Just My Type (Bradley Simpson FF.)

9.

Hallottam ahogyan egy másik szék is kitolódik. Az ajtó elhúzódott és lépteket hallottam. Bementem a szobámba és az ajtót nyitva hagyva ledőltem az ágyra.

-Naomi. Kérlek. Nem lesz semmi bajom.- ült le mellém Brad.
-Brad. Egy dolgot kértem mikor idejöttél. Emlékszel?- fordultam felé és felnéztem rá.
-Sajnálom. De hónapok óta jól érzem magam. És ezúttal nem az alkohol teszi.- tette a kezét az arcomra.
-Ne igyál.- válaszoltam, majd felültem. Megindultam kifelé, de Brad megragadta a kezem.
-Nem bízol bennem?- kérdezte és a szeme ismét olyan zavaros volt, mint mikor először jött hozzám részegen. Nem akartam válaszolni neki, mivel nem bíztam benne.
-Gyere feküdj le. Pihenned kell.- húztam az ágy felé.
-Nem. Nem kell.- rántotta el a kezét.- Egy kicsit lazábbnak kéne lenned Naomi. Nem kéne ennyit aggódnod.
-Én nem aggódom sokat.- válaszoltam mérgesen.
-Akkor menjünk le fürdeni a tengerbe. Most. Így ahogy vagyunk.- mutatott magunkra.
-De a ruhámnak nem jó a sós víz.- válaszolta, mire Bradley keresztbe tette a kezeit és egy önelégült mosoly jelent meg az arcán.
-Erről beszéltem.- indult meg kifelé.
-Menjünk.- szóltam utána.
-Tessék?- fordult vissza.
-Menjünk.- léptem ki a szobából és az udvar felé kezdtem szaladni. Brad egy kicsit későn fogta fel a dolgot, de utánam futott. Leszaladtunk a lépcsőn, ami egy kis öbölhöz vitt. Megálltam és megvártam Bradet, aki megragadva a kezem és a Risk it all refrénjét énekelve beszaladt a tengerbe. Addig mentünk amíg a lábam már nem ért le. Bradben kapaszkodva úsztam, aki a derekam köré fonta a kezét, majd az előbb említett számot kezdte énekelni az elejéről. Közel húzott magához és a szemembe nézve énekelte.
-Naomi. Bradley.- hallottam meg anyám hangját.-Gyertek ki. Közeledik a vihar.
Brad csak tovább énekelt én pedig a nyakában kapaszkodva énekeltem vele együtt tovább. Teli torokból énekeltünk, majd felnéztem az égre és tényleg egyetlen csillagot sem láttam.
-Induljunk el kifelé.- kértem meg miközben kisimítottam egy tincset a hajából. Brad engem is tartva megindult a part felé, majd mikor befejezte a számot.
Nekem énekelte a számot, de nincsen köztünk semmi, hiszen nekem vőlegényem van akit szeretek.
Nevetve mentünk ki a partra ahol már senki nem várt ránk. Kicsavartam a ruhámból és a hajamból a vizet, majd elindultam volna felfelé, de Brad még ugyanott állt.
-Nem jössz?- fogtam a lépcső korlátját.
-Mennyire volt jó spontánnak lenni?- kérdezte engem szuggerálva.
-Brad menjünk, mindjárt esni fog.- mutattam az égre és nem akartam beismerni, ez életem legjobb pár napja volt. Brad zsebre dugott kézzel várta a válaszom.
-Akkor itt fogok várni holnapig, de hallani akarom a válaszod.- tárta szét a kezét. Elengedtem a korlátot és a fiú elé sétáltam.
-Nagyon jól éreztem magam Brad. Az elmúlt pár napban többet nevettem, mint az elmúlt pár évben.- ismertem be, talán az alkohol hatására. Brad nem válaszolt csak elindult felfelé.
-Nem jössz?- fordult meg ezúttal ő.
-De.- bólintottam, majd követtem Bradleyt. Ahogy felértünk az udvarba, az eső szakadni kezdett. A többiek a terasz alól figyeltek minket, ahogy csurom vizesen szaladunk az eső elől. Ahogy mezitláb a hideg csempére léptem megcsúsztam, de a mögöttem szaladó Brad elkapott. A többiek csak nevetéssel díjazták a mutatványom.
-De hideg van.- éreztem meg a hűvöst. - Elmegyek fürdeni.
Beléptem a nappaliba, de hallottam James hangját, hogy megkérdezi mit csináltunk. A választ már nem vártam meg. Lefürödtem forró vízzel, a hajamon szárítottam kicsit, majd felhúztam egy szürke melegítő nacit és egy fehér pulcsit, amit az ágyamon találtam. Gondoltam Nické, hiszen ő lakik itt. Iannek nincsenek ilyen cuccai, ő mindig öltönyben és ingben van.
Kint leültem a helyemre, majd láttam, hogy Tristan nagyon mosolyog.
-Mit mosolyogsz?- kérdeztem, mire csak nevetve megrázta a fejét.
-Semmi.- húzta le az utolsó kortyot.- Én viszont lepihennék, ha nem bánjátok, elég húzós napom volt.- állt fel.
-Szerintem senkinek nem ártana egy kis alvás.- válaszolta anya. Danielának adtak pénzt, mivel ők mondták, hogy igyon. Holnap pedig úgyis megyünk vissza Londonba, szóval Rómába is be kell mennünk.
Mindenki elment fürdeni vagy egy szobába átöltözni.
-Köszönöm Naomi.- ölelt meg Noel.
-Mit?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Hogy elhívtad a srácokat. Ez volt az eddigi legjobb születésnapom.- mosolygott, majd egy puszit adott az arcomra és elment lefeküdni.
-Jó hatással vannak rád.- mosolygott anya is a konyhát takarítva.
-Tessék?- fordultam felé.
-Mióta itt vannak, vagyis Brad, azóta alig használod a telefonod.- törölte le a pultot rám sem nézve.
-Ez nem a fiúk miatt van.- válaszoltam.
-Ha te mondod.- válaszolta anya, majd ő is adott egy puszit és elment.
A maradék borom felett ülve telefonoztam és néztem, hogy Iannel ma nem is beszéltünk. Tényleg nem nyomkodtam a telefont, de ő sem hiányolt.
-Szóval itt vagy.- jött ki Brad egy alsógatyában.
-Itt ám.- kortyoltam bele a boromba.
-Minden oké?- ült le a mellettem lévő bárpultra.
-Hiányzik a nagyi.- böktem ki, habár eszembe nem jutott igazából. Ian volt a bajom.
-Azt elhiszem, de eddig minden rendben volt.- fordította maga felé az arcom.
-Nem tudom. Iannel egész nap nem beszéltünk.- vallottam be az igazat.
-Sajnálom.- válaszolta ismét, mint délután.- Gyere üljünk ki. Már nincs vihar.
-Jó.- fogtam meg a poharam és lehúztam a maradék bort.- Várj.
A hűtőhöz léptem és kivettem egy félig tele üveget.
-Kérsz?- fordultam felé az üveget feltartva, még mielőtt kiöntöttem volna a poharamba.
-Megengeded?- tárta szét a karját. Nem válaszoltam, csak bólintottam. A poharat a pulton hagyva indultam meg kifelé az üveggel. Brad követett, majd a kivilágított úton lesétáltunk a tető alatt lévő nyugágyhoz.
-Már látszódnak a csillagok.- mutattam az égre.
-Szép.- csodálta Brad is a csillagokat.- kár, hogy holnap hazamegyünk.
-Majd eljövünk máskor is.- válaszoltam nagyot kortyolva a borból.
-Igazán?- pillantott rám, mire csak bólintottam és felé nyújtottam a bort. Kellemes meleg esti szél fújdogált, és az alkohol is melegített, így feljebb húztam a pulcsi ujját.
-Jó a pulcsid.- mosolygott rám Brad.
-Nem tudom kié. Az ágyamon találtam.- válaszoltam vissza fekve a nyugágyra.
-Az enyém.- válaszolta, mire már nem volt energiám válaszolni.
Elálmosodtam, így úgy döntöttem itt fogok aludni. Utoljára a nagyival aludtunk itt, minden délután elbóbiskoltunk. Azóta senki nem alhatott itt, mert úgy éreztem akkor elveszíti a nagyi iránti szeretetem.