Just My Type (Bradley Simpson FF.)

7.

-Naomi. Sajnálom.- kiabált be a bátyám, majd kérdés nélkül nyílt az ajtó. Brad és Nick rontottak be rajta.
-Mit akartok?- kérdeztem a fejemre húzva a takarót, mivel sosem szerettem ha látják, hogy sírok.
-Itt van a gitárod?- kérdezte Nick, mire a szoba túlsó sarkára mutattam, ahol az említett hangszár állt.
-Mire kell?- kérdeztem, miközben felültem és őket kezdtem figyelni.
-Van egy új dalom.- mosolygott Brad önelégülten.
-Na hallgassuk.- ültem törökülésbe.
-Nem. Kint a függőágyon.- indult meg kifelé Nick.
-Jól vagy?- kérdezte Bradley.
-Igen.- bólintottam, majd a telefonom csörögni kezdett.- mindjárt megyek. Várj meg azzal a dallal.
-Rendben.- mosolygott, majd a gitárral sarkon fordult és kiment.

-Szia Szívem!- köszöntem Iannek.
-Szia Naomi.- meglepett, hogy a nevemen szólított.
-Minden rendben?- kérdeztem félve.
-Minden a legnagyobb rendben. Brad ott van?- kérdezte rögtön a lényegre térve.
-Kint az udvaron igen.- őszinte voltam, mit tagadjam, mikor még képet is raktunk ki.
-Mit keres ott?- idegesnek tűnt, csak akkor ilyen, ha iszik.
-Segítségre volt szüksége. Egyedül volt.- válaszoltam egyszerűen.
-Ahha az jó. Mikor jössz haza?
-Vasárnap.- vágtam rá rögtön.
-Noel is jön?
-Igen.
-Jó. Vasárnaptól szerdáig nem leszek otthon.- vágta rá, mintha bármi beleszólásom lenne.
-Miért?- furcsálltam rögtön.
-Üzleti út.- zárta rövidre a témát.- Mennem kell szeretlek.
Válaszolni sem volt időm, csak rám nyomta a telefont.

A fiúk után siettem, és leültem Nick mellé.
-Kezdheted.- mosolyogtam, bár lehet feltűnt nekik, hogy nem minden oké.
Brad pengetni kezdte a gitárt így tudtam, hogy ez egy lassú szám lesz.
Az első mondatával megfogott. Nem tudom kiről írta, de megfogott.

-Szerencsés csaj.- veregette hátba Nick Bradet.
-Ez rohadt jó.- néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Nem akartok valamit énekelni együtt?- váltott témát a bátyám.
-Nem köszönöm.- nevettem.
-Kérlek Naomi.- kérlelt Noel is.
-A nagyi halála óta nem énekeltél.-  közeledett anya is felénk, apa kezét fogva.
-Ezt ő sem szeretné, imádta hallani a hangod.- értek oda apáék. Bradre pillantottam aki csak egy bíztató mosolyt küldött felém. Kis gondolkodás után még egy ötletem is támadt.
-De akkor felvesszük. Aztán kirakjuk, ezzel is felkapottabbak tudtok lenni.- tettem keresztbe magam előtt a kezeim.
-Rendben.- nevetett Bradley.- Mit szeretnél énekelni a kedvenc bandádtól?
-Somebody to you.- vágtam rá szinte kapásból.
Brad pengetni kezdte a gitárt, majd énekelni kezdett és a felénél én is bekapcsolódtam. Végig egymás szemébe nézve énekeltünk, egyszerűen tetszett a videó. Nagyon.

Ezután családostól énekelgettünk még kicsit, majd elmentünk lefeküdni. Brad a mellettem lévő szobát kapta.
Fürdés után kopogást hallottam a szoba ajtómon.
-Gyere.- kiabáltam ki. Noel lépett be rajta, majd be is csukta az ajtót maga után.
-Naomi.- ült le az ágyra.
-Na mesélj Noncs.- ültem le vele szembe.
-Most akkor te és Bradley egy pár vagytok?- nézett rám mint egy kiskutya. Elmosolyodtam a kérdésen.
-Nem. Még mindig Iannel vagyok.- mutattam fel az ujjamat, amin még mindig díszelgett a gyűrű.
-Kár.- indult meg kifelé.
-Tessék?- szóltam utána.- Noel gyere vissza.
Az öcsém hallgatott rám, majd visszacsukta az ajtót.
- Volt egy lány a suliban. Fülig szerelmes voltam belé.- pirult el.- Anyáéknak is bemutattam. Nagyon jól megvoltunk, elvoltunk. Aztán egyik pillanatban úgy éreztem szeret, a másikban nem. Majd jöttek többen, hogy más fiúkkal látják. 14 évesek vagyunk, de jött a megcsalás, a hazudozás. Rájöttem, hogy nem is éreztem magam jól vele. Mindig csak film, vagy otthon ülés, nem mentünk együtt sehova.- mesélte hosszasan.
-Mire akarsz kilyukadni?- ráncoltam a homlokom.
-Amikor felhívlak, vagy csak írok mit csinálsz. Mindig otthon ültök Iannel. Hol vannak a barátaid? Hol van a lány aki beakarta utazni a világot? Sokkal többet beszéltünk, sokkal jobban elvoltunk ma, hogy Brad itt volt, mint mikor egész nap ülsz és Ian üzenetére vagy hívására vársz.- az öcsém hasonlóan hozzám egy őszinte ember.
-Az a lány felnőtt aki beakarta utazni a világot. És nem Bradleyn múlt, hogy nem telefonoztam.- válaszoltam. Pedig a 14 éves öcsém teljesen felnyitotta a szemem.
-Nem. Csak nem akarod beismerni, hogy igazam van.- válaszolta majd faképnél hagyott és kiment a szobából. Sokat gondolkoztam rajta. Iannel változtatnunk kell ezen az otthon ülésen.

Gondolataimba merülve aludtam el. Majd reggel csapzottan ébredtem, bármit is álmodtam.
Kivettem a szekrényből egy spagetti pántos, combig érő, fehér lenge ruhát, és felhúztam egy telitalpú cipőt.
Mikor kiléptem az ajtón, mindenki kint reggelizett, még Brad is.
-Jó reggelt.- köszöntem, majd leültem az egyetlen üres helyre.
-Neked is.- válaszolták egyszerre.
-Mi ez a csinosság?- kérdezte anya.
-Be akarok szaladni a városba. Kell valakinek valami? Vagy velem jön valaki?- toltam fel a fejem tetejére a napszemüveget.
-Vásárolni?- kérdezte apa.
-Így van.- mosolyogtam miközben bekaptam egy falat kenyeret.
-Felejtsd el.- vágták rá mindannyian.
-Én elmegyek veled.- ajánlotta fel a velem szemben ülő Brad. Egy rövid ujjú ing volt rajta, aminek az utolsó két gombja nem volt begombolva, a napszemüveg a szemeit eltakarta, mivel ő a nappal szemben ült.
-Nem tudod mire vállalkozol.- röhögött Nick.
-Naomi órákig tud vásárolni.- vágott közbe apa is azonnal.
-Majd kibírom valahogy. Még sosem voltam Rómában.- kapott be egy falatot.
-Na akkor mehetünk?- pattantam fel, majd Brad lesöpörte a kezéről a kenyérmorzsát, megköszönte a reggelit és követett.

A kis kocsival mentünk be, az úton végig a banda ügyeiről beszélgettünk és ugyanúgy énekeltünk mint odafele.
-Honnan jött a Risk it all?- kérdeztem a tegnapi dalra utalva, majd egy pillanatra Bradleyre kapva a tekintetem, aztán vissza az útra.
-Nem tudom. Csak úgy jött. Ahogy mondtad, a magányból lehet meríteni.- válaszolta egyszerűen.

Braddel bejártuk a fél várost, akkor màr egy kis városnézést is tartottam neki. Béreltünk két Vespát is. Szinte nem is vásároltam.
-Gyere csináljunk egy képet.- rántottam magam mellé a Colosseum mellett. Csináltunk egy aranyos képet, majd arrébb is mentem, hogy mehetünk.
Régen éreztem magam ilyen jól, nagyon jókat nevettünk, és Iannel tényleg soha nem csináltunk ilyen programokat.

Kora este értünk vissza a házba. Ahol teljes csend volt. Nem tudtam hova tűntek, de jól esett egy kis csönd az egésznapos zajok után.
-Jól éreztem magam.- dőltem le kint a függőágyra, és a lenyugvó napot figyeltem. Bradley lefeküdt mellém, majd egyik kezét a feje alá helyezte.
-Én is.- válaszolta rám sem nézve.- Nem is tudom mi lenne most, ha te nem vagy. A fiúknak nem tűnt fel, hogy nem vagyok jól. Ki tudja mit tettem volna még részegen, ha nem segítesz. Köszönöm Naomi.
-Nincs mit Brad.- fordultam felé.