Just My Type (Bradley Simpson FF.)

38.

-És következzen a The Vamps.- konferálták fel a fiúkat, majd lentről óriási sikítás hallatszott. Az utcák tömve voltak, egészen biztos vagyok benne, hogy ennyi ember előtt még nem játszottak, hiszen bármerre néztél a végtelen utcákon, fentről pont mint a hangyák.
-Hajrá.- kiáltottak utánuk a lányok, én pedig megszólalni sem tudtam, mivel csak abban reménykedtem, hogy Bradnek ne legyen semmi baja. A szeme reggel óta jobban csillog, mint ahogy tegnap elindultunk, a láza nem csillapodik, ráadásul nekiállt köhögni is.
-Hello New York.- ordította a mikrofonba Brad, majd belekezdtek rögtön az első számba. Mindössze négy számot adhattak elő, mivel nem ők voltak az egyetlen fellépői. Mégis csak el kell szórakoztatni az itt állókat, akik órákat várakoznak az új évet várva.

-Sziasztok.- integetett utoljára Brad a mikrofonba, majd visszarakta a mikrofont az állványba és lesétált, de mikor már nem vette a kamera egy újabb köhögő roham tört rá. Luisa azonnal előkerített egy széket, én pedig egy vizet nyomtam a kezébe.
-Oké. Nem maradunk itt. Hazamegyünk és pihensz.- parancsoltam rá, mivel én eleve nem tartottam jó ötletnek, hogy amúgy is beteg és akkor még a mínuszokban ugrándozzon és énekeljen, ami a hangszálainak sem tesz jót, na meg a torkának ahogy kapkodja a levegőt.
-Jól vagyok.- köhögött tovább, majd nagyot kortyolt a vízbe.
-Ahha.- válaszolta Tris.- Gyertek számoljunk vissza, aztán visszamegyünk a hotelbe.

Mindannyin felálltunk és hallgattuk ahogy a sok millió ember, köztük mi is, visszafele számolunk.
-3.- pillantottam Bradre, aki közel húzott magához.
-2.- folytatta, majd az egyet egy csókkal pecsételtük meg, és hallottuk a lentről ordítozó és ünnepelő embereket.
-Pezsgőt?- jött oda egy pincér , mindannyian levettünk egy pohárral, Brad azonban csak pár kortyot ivott, mivel nem igazán tett volna jót a gyógyszerekre, Ana pedig kedvesen visszautasította.
-Tudjátok, hogy olyan lesz az évetek, ahogyan az újév indul?- kérdeztem miközben belekortyoltam a pezsgőmbe.
-Igen?- kérdezte Ana.- szóval nem iszok alkoholt?
-Naomi nagyon babonás. Piros bugyit húzott, mert az szerelmet hoz.- válaszolta Brad.- Nem mintha nem lenne.
-Látom jobban vagy Bradley.- forgattam meg a szemem, majd rámosolyogtam.
-Boldog új évet srácok.- kezdte meg a köszöntét Kirtstie, majd mindannyian két puszival kívántunk a másiknak boldog új évet. Utána pedig mindannyian felhívtuk a családunkat.
-Boldog új évet.- köszöntöttem elsőként a szüleimet, majd az felhívtam az öcsémet, és legvégül a bátyámat.

A szállodában a kanapén ücsörögve beszélgettünk hajnalig, és egyáltalán nem éreztem, hogy én mindössze 4 hónapja tartotom a társasághoz.
-Nem tudjátok milyen jó érzés végre, hogy én nem állok egyedül, mikor éjfélt üt az óra.- nyomott egy puszit a homlokomra Brad, majd a többiekre mosolygott.
-Hidd el haver. Mi is örülünk neki.- mosolygott rá James, majd utána rám.
-És azt kell mondjam, hogy mi lányok is.- mosolygott rám Kirstie.- Lucy sosem engedte, hogy a fiúkkal tartsunk.
-Szerintem én vagyok a leghálásabb.- pillantottam fel a gondolkodásból, mire mindannyian meglepetten néztek rám és csendben várták a folytatást.- Ti vagytok az első barátaim Londonban, ti mentettetek meg Ian-től. Nagyon sok mindent adtatok nekem.
-Jajj Naomi.- szaladt hozzám Ana és szorosan megölelt, majd a többiek is csatlakoztak. A nagy ölelkezést a telefonom csörgése szakította meg.
-Ki az?- kérdezte Brad.
-Noel.- ráncoltam a szemöldököm, mivel már beszéltünk éjfélkor, és hajnalban miért hívna.
-Vedd fel.- mutatott a telefonra Tris, mivel mindenen elgondolkoztam amiért hívhat.
-Szia.- dőltem hátra az a kanapén.- Minden rendben?
-Naomi. Azt hiszem.- maradt csöndben és lihegett.- Azt hiszem felcsináltam valakit.
-Hogy mit csináltál?- csattantam fel azonnal, mire a többiek csak meglepetten néztek rám.
-Részegek voltunk. Aztán lefeküdtünk, nem gondoltuk végig a védekezést.- magyarázkodott.
-De hát csak 14 éves vagy. Miért ittál, és a szex? Jézusom Noel.- borultam ki, mivel fiatalnak tartottam még ezekhez.
-Naomi. Nem kell kioktatni. Mit csináljak?- kérdezte teljesen ijedten.
-Mit kell csinálni, ha valaki nem védekezett?- szólaltam meg angolul, mivel lövésem sem volt, hogy mit is mondhatnék.
-Gyereket szülni.- kuncogott Connor, majd a többiek is, majd látták, hogy az arcom nem éppen boldog. Inkább az dühös és kétségbeesett lehettem.
-Minden rendben?- kérdezte Brad az arcomat vizslatva. Kihangosítottam a telefont, majd megkértem Noelt, hogy mesélje el nekik, aki félinken, de megtette.
-Esemény utáni tabletta.- vágta rá Luisa, mire mindannyian meglepetten néztünk rá.
-Tényleg.- pillantottam a telefonomra.- El is felejtettem, hogy van ilyen.
-És olyat hol tudok szerezni?- kérdezte Noel, majd valakinek magyarázott valakinek, gondolom a lánynak.
-Mindjárt kiderítjük.- válaszoltam, majd elgondolkodtam.- Felhívtad Nellát?
-Nem. Te?- kérdezett vissza azonnal.
-Nem.- ráztam a fejem.- Fel kéne.
-Én nem fogom.- válaszolta, miközben a többiek a gyógyszer után kutattak.
-Miért?- kérdeztem rögtön.
-Úristen Naomi. Három éve lelépett, szinte alig emlékszem rá.- lett hirtelen dühös.
-Ki az a Nella?- fordult azonnal felém Brad és a kérdésre a többiek is.
-Nella apa fèlrelépéséből született, 4 évvel utánam. Egy ideig titkolta, majd kiderült, mikor Nella édesanyja lerakta nálunk a 7 éves kislányt és elment. Apa mindent bevallott, anya örjöngött és egy kis időre külön is költöztek, ekkor derült ki, hogy anya terhes Noellel. A baba hírére újra összejöttek és elhatározták, hogy Nellát is sajátjaként nevelik, de Nella nem fogadta el anyát. 15 évesen elköltözött, azóta talán csak a nagyi temetésén találkoztunk vele.- fejeztem be a történetet.
-Nem is mesélted eddig.- karolt át Brad.
-Nella már nem a családunk tagja.- sóhajtottam.- Kizàrt minket, így mi is őt.
-Na. Megvan.- kiáltott fel Ana.- Be kell menni a kórházba a gyógyszerért.
-Na ne.- akadt ki teljesen Noel.
-Húzás.- parancsoltam rá, mire nagyot sóhajtott.
-Majd hívlak.- sóhajott és kinyomott.
-Ilyen szilveszterem sem volt még.- dőlt hátra nevetve Kirstie, majd mindannyian nevetni kezdtek, csak én nem.
-Minden rendben?- vette azonnal észre Connor.
-Persze.- ráztam meg a fejem és rámosolyogtam, majd felemeltem a pezsgős poharat és belekortyoltam.- Megyek lefekszek.
-Megyek veled.- állt fel Brad, majd jó éjszakát kívántunk, és kézen fogva indultunk a szobába.
-Felzaklatott az ügy a húgoddal igaz?- állt meg a szoba ajtó előtt.
-Tudod. Mindig is akartam egy kishúgot, akit félthetek, elmehetünk vásárolni.- nyitottam ki az ajtót. - Nella engem és anyát utált a legjobban. A fiúkkal jól el volt, megpróbálta ellenem fordítani őket, apa pedig őt védte. Anya és én nem bírtuk tovább és elköltöztünk.
-És aztán?- pillantott rám, miközben ledöltünk az ágyra.
-Megpróbálta bántani Noelt. 7 éves volt, nem tudott küzdeni ellene, kórházban kötött ki úgy megverte.- szorítottam magamhoz Bradet, ő pedig csak csendben hallgatott.
-Noel is hozzánk költözött. Persze ekkor már régen rájöttünk anyával, hogy Nella elakar üldözni mindenkit apa mellől. A nagyi természetesen megijedt, mikor Noelt bántotta, kioktatta apát, majd megbeszéltünk mindent Nellával, azt mondta változik. Egy hétre rá valami kis mérget öntött a teámba, így kórházban kötöttem ki. Apa azt mondta neki tünjön el, ő pedig tényleg elment. Azóta pedig nem tartjuk vele a kapcsolatot, de apa magát hibáztatja.