Just My Type (Bradley Simpson FF.)

45.

Hát szép csütörtököt mindenkinek! Előbb szerettem volna kirakni a részt, ee valamiért nem engedte, de most itt van és végre kirakta. Remélem kellemesen telik a napotok! Itt az új részt, jó olvasást!😘

-Sziasztok.- öletem meg éjszaka a szüleim. Braddel szinte az egész napot átaludtuk, így este elég nehezen aludtunk el, hajnalban pedig kelni kellett, hogy jöjjünk a reptérre.
-Én Braddel megyek.- lépett Noel a barátom mellé.
-Kösz Noncs.- néztem rá szomorúságot tettetve.
-Akkor velem jönnek a lányok.- dobtam hátra a hajam és a kijárat felé indultam.
-Szóval fiú- lány bandák?- kiáltott utánam Brad.
-Jó utat.- integettem nekik, majd bepakoltuk a kocsiba két bőröndöt. Anya és Daniela pedig csak jót mosolyogtak a civakodásunkon.
-Hihetetlen, hogy lassan 5 éve, hogy itt élsz és egyszer sem voltunk azóta Angliában.- gondolkodott el anya.
-Ian sosem szerette volna. Így utólag elég gáz, hogy én pedig nem mondtam rá semmit.- ráztam meg a fejem.
-Elmegyünk majd minden híres helyre?- hajolt előre Daniela.
-Amikor lesz szabadidőnk igen.- bólintottam rá a visszapillantó tükörből figyelve.- Viszont most jött ki nemrég a fiúk legújabb albuma, így elég sok interjú és koncert van.
-Büszke vagyok rád.- fordult felém anya könnyes szemekkel.
-Köszönöm anyu.- fordultam én is felé, hasonlóan könnyes szemekkel, mivel ha sírni láttam én is sírni kezdtem.
-Várjunk csak.- szakította meg Daniela a pillanatot.
-Mi az?- néztem rá ismét a visszapillantó tükörben. Anya tekintete pedig követte a barátnőmét.
-Naomi De Luca.- emelte fel kicsit a hangját.
-Mi az?- kérdeztem, mivel elég fáradt voltam és sötét is volt, így az utat figyeltem.
-Mi is az a balkezeden?- mutatott az ujjamra én pedig elmosolyodtam és egy pillanatra a gyűrűre néztem.
-Na mi?- nyújtottam oda a kezem nekik, és úgy csaptak le rá, mint a keselyük a friss húsra.
-Ennek nagyon nem örülök.- dőlt hátra anya én pedig teljesen meglepődtem, és újra a kormányra helyeztem a kezem.
-Mi? Miért? Azt hittem bírod Bradet- pillantottam rá.
-Nem annak nem, hogy eljegyeztek te buta.- rázta a fejét.- Annak, hogy el sem mesélted.
-Ahj anyu. Annyi dolgom volt mostanában, hogy semmi időm nem volt ezen agyalni.- ráztam meg én is a fejem.- De ne haragudj.
-Mikor lesz az esküvő?- csillant fel azonnal a szeme.
-Nem tudom még. Holnap szeretném elkezdeni a szervezést, valamint szerdára van időpontom ruhát nézni.- mosolyogtam rájuk és mind a ketten sikítva örültek. Rengeteget beszélgettünk az elképzeléseimről, és anya tanácsait is szívesen hallgattam.

-A lányunk házasodik.- pattant ki a kocsiból anya, immár a lakás parkolójában és apához rohant. Nevetve követtem őket a fiúk társaságához, akik csak nevetve figyelték anya reakcióját.
-Tudom.- ölelte meg apa szorosan és nevetve egy puszit nyomott a homlokára.
-Elmondtad neki?- léptem Brad mellé, aki átkarolta a derekam.
-Elkért tőlem.- mosolygott rám apa, miközben anyát tartotta, aki még mindig ugrált.
-Tessék? Te tudtál róla?- fogta fel anya azonnal a mondatot.- Nataniel De Luca.
-Szerintem menjünk be és ott elmeséljük.- nevetett Brad, majd a kezemet megfogva elindultunk befelé.

-Szóval?- foglalt helyet anya a kanapén.
-Bradley felhívott.- várta meg apa, hogy mindenki leüljön.- Felhívott, hogy megbeszélje velem, mint ahogy az régen szokás volt.
-Mi ez, ha nem az igazi?- kérdezte anya teljesen elolvadva Bradtől, mi pedig csak nevettünk rajta.-És nekem el sem mondtad?
-Azt hittem, majd Naomi felhív.- próbálta az egészet rám kenni.
-Naaa. Ne próbálj engem bemártani.- nevettem, majd csöngettek.
-Ki az?- kérdezte Nick, aki egészen eddig csendben volt.
-Tudom, hogy fura lesz. De minden rendben.- magyaráztam és teljesen hülyének néztek. Kinyitottam az ajtót, majd megöleltem a húgom, aki félve lépett a lakásba.
-Nella.- pattant fel apa rögtön, és a lányához sietett.- Édes istenem.
-Nella?- lépkedett felé anya is.
-Szia... Nora.- szólította anyát a keresztnevén.
-O. Kicsikém. Merre jártál?- ölelte át anya is szorosan, Nellából pedig kitört a zokogás. Mindent elmesélt anyáéknak, persze a fenyegetős részt kicsit átalakítottuk, nehogy kiboruljanak.

-Holnap felmegyünk a nagyapához, hogy Nella megismerje.- meséltem anyáknak.- Gondolom velünk tartotok.
-Természetesen.- mosolygott anya.- Annyira boldog vagyok, most teljes a családunk.
-Emlékszel Nellára?- fordult Nick Noel felé.
-Egy kicsit.- fürkészte a féltestvérét Noel.
-Szóval ez lesz az első nagy esküvőd?- kérdezte apa büszkén.
-Igen. Örülök, hogy nem valami vadidegennel kezdek.- nevetett.

naomideluca: 👸🏽

-Csodálatos vagy.- könnyezett anya teljesen.
-Nem ez a ruha lesz.- válaszoltam, az igazit Brad nem láthatja.
-Szerintem az első volt a legszebb.- mosolygott rám Ana teljesen megbabonázva. A négy barátnőm, Anya, Daniela és Nella jöttek velem, és már vagy 10 ruhát felhúztam, de a 11. tetszett a legjobban.
-Az legyen meglepetés, hogy melyik lesz.- kacsintottam rájuk.
-Ne már.- morogtak mindannyian.
-Ez ilyen.- nevettem a tükörben nézegetve magam. A ruhám egyedi lesz, így kicsit félre vonultam a tervezővel, aki segített a változtatásokban, így egy csodaszép ruhát terveztünk együtt.
-Van érzéked a divathoz.- sétáltunk vissza a lányok felé nevetve.
-Köszönöm.- mosolyogtam a tervezőre, majd két puszi után kiléptünk az üzletből.
-Mikor is lesz?- ismételte meg anya a pár nappal ezelőtt feltett kérdését anya.
-Az egy éves évfordulónkon.- válaszoltam, mivel azóta beszélgettünk erről Braddel.
-Nem tartod gyorsnak?- bukott ki a kérdés Danielából.
-Ha gyorsnak tartanám, nem mondtam volna igent.- válaszoltam, Ana szemében pedig egy kis büszkeséget véltem felfedezni. Nem esett jól ez a kérdést Danielától, de ezt nem mutattam ki.
-Egyébként pedig egymásnak vannak teremtve, még a vak is látja.- karolt belem Ana, majd elfordított az olasz barátnőmtől és sétálgatni kezdett.
-Én csak megjegyeztem.- hallottam magam mögül Daniela hangját.
-Én meg csak válaszoltam.- vágott vissza a barátnőm. Kirstie és Luisa mellénk sétáltak, így teljesen olyan volt, mint egy középiskolás vita.
-Oké lányok elég.- álltam be közéjük.- Brad és én helyesnek érezzük, és egyedül a mi döntésünk.- válaszoltam Daniela felé fordulva, majd a hajamat hátradobva indultam tovább, egy közeli cipészhez.A lányokkal úgy terveztük, hogy ma elég sok dolgot elfogunk intézni, mivel egyre több fellépése lesz a srácoknak.
A cipőm pedig teljesen a ruhámhoz lett tervezve, hiszen úgy döntöttem akkor miért ne legyen egyedi. Egy vastag, 10 centis magassarkú, ami rosegold csillámokkal van beterítve, és hegyes a sarka, valamint a többi része hófehér. Egyszerűen imádtam, pedig mindössze csak megtervezve láttam.
-És azt tudod, hogyan jelentitek be?- kérdezte Luisa, mikor kiléptünk az üzletből.
-Nem. Ezt a képet egy célzásnak szántam, aki rájön az tudja, aki nem az nem. Ötletem még nincsen.- sóhajtottam.- Majd Braddel kitalálunk valamit.
-Már így is rebesgetik, hogy eljegyzett, szerintem elég egy egyszerű kép, amin ketten vagytok és látszódik a gyűrű. Úgy nem feltűnő, de végülis ti kiraktátok.