Just My Type (Bradley Simpson FF.)

47.

Sajnálom, ismét nagyon nagy idő kimaradt, és mint mindig most is őszinte leszek veletek. Teljesen kiborított a suli, minden tanàr az online oktatástól fél, minden nap minimum 2 dolgozat vagy felelés, minden napos sírás a stressztől, ezért most nem tudom megígérni mikor jön az újabb rész, de igyekszem mostantól gyakrabban hozni.😘

Braddel éppen a 6. hónapfordulónkat ünnepeltük, mikor megcsörrent Brad telefonja.
-Tris hív.- mutatta fel a telefonját.- Csá.
Brad szeme elkerekedett, majd a kezet nyújtotta én pedig megfogtam és felálltunk, majd mindent otthagytunk az asztalon. Ez jelentett két pohár pezsgőt. Leintettünk egy taxit, majd beszálltunk és a kórházba vitettük magunkat.

Mire odaértünk már mindenki ott volt.
-De csinosak vagytok.- nevetett James. Rajtam egy hosszú babarózsaszín ruha volt egy fekete magassarkúval, Braden pedig egy öltöny.
-Éppen ünnepeltünk.- mosolygott rám Brad mosolyogva. Hihetetlennek tartottuk, hogy több, mint fél éve egymás életének a része vagyunk.
-Gyertek.- jött ki Tris egy boldog mosollyal, de a szemei könnyesek voltak az örömtől.
Mindannyian mosolyogva indultunk meg befelé, én pedig Ana jobb oldalára mentem, amíg Brad a másik oldalra.
-Istenem de aranyos.- pillantottam a pici lányra.
-Hogy hívják? Emily?-kérdezte Kirstie.
-Úgy döntöttünk, miután megtudtuk, hogy kislány, hogy Eleanora Evens nevet kapja.- pillantott rám Ana,én pedig elmosolyodtam.- Megfogod?
Anastasia felém nyújtotta a babát én pedig boldogan emeltem fel a csöppnyi kislányt.
Mindannyian boldogan néztek rám, én pedig Bradre pillantottam aki karbatett kézzel mosolygott.
-Így olyan, mintha egy nagy család lennénk.- simítottam meg az alvó csöppség arcát.
-Még egy fontos dolog.- szólalt meg Tris, miközben Brad átjött mellém, hogy ő is megfoghassa a kicsi Eleanorat.
-Igen?- néztem a kislányt, miközben az állam Brad vállára tettem és így figyeltem tovább.
-Szeretnénk, ha ti lennétek a keresztszülei.- mosolygott az ágyról Ana. Brad hátrapillantott rám, mire csak könnyes szemekkel bólintottam.
-A legnagyobb örömmel.- adtam egy puszit Bradnek, aki átadta a babát a mellette álló Jamesnek.
Miután a baba végigjárt mindenkit, megérkeztek a nagyszülők is, így elköszöntünk és elindultunk hazafelé.

-Te gondolkoztál már a babán?- fordultam Bradley felé. Nem sűrűn beszéltünk erről, hiszen a baba elvesztése óta ez egy érzékeny téma volt számunkra.
-Szerintem jót tenne, ha még várnánk vele.- mosolygott rám bíztatóan.
-De szeretnél ugye?- kapott el hirtelen az aggodalom.
-Persze, hogy szeretnék. Ez milyen kérdés.- nevetett fel Brad, mire kicsit elmosolyodtam.
-Szeretlek.- figyeltem az utat.
-Én is téged.- simította meg a combom és megcsókolt.
Kifizettük a taxit, majd a lakásba siettünk, mivel már jócskán hajnal volt. Hulla fáradtan dőltünk be az ágyba, és percek alatt aludtunk el.

-Ana már jöhet Jamesék esküvőjére?- kérdezte Brad, miközben a reggelit csináltuk.
-Igen. Pont aznap reggel engedik ki.- raktam bele egy újabb merőkanál palacsinta tésztát a serpenyőbe.
-És addig pihis napjaink vannak?- karolt át hátulról Brad.
-Pont van időnk az esküvő helyszínét, és a nászútét is kiválasztani.- fordultam felé, hogy átkarolhassam a nyakát.
-Magyarország.- nézett a szemembe.
-Mi van vele?- húztam össze a szemöldököm értetlenül.
-Ott szeretném.- mosolygott rám.
-Nem kell azért, mert onnan jöttem.- ráztam a fejem.
-Nem azért szeretném ott.- tolt el magától és besétált a szobába, majd a laptopjával tért vissza.
-Hanem?- álltam melle, miközben lerakta a pultra a laptopot.
-Ne hidd, hogy én nem foglalkozok vele.- görgette az oldalakat.- Rengeteg helyet néztem és a Balaton mellett tökéletes lenne.
-Igen az egy szép hely.- nevettem a kiejtésén, de nem vett róla tudomást.
-És tudom, hogy örülnél neki.- fordult felém.
-Holnap beszélek Nellával.- mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Mikor csináljátok a klipet Conorral?- tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Holnap kezdjük.- mosolyogtam rá boldogan, mivel örültem, hogy ismét kicsit kiszakadhatok a komfortzónámból.
-És ki játsza majd a bunkó a pasid?- érdeklődött, mire csak megrántottam a vállam.
-Nem tudom.

-Oké. Szóval Naomi.- fogta meg a kezem Conor, hogy bemutathasson a partneremnek.-Engedd meg, hogy bemutassam neked a fiatalembert, aki a barátodat fogja játszani.
-Oh helo.- nevettem el magam.
-Szia Naomi.- adott két puszit Patrick.
-Ismeritek egymást?- jött azonnal a kérdés Conortól.
-Igen. Ő itt az exem.- mosolyogtam a fiúra, miközben Patrickre mutattam.
-Ó. Ez kellemetlen.- nevetett kínosan Conor.
-Nem lesz probléma. Igaz Naomi?- mosolygott rám Patrick kacéran.
-Aranyos vagy ebben az egyenruhában.- nevettem el magam Conor ruháján.
-Utálom, hogy ennyire szeretlek.- forgatta meg a szemét nevetve, én pedig hasonlóan nevettem, hiszen a szám cím "Hate How Much I Love You" volt.
-Oké. Naomi itt az első szetted, gyere öltözz.- nyomott a kezembe egy outfitet a styliest.- Aztán a sminkes is vár.
-Rendben.- szaladtam el öltözni. Egy fekete, kivágott trikó volt rajtam egy fehér nadrággal, a sminkem pedig átlagos volt, de gyönyörű.
A forgatás alatt legalább 6 különböző összeállítást kellett felhúznom. Már éppen azt hittem minden rendben, mikor a rendező megszólalt.
-Jól van Patrick. Most felkapod, megpörgeted és megcsókolod.- jelentette ki, mire Conor felé kaptam a tekintetem, aki egy szót sem ejtett bármilyen csókról.
-Tessék?- tettem csípőre a kezem.
-Színészi csók. Nem kell hosszúnak lennie.- legyintett, majd mindenki visszaállt a helyére. Úgy döntöttem, hogy egy puszi belefér.
-Remek. A csók jelenetet viszont szeretném mégegyszer.- jegyezte meg a rendező, mire csak csípőre tettem a kezem és kérdőn oldalra döntöttem a fejem.
-Miféle csók?- hallottam meg oldalról Brad hangját, mire odakaptam a fejem.
-Bradley.- sétált hozzá Conor és lepacsizott vele.
-Patrick?- pillantott Brad az ajtó mellett álló, fekete hajú fiúra.
-Helo.- inett neki Patrick, majd tovább nyomkodta a telóját.
-Na gyerünk. 3. 2.- kezdett visszaszámolni a producer.
-Na gyere.- kapta el a csuklómat Patrick, majd megpörgetett, felkapott és hosszasan megcsókolt. Nem színpadi csók lett, így csak leugrottam róla, majd a válla fölött láttam Brad dühös arcát és ahogy hátat fordít és elindul kifelé.
-Bradley- kezdtem utána szaladni.
-Hé még nem végeztünk.- kiabált utánam Patrick és az az idióta producer is.
-Elég lesz Marcus.- szólt rá Conor és hagyta, hogy Brad után futhassak.
-Brad.- fogtam meg a vállát mikor utolértem.
-Ez nem egy egyszerű csók volt Naomi.- mutatott az ajtó felé.
-De igen Brad. Az volt. Eltoltam amint tudtam.- túrtam bele a hajamba a könnyeimmel küszködve.
-Pont ő. Miért nem mondtál nemet?- túrt ő is a hajába idegesen.
-Arról volt szó egy puszi. És ennyi.- fogtam a kezem közé az arcát.- Nem volt semmi.
-Naomi.- sóhajtott nagyot, majd becsukta a szemét.
-Szeretlek Bradley.- léptem közelebb, hogy a köztünk lévő űrt teljesen megszüntessem, így a homlokom az övének nyomtam.
-Jajj Naomi.- nevetett egy kicsit.- Én is téged.
-Fogom a cuccom és hazamegyünk jó?- nyomtam egy puszit az arcára.
-A kocsiban megvárlak.- mutatott a parkolóban álló kék Jaguárra.

-Minden rendben?- kérdezte Conor mikor visszaértem.
-Igen persze.- töröltem meg a szemem, majd nagyot sóhajtottam.- Végeztünk.
-Igen. Köszönöm.- nyomott két puszit az arcomra.- A pénzt majd utalják. A ruhát pedig tartsd meg kárpótlásul.
-Köszönöm.- nevettem fel végre, majd egy puszit nyomtam az arcára akárcsak a klip végén. Így hát csurom vizesen indultam meg ki a hűvös áprilisban, mivel az esős jelenetet vettük utoljára.