mindannyian megrázták a fejüket.
-Akik ott élnek mindig azt mondják mennyire lemaradott.- válaszoltam és helyet foglaltam az egyik kanapén a buszba.
-És az?- kérdezte Ana.
-Igazából nem feltűnően. Az emberek természete nagyon más. Londonban mint tudjátok bárki leáll bárkivel beszélgetni, Magyaroszágon még annak sem mindig köszönnek akit ismernek.- sóhajtottam szomorúan, mivel ezt nagyon nem szerettem a magyar emberekben.
-És amúgy szép hely?- kérdezte Kirstie, és úgy vettem észre a lányokat jobban érdekelte.
-Nagyon. A főváros rettentően kultúrális. Rengeteg a látnivaló, de természetesen a kisebb városokban, vagy falukban is.- mosolyogtam rájuk.- Majd egyszer oda is elmegyünk.
-Mennyi helyen voltál már Naomi?- kérdezte nevetve James. Elkezdtem gondolkodni, mire a többiek kinevettek, hogy sok idő ezt végiggondolni.
-A nagyi imádott utazni és mindenhova magával vitt minket.- gondolkoztam tovább.- És egy szép napon az én gyerekeim is bejárják a világot velem nagy nélkülem.
-Velünk.- foglalt helyet mellettem Brad és átkarolta a nyakam.
-Gondolkoztatok már a baba nevén?- váltottam azonnal témát a babát váró párra pillantva.
-Emili Evans.- mosolygott Ana.- Feltéve ha lány, annyira tetszik, hogy ugyanaz legyen a monogramja.
-Ha fiú akkor pedig Kyle.- mosolygott Tris mire mindannyian összehúzott szemöldökkel néztünk rá.- Mi van? Én választhattam a fiú nevet és nekem nem kell ugyanaz a kezdőbetű.
-És miért pont Kyle?- kérdezte Luisa.
-Mert az rocksztáros.- válaszolta Tris egy büszke mosollyal mi pedig kinevettük.
-Egy dolog biztos.- bontottam ki egy üveg pezsgőt.- A mi gyerekeinknek ugyanaz lesz a kezdőbetűje.
-Abba legalább beleszólhatok majd, hogy mi?- nevetett mellettem Brad, a többiek pedig azonnal basztatni kezdték, hogy nálunk én vagyok a főnök.
-Te csak fogd be Connor Ball.- nézett felhúzott szemöldökkel Luisa Conra. Connor egy pillanat alatt abbahagyta és próbálta visszatartani - nevetését.
-Na ki is a papucs?- kacsintott rá Brad és újra mindenki nevetni kezdett.
-Oké. Ismerjük be. Ha egy fiú igazán szereti a lányt akkor térden állva is kúszik utána.- tette fel a kezét James. Bradre pillantottam aki farkasszemet nézett velem.
-Így van.- mosolyodott el Brad.
-Mertél volna mást mondani.- vágtam rá, mire csak elnevette magát és megcsókolt.
-Jól eltértünk a karácsonytól.- mosolygott Ana, aki az egyedüli józan volt a társaságban.
-Na ha már mindneki ilyen jól érzi magát meséljünk ciki sztorikat.- mosolygott Tristan.
-Benne vagyok.- tapsoltam kettőt. Szerettem inni, ilyenkor sokkal jobban elengedtem magam.
-Na akkor a kettő ötletadó kezdheti is.- dőlt hátra Brad.
-Oké. Nem tudom mennyire számít cikinek. Mikor még Magyaroszágon laktam, és gimibe jártam. Volt egy  legjobb barátom, tisztára bele voltam zúgva, ő pedig egyik nap áthívott magához, hogy beszélni szeretne velem. Szóval átmentem. Már elkezdte mesélni, hogy van valami amit régóta szeretne velem megosztani én pedig azt hittem szerelmet vall, így szépen lekaptam.- mosolyogtam direkt abbahagyva és nagyot kortyoltam a pezsgős poharamból.
-És mit akart?- lett izgatott Anastasia.
-Elakarta mondani, hogy meleg.- böktem ki, a többiekből pedig kitört a nevetés.
-És azóta beszéltek?- jött a következő kérdés valamelyik lánytól.
-Nem.- ráztam meg a fejem.- Mármint semmi bajom a melegekkel, de annyira rosszul éreztem magam azután, hogy lekaptam, hogy nem voltam képes többé a szemébe nézni.
-Ez beteg.- nevetett Tris már majdnem leesve a kanapéról.
-Oké én jövök.- ült rá a lábára Luisa.- Mikor Connor elmondta, hogy új menedzsere van a csapatnak és, hogy újra lány. Teljesen félni kezdtem, mivel az előző is a barátnője volt. Csak a nevedet mondta el, így ráírtam az első Naomi De Lucára akit kiadott. Meg sem néztem, hogy egyébként egy spanyol lány volt csak ráírtam.
-Mit?- kérdezte Connor és úgy tűnt ő sem tud semmit a sztoriról.
-Emlékszel mikor teljesen berúgva értem haza?- pillantott a barátjára aki bólintott.- Na szóval teljesen részegen leírtam neki, hogy hagyja békén a barátomat és meg ne próbáljon rányomulni, mert Connor Ball az enyém.
-És mi volt a válasz?- kérdeztem mosolyogva.
-Hogy nem tudja ki vagyok és azt sem, hogy Connor kicsoda. Aztán kiderült, hogy csak ennyit tudott angolul, szóval inkább letiltottam és visszavettem a féltékenységből.
-Milyen jól tetted.- nevettük ki szegény lányt.
-Milyen jól tettem, hogy beszéltem veled akkor. Ja az Luisa ötlete volt amúgy.- mosolygott ram Connor.
-Hol?- kérdezte Brad.
-Emlékszel mikor a Just My Type-ot forgattuk Marokkóban?- kérdezte és mind a ketten kérdőn néztük a fiút.- Naominak 5 percen keresztül fényeztelek. Luisa mondta hogyha így érzem akkor segítsek. Én meg úgy döntöttem akkor már egy kis bűntudat is belefér.
-Mennyit sírtam miattad te szemét.- dobtam meg egy párnával.
-Nem gondoltam, hogy ennyire komolyan veszed.- fogta a karjai közé nevetve a párnát.
-Köszi Luisa.- kacsintott Brad a vele szembe ülő lányra.
-Jajj eszembe jutott.- fordultam Brad felé.- Mikor még csak.. nem tudom hogyan is fogalmazzak hát nem voltunk együtt, de..
-Mikor te kavarópajtinak használtál?- húzta ravasz mosolyra a száját.
-Na igen. Én inkább barátságnak tartottam extrákkal.- legyintettem a többiek pedig kiröhögtek.
-Na mi volt akkor?- halgattatta el a fiúkat Kirstie.
-A Can We Dance-ben aki szerepel lány. Talia.- megvártam amíg mindannyian bólintanak. De az első klipjeik közé tartozik, ugyan hogy ne emlékeznének.- Letiltottam az instagramodon.
-Tessék?- nézett rám Brad, majd elővette a telefonját és ellenőrizte.- És tényleg? Ezt hogyan?
-Csodákra vagyok képes.- mosolyogtam önelégülten, majd Ana ásítására lettem figyelmes.
-Nem alszunk?- kérdezte én pedig bólintottam. Tristan és Ana felmentek, majd Brad és én is és befeküdtünk az ágyba.
-Szédülök.- jött lentről valamelyik fiú hangja.
-Én is.- jött azonnal velem együtt három válasz az emeletről. Nos. Ilyen ez az alkohol.