Just My Type (Bradley Simpson FF.)

12.

Ian maga elé bámulva nézett, de tovább akart verekedni. Felkaptam a táskám, majd a fiúknak kezdtem kiabálni.
-Gyertek már.- kiabáltam nekik, majd Tristan hallgatott rám, Brad azonban maradt.-Bradley.
Brad hátrapillantott, majd látva kisírt szemeim, elengedte Iant és utánunk jött. Kifele jövet bevágta maga után az ajtót, majd a csuklómnál fogva magához rántott.
-Au.- szisszentem fel a csuklóm miatt.
-Bántott?- fordított maga felé az öcsém is.
-Menjünk innen, még mielőtt kijön.- indultam el a kijárat felé.

Fél óra múlva Bradley lakásába értünk. A lakásba belépve ledobtam a cipőmet, majd sírva a kanapéra rogytam.
-Naomi.- ült le mellém Noel.
-Meséld el kérlek.- ült le a másik oldalamra Connor.- Már kiraktam Noelt, mikor láttam az üzeneted. Azonnal mentem amikor láttam. Sajnálom.
-Nem a te hibád.- mosolyogtam rá, majd szorosan magához húzott.
Ezután elmeséltem a sztorit a fiúknak, aki csöndben hallgattak. Noel az ölébe húzta a fejem és simogatni kezdte a hajam. Ennek hatására elaludtam.

Reggel egyedül ébredtem Bradley kanapéján. Be voltam takarva és az asztalon volt egy pohár víz. Felemeltem a poharat és egyből lehúztam.
Miután ezzel megvoltam felhívtam Haleyt, aki felajánlotta, hogy lakjak náluk, legalább a baba érkezéséig. Örömmel fogadtam az ajánlatot. Elmentem a fürdőbe, megmostam az arcom, majd készítettem valami reggelit hálából, hogy itt alhattam. Gondoltam fürdök, de csak ekkor tűnt fel, hogy át lettem öltöztetve és az a fehér pulcsi volt rajtam, amit még Olaszországban csentem el, majd adtam is vissza. Reménykedtem, hogy az öcsém öltöztetett át.
-Hozzá tudnék szokni ezekhez az illatokhoz.- jelent meg Bradley a szobájából kijövő folyosón. Csak elmosolyodtam rajta és folytattam a palacsinta elkészítését.
-Noel hol van?- kérdeztem miközben megfordítottam egy palacsintát.
-A vendégszobában alszik.- mutatott a folyosó felé.- Jól vagy?
-Igen. Azt hiszem.- bólintottam, majd a lila csuklómra pillantottam.
-Mennyi az idő?- kérdeztem a telefonomat keresve, de rájöttem, hogy Iannél maradt.
-11.20. Egy óra múlva bent kell lennünk.- válaszolta.
-Haza kell mennem előtte átöltözni.- raktam ki az utolsó palacsintát is.
-Nem engedlek vissza egyedül.- állított meg. Nem válaszoltam csak bólintottam. Brad felkapta a kocsikulcsát és elindultunk a lakásunkba.

-Ugye nem akarsz hozzá visszamenni?- kérdezte Brad, mire megráztam a fejem.
-Nem hiszem.- válaszoltam halkan, mire Bradley irányt váltott.
-Hova megyünk?- kaptam fel a fejem a hirtelen irányváltoztatásra.
-Haza hozzám. Hozunk pár bőröndöt.- válaszolta rám sem nézve.
-Brad a költözést megoldom egyedül. Haley már felajánlotta, hogy lakjak nála.- fordultam felé amennyire tudtam.
-Nálam is lakhatsz.- válaszolta halkan.
-Bradley. A tegnap után az nem lenne a legjobb ötlet.- válaszoltam.
-Ugyan már Nomi. Visszafogom magam, ha ez kell ahhoz, hogy vigyázhassak rád.- válaszolta, ezzel beismerve, hogy többet szeretne.
-Brad.- sóhajtottam.- Ne haragudj.

Bradley csak kipattant a kocsiból, majd három bőrönddel tért vissza. Bepakolta a csomagtartóba és újra elindultunk a lakás felé, ezúttal szó nélkül.
Braddel felszenvedtük a bőröndöket, majd óvatosan nyitottam be a lakásba.
-Naomi?- jött Ian felém azonnal, de Brad elém állt.
-Ne érj hozzá.- nézett rá mérgesen.
-Te ebbe ne szólj bele.- pillantott rá, majd megakarta fogni a kezem.
-Ne érj hozzám.- húztam el a kezem.
-Mi az a sok bőrönd?- pillantott mögém.
-Elköltözök.- jelentettem ki, hossza a szemébe nézve.
-Tessék? Ez a kis pióca miatt?- lökte meg Bradet.
-Oké állj.- álltam közéjük. -Ian mennyire emlékszel a tegnap estéből?
-Nem igazán. Tettem valamit? Vagy ti?- mutatott ránk és azonnal mérges lett.- Láttam a törött poharakat.
-Erőszakos voltál, be akartál zárni a lakásba.- kezdtem bele a sztoriba és elmeséltem neki a sztorit. Brad végig mellettem állt és csendben hallgatott.
-Ez lehetetlen.- rázta a fejét Ian, a könnyeivel küszködve.
-Sajnálom Ian.- válaszoltam, majd egy bőröndöt felkapva elindultam a szoba felé. Rengeteg ruhám volt, de hála Bradnek, aki sokat turnézott, simán befértünk a három bőröndbe. Nekem két bőröndöm volt, ezekbe pakoltunk minden mást. Mivel a bútorok Iané voltak ezért nem volt más amit elpakolhattam volna.
-Szóval vége?- lépett elém Ian, mikor már az ajtó előtt álltak a bőröndök, Brad pedig az ajtóban várt minket.
-Sajnálom.- válaszoltam.
-Én sajnálom. Nem kellett volna.- ölelt át.- Életem nőjét veszítettem el.
-Ezt jól látod.- szólalt meg Brad.
-Te maradj csöndben.- szólt rá Ian.
-Valahogy nem tudnám helyre hozni?- fogta a két kezem. A kezemre néztem és egy dolog eszembe jutott.
Sírni kezdtem, majd megráztam a fejem.
-Nem Ian. Ezt nem.- válaszoltam bőgve, majd elhúztam a kezem és levettem a gyűrűt az ujjamról. A mellettem lévő konyhapultra helyeztem, majd hátraléptem egyet.
-Sajnálom. Szia Ian.- fordultam meg és indultam meg kifelé.
-Szeretlek Naomi.- szólt utánam, mire egy percre megtorpantam.
-Gyere Nomi.- nyújtotta a kezét, amit nem fogtam meg, de kisétáltam az ajtón.
Becsuktam magam után az ajtót és bőgni kezdtem.
Brad segített a kocsiba berakni a bőröndöket, majd azt mondta elkísér Haleyék házáig. Habár még sosem voltam ott, a címet tudtam.

Az épület elé érkezve Bradley azt mondta megvárja amíg felmegyek és szólok.
-Szia Haley.- köszöntem, majd szorosan magához húzott.
-Jól vagy?- kérdezte, én pedig bepillantottam a háta mögé. Egy csodásan felújított lakás volt, de kicsi.
-Igen, köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Gyere beljebb.- húzott be, én pedig azonnal észleltem, hogy mindössze két szoba van, ami az egyik már a babának van berendezve.
-Csak elakartam jönni megköszönni, hogy meghívtál itt lakni. De tudom, hogy a férjed mennyit dolgozik, hogy jól meglegyetek. Nem szeretnék teher lenni, és nem is férnénk el kényelmesen. Szóval Brad felajánlotta, hogy lakjak nála átmenetileg.- mosolyogtam Haleyre miközben a két kezét fogtam.
-Biztos vagy benne?- szorította meg a kezem.
-Igen.- bólintottam.- Holnap bemegyek és elmesélek mindent jó? Nagyon elfáradtam a pakolásban.
-Várlak.- nyomott két puszit az arcomra.
-Akkor mégegyszer köszönöm. Holnap találkozunk.- intettem Haleynek, majd lesétáltam a lépcsőn. Bradley ismét a kocsinak támaszkodva várt és ahogy meglátott elindult a kocsim felé, hogy kipakolhasson.
-Nem kell.- kiáltottam oda neki, ő pedig megállt és felém fordult.
-Hogy-hogy?- értetlenkedett és odasétált hozzám.
-Hozzád költözök.- álltam meg előtte.- Már ha nem bánod.
-Ha bánnám nem ajánlottam volna fel.- mosolyodott el.- de hogy- hogy?- ismételte meg a kérdést.
-Ez a lakás nagyon kicsi. Nem akarok teher lenni nekik.- válaszoltam, majd most én dugtam zsebre a kezem, ahogyan Bradley szokta.
-Hát akkor.- indult el a kocsija felé.- Indulhatunk lakótárs?

Csak nevettem a megszólításra, majd bólintottam, így mindketten beszálltunk a kocsinkba és Brad lakásához hajtottunk.