Just My Type (Bradley Simpson FF.)

5.

A reptérre bőven kiértem, út közben foglaltam a jegyet is.
-Hívj kérlek ha valami baj van.- mosolyogtam Nataliere aki csak egy kedves mosollyal bólintott, majd elbúcsúztunk és ő hazament én pedig becsekkoltam.

-Szia anya.- hívtam fel várakozás közben anyukám.- Éjfél körül otthon leszek.
-Szia kincsem. Sietünk majd érted, de minden rendben?- kérdezte aggódva a változatos indulásra indulva.
-Igen persze, majd elmesélem, csak szólni akartam, hogy előbb érkezem.
-Várunk kincsem.- válaszolta, majd elköszöntünk.
Leültem egy kávézóba ahol megettem egy péksütit és ittam egy forró csokit, majd elmentem venni egy újságot, hogy ne unatkozzak annyira a 4 órás utamon.

Naomi De Luca: Szeretlek szívem! Bradley nincs jól hazaviszem és Briminghamből megyek haza. Két hét múlva jövök.

Ian Turner: Megint Bradley?

Naomi De Luca: Megint? Eddig egyszer sem segítettem neki.

Ian Turner; Írj ha hazaértél.

Zavart, hogy Ian így viselkedett, de nem tudtam neki eleget tenni jelenleg. Bradley bajban volt én pedig a menedzserük és barátjuk vagyok, szükségesnek éreztem.
Nyugodtan ültem egy széken, mellettem a kézipoggyászommal és a telefonomat bújtam, mikor felvillant Haley chatfeje.
Egy linket küldött amit azonnal megnyitottam és teljesen lesokkolódtam.

"Bradley Simpson, a The Vamps dögös énekese úgy tűnik évek múlva talán újra szerelmes.
A minap egy rajongó küldte nekünk a képet amin Bradley egy titokzatos fekete hajú lànnyal látták egy bárban ücsörögni. A pár egymás kezét fogva beszélgetett, majd együtt távoztak az épületből.
Mi szurkolunk az énekesnek!"

Nem hittem el. Ian ha ezt elolvassa abból balhé lesz. Így sem tetszik neki annyira, de ezek után mégannyira sem fog.
Nem volt időm tovább időzni a cikken és a képen, mivel bemondták a gépem indulását. Felpattantam és a bejárat felé siettem. Felszálltam a gépre, és a középső sor, középső ülésén kaptam helyet.

Egy kellemes romantikus film végignézése után aludtam egy másfél órát. Landolás előtt becsatoltam magam és már izgatottan vártam, hogy láthassam a családom.
Általában azt szokták mondani, hogy az első és a legkisebb gyerek van elkényeztetve, a középső, vagyis a szendvics gyerek pedig elhanyagolva. Nálunk ez egyáltalán nem igaz, mivel egyedüli lány vagyok, ezért nem érzem.

A reptéren anyukám álmos tekintettel várt, de ahogy meglátott felcsillant a szeme. Mint egy óvodás szaladtam hozzá és borultam a nyakába.
-Jajj kislányom, de hiányoztál.- szorított magához.
-Te is nekem nagyon.- legalább 10 percig álltunk így, majd úgy döntöttünk hazamegyünk. Mivel anya fáradt volt én vezettem hazafelé. Furcsa volt kicsit, hogy az ellenkező sávban kellett mennem mint Angliában, de itt tanultam meg, szóval nem volt probléma.
-Anya.- fordultam felé.
-Igen?.- fordult felém teljesen üdén, mintha már álmos sem lenne. Anyukámról tudni kell, hogy olyan mintegy Hollywoodi sztár. Már 50 felett van, de még is elmegy 30-nak.
- Nem lehetne, hogy a nagyi által hátrahagyott pénzösszeg egy részéből autót vegyek? Már régen nem költök annyit, de szükségem lenne rá a banda miatt.- kérdeztem kicsit félve.
-Legyen.- bólintott szinte rögtön. -Nem vonhatjuk meg tőled az örökséged.
-Szeretlek anya.- mosolyogtam rá, majd ő is és kicsit megpróbált pihenni.
Budapesttől fél órára lakunk, és hála az égnek éjszakai nagy forgalom sem volt látható, szóval gyorsan odaértünk.

A kocsival felparkoltam a felhajtóra és nyugodtan ébresztettem fel anyát, aki elköszönt és elment aludni. Tudtam, hogy az öcsémnek, Noelnek holnap iskola van, de késztetést éreztem arra, hogy felébresszem. A telefonommal világítva sétáltam fel az emeletre és kopogás nélkül mentem be.
A nagy ébresztés viszont nem jött össze. Noel az ágyán fekve nézett valami sorozatot és ahogy megpillantott lekapta a fejéről a fejhallgatót és felpattant.
-Naomi.- ugrott a nyakamba. Noel hasonlított rám. Kreólós bőr, sötét barna haj és zöldes barnás szem.
-Szia Noncs.- üdvözöltem becenevén szólítva.
-Annyira hiányoztál. Képzeld pénteken mi is megyünk veled Olaszországba.- lett teljesen izgatott. A bátyám, Nickolas Olaszországban járt egyetemre, majd ott kint is kezdett dolgozni. Nick 4 évvel idősebb nálam, de viselkedésre néha teljesen olyan mint én.
-Akkor kint ünnepeljük a szülinapod.- mosolyogtam, majd ismét megöleltem. Noel 14 éves lesz, idén ballag nekem pedig egyikre sincs semmi ajándék ötletem. Azonban, mivel most jön az őszi szünet arra jutottam, hogy talán arra az egy hétre kijöhetne hozzám.

Noellel beszélgettünk még kicsit, majd én is elmentem a szobámba, amit 3 hónappal ezelőtt ugyanígy hagytam itt. Ledőltem az ágyra, majd írtam Iannek egy üzenetet, hogy megérkeztem. Sejtettem, hogy nem kapok választ, hiszen ma is dolgozott, holnap is fog.

Már éppen leakartam rakni a telefont, mikor az megcsörrent. Bradley neve villogott a képernyőn.
-Jó reggelt álomszuszék.- vettem fel a telefont.
-Neked is. Szörnyen hasogat a fejem. Még csak most tértem észhez.- nyöszörgött a telefonba.
-De azóta nem ittál ugye?
-Nem. Soha többet.- szörnyülködött a másnaposság átkán, habàr még csak éjfél múlt.
-Köszönöm, hogy hazahoztál Naomi. Natalie elmondott mindent.- hálálkodott.
-Semmiség volt. Mondtam, hogy bármikor segítek.-mosolyogtam magam elé.
-Azért elég részeg voltam ahhoz, hogy valaki inkább kidobjon.- nevetett kínosan.
-De én nem valaki vagyok.- nevettem.- De Brad.
-Igen?- kérdezett vissza.
-Megkérdezhetem miért ittál?- a hangom elhalkult a végére. Brad nem válaszolt egy ideig, majd nagyot sóhajtott.
-Már mondtam. Magányos voltam.- sóhajtott nagyot ismét.
-Ne igyál. Kérlek.- sóhajtottam én is.
-Próbálok. Évek óta nem volt barátnőm. Hiányzik a szerelem az életemből.
-Brad. Ezt fordítsd dalok írására.
-Nem rossz ötlet.- gondolkodott el.
-Egyébként pedig az interneten már van kapcsolatod.- kuncogtam.
-Tessék?- értetlenkedet..
-Írd be a neved a Googleba.- válaszoltam, mire csönd lett.
-Wow. Szóval. Egy pár vagyunk. Ian látta már?- érdeklődött.
-Nem tudom. Nem tudtam még beszélni vele mióta leszálltam.
-Minden oké lesz. Kirakunk egy képet mikor visszajössz és hivatalosan is bejelentjük, hogy az új menedzserünk vagy.- válasza valahogyan megnyugtatott.
-Rendben.- válaszoltam én is.

Még fél órát beszéltünk, majd arra jutottunk ideje aludni.
Reggel 9 óra alvással ébredtem apukám palacsintájának az illatára. A köntösömet leakasztva az ajtómon lévő akasztóról, indultam le a lépcsőn. Út közben felhúztam a babarózsaszín köntöst. Nagyon puha volt, ami meleget adott és ez jól esett a reggeli hűvösben.
-Apu.- szaladtam a sütő mellett álldogáló apukámhoz.
-Szia kincsem.- nyomott egy puszit a fejem búbjára.- édesanyád mesélt a kocsiról.
-Hát igen.- vakartam meg a tarkóm.
-Akkor ha ezt befejeztem megnézzük milyet vegyél jó?- nem válaszoltam, csak szorosan magamhoz öleltem, majd egy túrós palacsintát felkapva elindultam anyu irodája felé.
-Jó reggelt.- léptem be.
-Neked is kincsem.- válaszolta, miközben fel sem nézett a laptopja mögül.

Reggeli után apával átrágtuk a kocsikat, oda és vissza is.
Mivel anglia dugig van Range Roverekkel, így ez mellett döntöttünk.