Just My Type (Bradley Simpson FF.)

29.

-Jó nagy vihar van.- sóhajtotta Ana barátjához bújva egy nagy bundás takaróval. A ház tele volt gyertyákkal, mivel a vihar még az áramot is lecsapta.
-Errefelé ez teljesen megszokott.- mosolyogtam rá még mindig vacogva.
-Játszunk valamit.- biztatott minket Kirstie, de mielőtt igent mondhattak volna csöngettek.
-Megyek kinyitom.- álltam fel.
-Majd én.- állt fel Brad.
-Akkor együtt.- rántottam meg a vállam, mivel a házigazda én voltam és Brad nem beszél olaszul.

-Mit keresel itt?- borult ki azonnal Brad ahogy az ajtót kinyitottuk.
-Eltévedtem. Csak kocsikáztam és teljesen eltévedtem.- magyarázkodott Lauren.
-Persze.- morogtam dühösen.
-Menj el.- parancsolt rá Brad, de tudtam, hogy ilyen viharban nem szabad sehova menni.
-Gyere be.- sóhajtottam, mire Brad meglepetten nézett rám, Lauren pedig közöttünk elsétálva bevágtatott a házba.
-Mi? Naomi.- nézett rám dühösen.
-Sajnálom. Tudod, hogy nálam jobban senki nem gyűlöli, de ilyen viharban nem kocsikázhat.- mutattam a még nyitott ajtó felé. Brad csak becsukta az ajtót és a kezemet megfogva indult vissza a nappaliba. Lauren helyet foglalt az egyszemélyes kanapén, mi pedig visszaültünk a helyünkre.
-Istenem. De jó meleg van.- sóhajtotta Lauren én pedig csak összeszorított szájjal ültem és már megbántam, hogy beengedtem.
-Nézzétek csillapodott a vihar.- pattant fel Luisa.- Ideje menni Lauren.
-Tessék?- pillantott fel a lányra én pedig csak mosolyogtam.
-Hajnalban elmegyek. Tényleg. Kérlek csak ne kelljen viharban vezetnem.- pillantott körbe félve, majd Braden megállapodott. Megfogtam a barátom állát és magam felé fordítottam egy csókra, mivel nem tetszett ahogyan néztek egymásra.
-Szerintem menjünk aludni.- állt fel ezúttal Kirstie, majd a kezét nyújtotta Jamesnek.- Jó éjszakát.
-Jó éjt srácok.- távoztak a szobából a saját szobájukba.
-Alhatsz a kanapén.- néztem Laurenre aki meglepetten nézett rám én pedig a nagyi szobájához sétáltam és bezártam az ajtót. Minden a családommal és a cukrászdával kapcsolatos dolog ott volt, így a kulcsot a pulcsim zsebébe helyeztem és Bradhez sétáltam.
-Megyünk?- nyújtottam a kezem, ő pedig csak bólintott és elindultunk a szobám felé. A többiek is felálltak, majd Ana szimplán Laurenre dobta a takaróját és bementek ők is.

Reggel csörömpölésre ébredtem, így kiszaladtam a szobából és láttam, hogy Lauren a nagyi szobája előtt áll amit valahogyan kinyitott.
-Mégis mit gondolsz magadról?- kezdtem el ordítani és megindultam felé.
-Megmondtam, hogy tönkre foglak tenni.- mosolygott rám kihívóan és beszaladt a szobába. Nem tudtam mit mondani csak utána szaladtam, ő pedig a nagyi ágyán átugorva az íróasztalhoz lépett ami be volt zárva.
-Szerinted a nagyanyám nem számított ilyen idiótákra, mint te.- fogtam meg a pólóját.- Kifelé a házamból.
-Te hülye kurva.- ordított miközben meglökött én pedig megfordultam, hogy megtarthassam magam, így a hasamat az asztal sarkába vertem. Összeestem, de Lauren kiszaladt a szobából.
-Menj innen.- ordított Brad is, Ana és Luisa pedig befutottak hozzám a szobába.
-Jézusom te vérzel.- kiabálta Luisa szinte sírva. A lábam közé néztem ahonnan szinte ömlött a vér.
-Nagyon fáj.- szorítottam az alhasam, olyan volt mint amikor megvan.
-Nem jött meg?- kérdezte Ana a kezemet szorítva, kintről pedig csak Brad és Lauren veszekedését hallottam.
-Nem. Két hét múlva kell.- nyöszörögtem.- Hívjatok mentőt.
Ott feküdtem a könnyeimmel küszködve, mellettem pedig két barátnőm is sírt és a kezemet szorította. Luisa megfogta a telefonját és megmondtam neki a mentők számát és a fülemhez tartotta a telefont, mivel nem tudtak olaszul. Mindent elmondtam a mentőknek, kint pedig továbbra sem csendesedtek el.
-Megyek kinyitom az ajtót.- pattant fel Ana 5 perc múlva.
-Befognátok?- kiabálta ki Luisa, mire kint teljes csend lett.
-Minden rendben?- szaladt be Connor.
-Nem.- válaszolta Luisa sírva, én pedig válaszolni nem tudtam, csak feküdtem és hallgattam a körülöttem állókat.
-Brad.- ordította el magát Con.
-Fogd meg.- mondta mérgesen Brad, gyanítom Laurenre gondolva és beszaladt a szobába még halványan rámosolyogtam, majd elindult felém és másra már nem emlékszem.

-Kicsim.- pattant fel Brad mikor kinyitottam a szemem. Szokásos kórházi hófehér szobában feküdtem.
-Mi történt?- kérdeztem a kezét keresve, amit megfogott és egy kicsit szorított az enyémen.- Mit mondott az orvos?
-Még nem tudom. Fél órája vagy bent. Azt mondták majd elmondják ha felébredtél.- húzta a széket közelebb az ágyhoz, hogy leülhessen mellém.
-Lauren elment?- sóhajtottam.
-Még ott le kellett fognom, hogy ne mehessen újra be hozzád, majd mikor kijött a mentő elment.- sóhajtotta egy puszit adva a kezemre.
-Jó napot.- lépett be egy fehér ruhás doktornő.
-Jó napot.- köszönt Brad is.
-Mi történt doktornő?- jött az első kérdésem.
-Nos hölgyem. Ön várandós volt, másfél hónapja, azonban váratlanul elvetélt. Lehet ennek valami oka?- kérdezte Brad pedig csak kapkodta a fejét közöttünk, hiszem nem értette az olaszt.
-Neki löktek egy asztalnak.- bólintottam teljesen könnyes szemekkel.
-Őszinte részvétem kisasszony.- mondta szomorúan és távozott a kórteremből.
-Nomi. Mi történt?- kérdezte Brad ijedten én pedig zokogni kezdtem.
-Sikerült Brad. Tönkretett.- temettem az arcom a tenyerembe.
-Tessék?- kérdezte halkan.
-Nem voltam beteg. Nem attól hánytam.- sóhajtottam zokogva.
-Hanem?- kérdezte összehúzott szemöldökkel, majd összeállt neki a rosszullét még mitől szokott lenni.
-Meghalt. A kisbabánk meghalt.- nyújtottam a kezem, ő pedig zokogva magához ölelt.
-Nem hiszem el.- zokogta a vállamba. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a többiek kintről figyelnek minket.
-Talán be kéne hívni a többieket.- döntöttem a homlokom az övének. Brad hátrafordult, majd vissza felém.
-Naomi. Még mielőtt ezen most teljesen kiborulnánk. Szörnyű, hogy a gyermekem, akinek te lettél volna az édesanyja meghalt, de így nem kötődtünk hozzá és megígérem, hogy egy kicsit később annyi gyereket csinálunk amennyit csak szeretnénk. Rendben?- nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szeretlek Bradley Simpson.- mondtam ki én, amit pár napja képtelen voltam.
-Erre vártam mióta kimondtam.- mosolyodott el.- Én is szeretlek. És ezzel nem tett minket tönkre. Mi attól itt vagyunk egymásnak.
-Igazad van.- sóhajtottam, majd intettem a többieknek, hogy jöjjenek be.

-De hàt nem szedtél gyógyszert?- kérdezte azonnal Ana.
-Bevallom egyszer vagy kétszer elfelejtettem, de nem gondoltam volna, hogy az ennyit jelent.- sóhajtottam.
-Ki fogom nyírni azt a lányt.- mérgelődött Tris. A telefonom jelzett, így felkaptam és megláttam, hogy Haley küldött valamit.
-Ezt nem hiszem el.- könnyeztem meg újra.
-Mi az?- kérdezte Brad, majd elvette tőlem a telefont és hangosan kezdte olvasni a cikket.

"A Fifth Harmony énekes, Lauren Jauregui az imént posztolt egy képet, amin egy lila folt látható a szeme körül. Azonnal felmerült a kérdés, hogy ez hogyan is történhetett, így a rajongók azonnal kérdésekkel árasztották el. Az énekesnő Twitteren válaszolt is a kérdésre. "Naomi De Luca nem igazán nézi jó szemmel, hogy a barátja még mindig engem szeret" Mint mindenki tudja, a The Vamps énekese, Bradley Simpson és Lauren egy párt alkottak, a fiúnak azonban új párja van, és ezek szerint nem igazán kedveli kedvese exét, de azért idáig elmenni egy kicsit túlzás"