Just My Type (Bradley Simpson FF.)

49.

-Martina Stoessel.- nyújtotta a kezét a fiúknak  Tini a stúdióban.
-James Mcvey.- mutatkozott be az utolsó ember is.
-Szóval megmutathatom a számot?- kérdezte Tini azonnal a lényegre térve.
-Persze.- bólintottam és helyet foglaltam az egyik kanapén. Tini játszani kezdte a számot, mi pedig csendben hallgattuk.
-Nagyon szép.- mosolygott Connor a lányra.
-Nagyon. Csak van egy kis probléma.- forgattam a tollat az ujjaim közt.
-Mi?- fordult felém azonnal Tini és Brad.
-Egyikőtök sem tud folyékonyan spanyolul.- vágtam rá, miközben a rezgő telefonomra pillantottam.
-Ez igaz.- sóhajtott James a gitárral az ölében.
-Nekem van egy dalom.- tette a kanapé karfájára a kezét, így átkarolva engem.
-Tini benne vagy?- kérdeztem, nehogy megbántsam.
-Nekem teljesen mindegy.- mosolygott kedvesen.
-Akkor halljuk Brad.- vágott a combjára Tris. Brad egy gitárt fogott a kezébe, majd elkezdte játszani a számot.
-Mikor írtad?- fordultam felé mosolyogva.
-Na kettőt találhatsz.- rázta meg a fejèt nevetve, hiszen pontosan tudtam, hogy ez is rólam szól, mint az elmúlt hónapokban bármelyik másik.
-Nagyon tetszik.- pattant fel Tini.- kezdd el újra.
Brad eleget téve Tini kérésére újra elkezdte játszani, majd Tris is becsatlakozott és a többi fiú is. Tini a csípőjét mozgatva énekelt, ami nagyon szép volt. Vagyis lett volna, ha ezt éppen nem a vőlegényem képébe tolva teszi, vagy éppen a szemébe nézve.
Nem szóltam közbe, csöndben vártam, hogy befejezzék, majd mikor vége lett megtapsoltam őket.Nem fűztem hozzá semmit, csak elővettem a telefonom, míg ők beszélgetni kezdtek.
Naomi: Szörnyű! Agyon rázza magát a lány...
Ana: Mit mondtam?🙄
Luisa: Ne engedd Con közelébe!
Kirstie: Kiről van szó?

Kirstie üzenetén csak jót mosolyogtam, majd észrevettem, hogy mindannyian engem figyelnek.
-Mi az?- tártam szét a kezem értetlenül.
-Mehet?- kérdezte Brad egy izgatott mosollyal az arcán. Boldog voltam, hogy ennyire örül az új számnak, de Tininek már egyre kevésbé.
-Mehet.- mosolyogtam rá, mire a többi fiú összepacsizott, de Brad észrevette, hogy nincs minden rendben.
-Mit szólnátok, ha elmennénk valamerre és innánk valamit?- tette fel a kérdést Tini, én pedig felálltam.
-Szívesen mennék, de a lányokkal ruhapróbánk van.- kaptam fel a táskámat is.-De nektek jó szórakozást.
-Köszi.- mosolygott rám hálásan.- Ti srácok?
-Tőlem mehetünk.- vágta rá James, aki nem tudott az eszmecserénkről a repülőn.
-Tőlem is.- válaszolta Connor.
-Na induljunk.- pattant fel Brad és rám pillantott.
-Állj.- állítottam meg őket.
-10- kor koncert. Szóval semmi alkohol, és időben ott legyetek.- nézetem végig a négy fiún.
-Igenis anyu.- forgatta meg a szemét mosolyogva Brad, majd odajött és egy puszival elköszönt. Mind a 3 fiú és Tini elhagyták a szobát, Tris azonban aggódva rám nézett.
-Ana ehhez mit fog szólni?- rázta meg a fejét.
-Majd mondjuk, hogy nem akartatok udvariatlanok lenni.- simítottam meg a vállát.
-Köszönöm.- ölelt meg, majd egy mosoly után a fiúk után sietett.

-Elengedted a fiúkat vele?- borult ki Ana.
-Nem mondhattam meg nekik mit csináljanak.- vágtam rá a kanapén ülve, mivel éppen a lányokra igazították a púderrózsaszín selyem ruhákat.
-A képek alapján aranyosnak tűnt.- védte azonnal Kirstie Tinit.
-Akkor sem szimpatikus.- csak mosolyogtam már a viselkedésén, majd az ölembe vettem a kicsi Eleanorát.
-Annyira szép.- simítottam végig az arcán a kicsinek, Ana pedig egy kicsit megenyhült.
-A szemei Tristané.- mosolygott rám, majd megfigyeltem a szemét.
-Tényleg.- néztem a szemébe, majd nevettetni kezdtem, a többiek pedig rajtam nevettek.
-Au.- ugrott egyet Luisa.
-Mi az?- kaptam oda a fejem.
-A nevetés miatt megszúrt egy gombostű.- nevetett, mi pedig hozzá hasonlóan nevettünk.

A koncert helyszíne felé tartva újra éltük a tini korunkat, hiszen végig One Direction számokat hallgattunk.
-Baby, I loved you first.- léptem be a szöveget énekelve az aréna hátsó bejáratán, a lányok pedig velem folytatták a szöveget. Boldogok voltunk és felszabadultak, így csak egymást figyeltük a többiekkel, Kirstie és én befelé hátrálva, majd mindannyian összevissza táncikáltunk és végre Ana is velünk táncolt, hiszen Eleanorát kiraktuk egy estére a babysitterhez.
-Kit szerettél előbb?- kapott el hátulról Brad és megpörgetett.
-Baby, I loved you first.- fordultam felé, átkaroltam a nyakát és befejeztem a dalt.
-Szóval?- húzott még közelebb.
-Téged.- rántottam meg a vállam, majd a válla fölött elnézve megpillantottam Tinit, aki a többi sráccal beszélgetett.
-Nem hiszem el.- morogta Ana, mikor neki is feltűnt, majd megindult a barátja felé.
-Beszélhetnénk?- nézett a szemembe Brad, mire csak bólintottam és arrébb húzott az öltözőbe.
-Minden rendben?- ültem le a kanapéra és a karfára tettem a kezem.
-Ezt én akartam kérdezni.- ült le velem szembe Brad a kanapé másik felére.
-Mire gondolsz?- pillantottam a kezemen lévő órára.
-A ma délelőttről.- válaszolta, mire csak elfordultam és nagyot sóhajtottam.
-Nomi.- húzódott közelebb.- Tudom, hogy Tinivel nem oké valami, de kérlek mondd el, hogy ne legyen az, mint ami Tristanéknél van.
-Nem tudom Bradley.- pillantottam rá.- Ahogy ott rázta magát neked, egyszerűen...
-Egyszerűen?- pillantott rám, majd mikor ismét félre pillantottam felemelte a kezét, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Egyszerűen féltékennyé tett. Hiszen gyönyörű, csodálatos hangja van, és a mozgása.- temettem a tenyerembe az arcom, majd megéreztem a derekamon a kezét és közelebb húzott.
-Naomi.- nevetett fel halkan és eltolt, hogy a szemembe nézhessen.- Nézz a bal kezedre.
-Miért?- emeltem fel és tanulmányozni kezdtem.
-Látod ezt az ujjadon?- fogta meg a gyűrűs ujjam, én pedig bólintottam.- Veled akarom leélni az életemet, ha nem így lenne nem kértem volna meg a kezed. És egyébként is. Nem tagadom, Tini szép és a hangja is, de nekem nem kell, mivel nekem te vagy a tökéletes.
-Olyan hülye vagyok.- nevettem el magam, továbbra is az ujjamat tanulmányozva, pontosabban a gyűrűt.
-Csak szeretsz.- mosolygott rám és végre ránéztem és visszamosolyogtam.

A koncert közben Brad rengetegszer a rajongók helyett engem figyelt, majd a Can We Dance-nél a végén ismét végig engem figyelt, először teljesen komoly arccal, majd elmosolyodott és folytatta, de a végéig engem nézett. Ez feltűnt a rajongóknak is, mivel egyre nagyobb és nagyobb lett a sikítozás.
-Nagyon jól nyomják.- mozgatta mellettem a fejét Tini.
-Igen. Elég jók.- bólintottam mosolyogva.
-Azután lettél a menedzserük, hogy összejöttetek?- fordult felém kíváncsian.
-Nem. Én nem akartam a munkát a szerelemmel keverni, dehát a szívnek nem mondhatunk ellent.- mosolyogtam rá, majd vissza Bradre.
-Nem lesz gáz, ha egyszer szakítotok?- kérdezett tovább, ez a kérdés pedig felnyomta bennem a pumpát és még mielőtt még leordíthattam volna a fejét Luisa megragadta a kezem.
-Nem! Brad és én.- mutattam fel a balkezem.- Az ősszel összeházasodunk.