Just My Type (Bradley Simpson FF.)

13.

A lakásba én egy, Bradley két bőrönddel érkezett. Jót nevettünk, mivel elfelejtettem cipőt cserélni, így magassarkúban szenvedtem fel a lépcsőn a bőröndöt, mivel a lift nem működött.
-Oké. A többit majd felhozzuk később.- lihegtem a 10.-re érve. Brad csak nevetett, majd kinyitotta az ajtót.
-Sziasztok.- torpant le az ajtóban.- Hát ti?
Brad elindult befelé én pedig őt követve észrevettem a fiúkat.
-Sziasztook.- mosolyogtam rájuk.
-Látom Bradley barátunk tett róla, hogy jobb kedved legyen.- mosolygott kedvesen Tristan.
-Így van.- mosolyogtam rá, elterülve a kanapén, a fejemet az öcsém fejébe döntve.
-És mi ez a sok bőrönd.- kérdezte Noel a hajamat simogatva.
-Üdvözöljétek az új lakótársamat.- mosolygott Brad önelégülten.
-Szóval szakítottatok.- bólintott Connor.
-Nincs rajta a gyűrű.- mutatott az ujjamra Noel. A gyűrű helyére kapta, és fura volt az üres érzés.
-Vége. Teljesen.- ültem fel.- Segítetek felhozni a többi cuccom? Még két bőrönd van.
-Ahha felhozzuk, csak add ide a kocsikulcsot.- tartotta a kezét Connor én pedig beledobtam a kezébe.
-Addig megmutatom a szobád.- segített fel Brad, mire én levettem a cipőm. Elindult a folyosó felé.
-Ez itt egy fürdő.- nyitott be az első ajtón.- ez pedig a te szobád.- nyitott be a második ajtón.
Egy szürke fehér szoba volt.
Ezután bemutatta az övét, majd a vendégszobát. A szobájából és az enyémből is a Temzére volt a kilátás.
Még saját gardróbom is volt.
Miután a fiúk felhozták a bőröndöket, indulhattunk is a kiadóhoz. A srácok még nem is hallották a dalokat, szóval kiváncsi voltam a reakciójukra.
Brad gitározni kezdett és énekelni kezdte a Risk it all-t. A fiúk csodálkozva hallgattál, majd még néhol alakítottak rajta, ezután neki láthattunk a munkának.

-Rohadt jó a szöveg.- pacsiztak le a fiúk Braddel.
-Hát a magány nagy úr.- mosolyodott el, majd rám nézett.
-És van lány is akinek írtad?- kérdezett rá Noel.
-Van. De ez maradjon titok. Majd később megtudjátok. Viszont most menjünk, mert hullafáradt vagyok.
Noel és én beültünk Bradley mellé, ha már ott lakunk csak egy kocsival jöttünk.
-Nézünk valamit otthon?- kérdezte Bradley a sötétben a lakás felé vezetve. A kilátás csodálatos volt. A Temzén megtörtek a környező épületek fényei.
-Nézhetünk.- válaszoltam még mindit a folyót bámulva.
-Én pihenek szerintem.- ásított Noel.
-Néha szeretném tudni, hogy hogyan tudsz ennyit aludni.- nevettem el magam, miközben hátrafordultam.
-Simán.- mosolyodott el és hátradőlt.
Brad felparkolt, majd bementünk.
-Kihozom a takaróm.- indultam be a szobába, majd a takarómat felkapva ki is mentem. Brad már a kanapén elterülve feküdt és a neten bóklászott valami filmet keresve. Levágódtam mellé, a lábaimra ülve és figyeltem mit csinál.
-Milyen filmet szeretnél?- kérdezte rám nézve. Lenéztem rá, majd elgondolkoztam.
-Valami kevésbé romantikusat. Mondjuk horrort.- válaszoltam beletúrva a hajamba. Brad elkapta a csuklóm és kémlelni kezdte.
-Nagyon csúnya.- nézte a lila csuklóm.
-Nem tudok vele mit kezdeni.- válaszoltam, miközben megfordított és a másik felét is tanulmányozni kezdte.
-Ilyen tetkója volt Nicknek is.- mutatott a csuklómon virító három kis háromszögre, ahol a középső telibe ki volt színezve.- Csak neki az első volt kiszínezve. Ez ilyen tesós?
-Igen. Noelnek is lesz, ha 16 lesz.- mosolyodtam el.
-Ez aranyos.- mosolygott rám, majd rányomott az első horror filmre amit kiadott. Szerencsére ezt még nem láttam.
A könyökömet a kanapé támlájára helyeztem, és a fejemet tartottam.
-Nem akarsz inkább te is lefeküdni?- kérdezte, mire csak megrázta a fejem.

Reggel a kanapén Brad mellkasán ébredtem, a keze pedig a derekamon pihent.
Felültem, amire ő is felébredt.
-Mi volt a film vége?- túrtam bele a hajamba, hogy ne a szemembe lógjon.
-Nem tudom. Én csak arra ébredtem hajnalban, hogy rajtam fekszel.- ült fel ő is.
-Hát bocsi.- nevettem.- le kéne szoknom a kanapén alvásról. Mostanában nagyon sokat alszok kanapén.- dörzsöltem a szemem.
-De most a szobádban is van tv- válaszolta, miközben felállt és a hűtőhöz sétált.-Kérsz valamit?
-Ahha egy káve jól esne.- ültem fel a takarómat szorongatva.- Nálunk Iannel sosem volt tv a szobában.
-Nem szerette?- érdeklődött a kávémat készítve.
-Mert hogy az csak a mi helyünk, ne zavarjuk meg a tv-vel.- forgattam meg a szemem.
-Hát én szeretem a saját ágyamban nézni a tv-t.- tolta elém a kávét meg a tejet és a cukrot.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá, majd magának is csinált valamit.
Leült mellém, én pedig éppen befejeztem szóval felálltam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Köszönöm Brad.
-Mit?- karolta át a derekam, hogy még közelebb legyek hozzá.
-Hogy segítettél elhozni a cuccom, hogy aznap este ott voltál, hogy ideköltözhettem ideiglenesen.- válaszoltam, miközben a kezem a vállára raktam, mert már kényelmetlenül közel voltam.
-Én nem ideiglenesen gondoltam.- húzta közelebb a fejemet a másik kezével.
-Én igen.- vágtam rá, hátha elenged, de csak megcsókolt. Én pedig újból vissza. A nyaka köré fontam a kezem.
Csapódást hallottam a folyosó felől, így elengedtem Bradet és eltoltam.
-Megyek fürdeni.- indultam meg a fürdőszoba felé.
-Jó reggelt.- botorkált kifelé Noel.
-Neked is.- sétáltam el mellette sietősen, majd magamra zártam a fürdőszoba ajtót.
Hajat mostam, majd ki is vasaltam és átszaladtam a szobába átöltözni.

-Indulnunk kell.- jelentettem ki mikor kilépem az ajtón.
Brad és Noel végignéztek rajtam, majd egymásra.
-Wow.- szaladt ki Brad száján.
-Csinos vagy.- mosolygott Noel is.- gyorsan felöltözök én is.
Brad zsebre tett kézzel állt velem szembe, majd mikor becsukódott Noel szobájának az ajtaja elindult felém.
-Jól áll a fehér.- karolta át a derekam és ismét magához húzott. A magassarkúban meg is botlottam, így még el is kellett kapnia.
-Bocsi.- kértem bocsánatot, mire a tekintetemet kereste.
-Semmi baj.- nevetett. Egy szűk fehér póló volt rajta, egy fekete nadrággal. Egyszerű mégis dögös. Már ha egy fiúra lehet ilyet mondani.
Az arca fél centire volt az enyémtől.
-Most mi lesz?- kérdezte egyre szorosabban tartva. Hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam, és éreztem ahogy elmosolyodik. Ezután ismét csak eltoltam és az ajtó felé indultam.
-Induljunk.- jelentettem ki, mire csak zsebre tett kézzel nevetett a zavaromon.
-Az öcséd még öltözik.- mutatott maga mögé az ajtóra.
-Öhm tudtam. Csak próbára tettelek.- fordultam el újra és a csaphoz mentem. Levettem egy poharat és megittam egy pohár vizet.
-Nomi. Mi a baj? Látom, hogy te is szeretnéd.- indult el felém.
-Talán mégsem volt olyan jó ötlet ideköltözni.- válaszoltam nemes egyszerűséggel.
-Dehogynem.- simította ki a hajam a szememből és egy puszit adott a homlokomra én pedig szorosan magamhoz öleltem.