Just My Type (Bradley Simpson FF.)

23.

-Na milyen volt a hétvége?- kérdezte Anastasia miközben két puszit nyomott az arcomra. Már mindenki ott volt rajtuk kívűl. Tristan és Anastasia valahogy mindig késnek, de már mindenki teljesen megszokta.
-Brad szülei nagyon aranyosak.- mosolyogtam a barátnőmre.- És megmutatta a legjobb cukrászdát.
-Ennek igazán örülök.- foglalt helyet mellettem.
-És ti hogy vagytok?- ittam bele a forró csokimba.
-Remekül. Köszi.- simított végig a hasán.- Egy hónap múlva pedig már a nemét is tudni fogjuk.- mosolygott a barátjára.
-Nem. Meglepetés lesz.- karolta át a barátnőjét Tris.

-Engedjen el.- kiabált valaki a pultnál.- Két whiskeyt.
-Jézusom. Az ilyen mit gondol?- forgatta a szemét Kirstie. Bradre néztem, hiszen ő is nem egyszer itta le magát még két hónapja.
-Lehet rossz napja van.- válaszolta Luisa.
-Még egy vodkát.- szólt rá a pultosra hangosan, én pedig a többieket hallgatva megfordultam, hogy arcot is köthessek a hanghoz.
-Lehet szakítottak vele.- vetette fel Ana.
-Basszus.- kerekedett el a szemem, mire mindannyian rám figyeltek.-Engedjetek ki.
-Miért?- kérdezte Tris, miközben elkezdett felállni és kiengedte Anastasiat aki meg engem.
-Patrick.- indultam meg a pult felé, ahova éppen odaért a biztonsági őr. A fiú és a biztonsági őr is felém fordult.
-Magával van?- mutatott rá a biztonsági őr.
-Nem, de ismerem.- ragadtam meg a kezét és kivittem a Bárból.
-Mit csinálsz itt?- kérdeztem az utcára érve.
-Téged kereslek. Visszajöttem.- indult el felém.
-Haza kell menned.- próbáltam leinteni egy taxit.
-Nem. Egyszer itt hagytalak, még egyszer nem foglak.- kiabált és mindenki minket figyelt.
-Könyörgöm 4 éve volt.- léptem egyet hátrébb.
-Épp ezért kellett visszajönnöm.- közeledett, mire még hátrébb léptem.
-Naomi ne lépj hátrébb.- hallottam meg Brad hangját az ajtóból.
-Naomi.- ordított Ana is. Én pedig megfordultam, mert nem tudtam miről beszélnek. Egy lépésre álltam az úttól, ahol percenként hajtottak el az autók. Patricket kikerülve indultam vissza a barátaimhoz, de megragadta a kezem.
-Engedj el.-próbáltam elrántani a kezem.
-Gyere vissza.- húzott magához könnyes szemekkel.
-Engedj el mielőtt hívom a rendőröket.- rántottam el a kezem és mostmár tényleg visszamentem a barátaimhoz.
-Lehetne, hogy ezt az estét nálunk folytatjuk?- kérdeztem megvakarva a tarkóm, majd a választ nem vártam meg, csak elindultam fel a lakásba.
-Nomi.- szaladt utánam Brad.- Ez meg mi volt?- szállt be mellém a liftbe. Beszálltunk mindannyian és elindultunk felfelé.
-Ez ki volt?- kérdezte Connor a barátnőjét átkarolva. A szememet megtörölve sóhajtottam egyet.
-Ő az exem volt.- válaszoltam, majd kinyílt az ajtó és a lakás felé kezdtem sétálni. Előkerestem a lakáskulcsom és kinyitottam az ajtót. A lámpát felkapcsolva a kanapéhoz mentem, ledobtam a táskám és a konyhába siettem. Kivettem a hűtőből egy bontott bort, majd levettem egy vörösboros poharat és kiöntöttem magamnak. Nyugodtan beleittam és utána ismét felsóhajtottam.
-Elmondod végre?- kérdezte Tris, miközben már mindannyian a kanapén ültek. Odasétáltam a kanapéhoz és helyet foglaltam Brad mellett, a kanapé szélén.
-Nem úgy volt, hogy amióta itt vagy Iannel voltál?- karolt át Brad.
-Mikor idejöttem volt egy szomszédom. Tipikus helye szomszédsrác. Egy hónap ismertség és randizgatás után járni kezdtünk. Kedves volt és gondoskodó.- meséltem a borokat iszogatva, majd csendben maradtam és néztem magam elé.
-Nomi?- zökkentett ki Brad a gondolkodásból. Leraktam a bort az asztalra és felhúztam a szoknyám a combom tetejéig. Egy hatalmas vágás húzódott végig rajta.
-Ezt egyszer késsel vágtad el nem?- kérdezte Brad, mivel neki ezt a sztorit meséltem el.
-Nem. Patrick vert. Rendszeresen. Ezt pedig egy részeg estéjén csinálta, mert elakartam hagyni. Ennek ellenére aznap éjszaka elszöktem. Távoltartási végzést kértem, ő pedig Amerikában folytatta a tanulmányait. Másnap találkoztam Iannel.- fejeztem be a történetet.
-Ezt miért nem mesélted el?- húzott magához Brad.
-Mert nem szeretek róla mesélni.- válaszoltam újra a konyhapulthoz sétálva és egy újabb pohárral kitöltöttem.
-Nomi ne igyál.- jött oda Bradley.
-Srácok megkérhetlek titeket, hogy most menjetek el? Nem igazán érintett jól ez a történet.- raktam le a poharat és a többiek felé fordultam. Mindannyian megölelgettek és elmentek.

Leültem a kanapéra és Londont kezdtem figyelni.
-Kicsim.- szólított Brad én pedig meglepődtem, mert sosem hívott még így.
-Igen?- bújtam hozzá továbbra is Londont figyelve.
-Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz ugye?- szorított magához én pedig simogatni kezdtem a kezét amivel átkarolt.
-Tudom Brad. De nehéz néhány dologról beszélni.- sóhajtottam és felültem.-Mesélnél nekem Laurenről?
-Nomi.- nézett rám, de kérlelően pillantottam rá.-Lauren és én nem voltunk hivatalosan együtt. Sosem mondtuk ki, ő sosem akarta. Húzta az agyam és én pedig mentem utána mint valami kiskutya. Azóta nem tudtam egy lányban sem megbízni igazán. Mostanáig.
-Köszönöm, hogy elmondtad.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Kérlek semmit ne titkolj előlem.- mosolygott rám és szorosan magához húzott, majd tovább figyeltük London utcáit.
-Nem fogok. De nem megyünk mostmár be aludni?- kérdeztem, mire csak felállt és felsegített, majd minden fürdés nélkül elmentünk aludni.

Reggel már sokkal jobb hangulattal keltem, így fogtam a hangszóróm és kimentem a konyhába reggelit készíteni. Halkan hallgattam, hogy Bradet ne ébresszem fel. Mikor pedig feldobtam a palacsintát, hogy megfordítsam a zene felhangosodott, így megijedtem.
-Basszus.- pillantottam a plafonra.- Brad.
Brad nem reagált csak nevetett rajtam, és már szinte a földön fetrengett.
-Ez milyen palacsinta amúgy?- pillantott a plafonon lévő édességre.
-A híres DeLuca's- mosolyogtam rá büszkén, majd felálltam a konyhapultra.
-Le fogsz esni Naomi.- nevetett tovább mögöttem állva.
-Állj közelebb.- közöltem, mire közelebb állt én pedig az egyik lábamat a vállára raktam, így közelebb kerülve a palacsintához.
-Bolond vagy.- nyújtotta fel a kezét, hogy meg tudjak kapaszkodni.
Nagy nehezen leszedegettem a palacsintát, majd szépen visszaálltam a konyhapultra és Brad lesegített.
-Nem lett volna egyszerűbb ha én szedem le?- karolta át a derekam mikor leérkeztem.
-Nem. Mert én egy olyan nő vagyok aki nem szorul segítségre.- bólintottam, mire csak elmosolyodott.
-Mi az?- kérdeztem, de csak hátrált egyet és tovább mosolygott.
-Semmi.- sétált a nappali felé.
-Braad.- szaladtam utána és fogócskázni kezdtünk.
-Semmi mondom.- szaladt előlem nevetve, majd megállt, így beleütköztem.
-Na. Kérlek.- néztem fel rá kérlelve.
-Te egy olyan nő vagy aki nem szorul segítségre.- ismételte amit mondtam.-Mikor kimentél a mosdóba a hétvégén a cukrászdába, Mr.Rossi azt mondta vigyázzak rád és sose hagyjalak el. De ne irányítsalak, mert olyan vagy mint a nagyanyád, egy olyan nő aki nem szorul segítségre.
-Ez sokat jelent nekem ugye tudod?- öleltem szorosan, mire csak adott egy puszit a fejem búbjára.
-Tudom.- válaszolta és tovább álltunk úgy.