Just My Type (Bradley Simpson FF.)

3.

A fiúkkal elhúzódott az iszogatás, így kicsit későn, hajnali kettőkor léptem be a lakás ajtaján.
-Merre jártál?- kérdezte Ian félálomban mikor bebújtam mellé.
-Aláírtuk a szerződést, aztán iszogattunk kicsit. Nem figyeltem az órát.- bújtam hozzá hátulról, majd több kérdést nem kaptam és nyugodtan alhattam.

A reggel már nem volt ilyen nyugodt, mivel 4 óra alvás nem igazán pihentető. Kis késéssel gyorsan elkészültem és mentem is a buszhoz. Természetesen majdnem lekéstem, de azt hiszem ideje lenne vennem egy kocsit. Az ajtó már nyitva volt mikor odaértem, így csak besiettem és átöltöztem. Két perccel később pedig már a reggeli rohamban állókat szolgáltam ki.
Miután lement a reggeli roham, ismét egy ismerős ütötte fel a fejét.
-Szia Brad. A szokásosat?- kérdeztem mire csak bólintott.
Elkészítettem a kávéját, de láttam, hogy valami nincs rendben.
-Minden oké?- toltam elé a csészét.
-Mondanám, hogy igen de te is beavattál az első találkozásunkkor.
-Nekem elmondhatod.- raktam a kezem az övére amit két keze közé fogott.
-Nem jó a bandának ez a szünet. Kezdik elveszteni az emberek az érdeklődésüket.- szomorkodott.
-Ugyan már. A videó nézettségeitek, és a követőitek folyamatos növekedése alapján én nem így látom.- raktam a másik kezem is az övére megnyugtatás képpen.
-Te ezt is figyeled?- nevette el magát.
-Hé. A menedzseretek vagyok. Mindent tudnom kell rólatok.- mosolyogtam én is rá, majd csak egymásra mosolyogva álltunk, vagyis ő éppen ült.
A következő pillanatban a kávézó kis csengőjére figyeltem fel, ami akkor szól, ha valaki belép az üzletbe. Elrántottam a kezem Bradley kezei közül és megtöröltem a nadrágomban.
-Bradley. Engedd meg, hogy bemutassam a vőlegényem. - mutattam a háta mögül felénk közeledő Ianre.
-Ian Turner.- nyújtotta a kezét.
-Bradley Simpson.- rázta meg egy erős kézmozdulattal a barátom kezét.
-Szóval te vagy aki miatt a barátnőm hajnali kettőkor ér haza.- mosolygott Ian Bradre.
-Ian.- szóltam rá, miközben a kedvenc kávéját kezdtem készíteni.
-Így van. Elraboltam pár órára.- meglepődtem. Nekem nem lett volna ilyen egyszerű, ha valaki így beszól. Ian nem viccnek szánta, de ezt Brad nem tudhatta.
-Beadtad már a felmondásod?- kérdezte Ian, Bradley mellett helyet foglalva.
-Éppen terveztem, aztán megjöttetek.- törölgettem a pultot.
-Na akkor gyerünk. Most. Figyeljük a kasszát.- egy puszit adtam a barátom arcára, majd a főnök irodájába siettem.
-Szia Haley.- nyitottam be egy kopogás után. Haley az egyetlen barátnőm, és egyben a főnököm is. Ezáltal érthető módon nem enged annyira közel magához, mégis tudom, hogy bízik bennem, hiszen én voltam vele az első ultrahangján is.
-Szia Naomi. Gyere be.- mosolygott kedvesen, egy halom papír mögül. Helyet foglaltam egy széken ami az asztal előtt állt.- Mit szeretnél?
-Szeretném beadni a felmondásom.- dőltem hátra. Haley kicsit meglepetten nézett, majd felállt és odajött hozzám. Felállított a székből, majd szorosan megölelt.
-Jajj ha tudnád mióta várom. Mármint ne értsd félre. Nagyon jó munkaerő voltál, de annyira bíztam benned és annyi mindent elmondtam volna, csak mégis főnök voltam.- mondta ezt miközben szorosan tartott. Majd hirtelen eltolt és a szemembe nézett.- Eljössz velem a következő ultrahangra?- simított végig a hasán.
- Jajj persze. Hanyadik hónap is? 7?- kérdeztem a hasát figyelve.
-7 és fél.- mosolygott büszkén.
- És mikor kell menni?- érdeklődtem, hogy mikorra tegyem magam szabaddá.
- Holnap mivel még dolgoznod kéne, ezért ahelyett eljössz velem a kórházba.- engedte el a kezem és visszaült a helyére.
-Rendben.- mosolyogtam aztán egy köszönés után elhagytam az irodát.
Mikor visszaértem a pult mögé, Bradley már nem volt ott.
-Brad?- kérdeztem Iantől aki még mindig a kávéját iszogatta.
-Azt mondta mennie kell és elment.- válaszolta, majd ő is lehúzta az utolsó kortyot.- de én is megyek. Szeretlek.- hajolt át a pult fölött egy puszira.
-Én is téged.- adtam neki puszit, majd távozott az üzlethelyiségből.

Miután Ian elment a kávézóban mindössze pár ember volt csak, így olvasgatni kezdtem egy könyvet. Néhány embert kiszolgáltam, majd este bezártam az ajtókat és hazaindultam a busszal.

Otthon legnagyobb meglepetésemre senki nem volt, hiszen Ian sokat dolgozik itthon, ilyenkor már régen itthon volt.
Legnagyobb meglepetés azonban a konyhapulton lévő pénztárca volt. Boldogan nyitottam ki, majd tudatosult bennem, hogy még a pénzt sem lopták ki belőle.
Megfürödtem, csináltam egy forró kakaót és egy takaró kíséretében leültem tv-t nézni.

Ian egy órával később érkezett csak meg.
-Szia kicsim.- jött oda mosolyogva.
-Hát te merre jártál?- kérdeztem egy gyors puszi előtt.
- Ma írtuk alá a szerződést, innentől kezdve szépen lassan teljesen átveszem a céget.- karolt át mosolyogva és velem kezdte nézni a filmet.
-Ez remek hír.- válaszoltam közben.
-Az. Ott van a pénztárcád a pulton, a postás hozta ma.- mutatott a konyha felé.
-Igen. Láttam.- válaszoltam a filmre koncentrálva.

A kanapén aludtunk el ami nem jelentett jót, hiszen jól el is aludtuk a nyakunkat mind a ketten. Reggel ismét Ian nélkül ébredtem. Felöltöztem, majd Haley értem jött és együtt mentünk a kórházba.

-Istenem de édes.- nézegettük az ultrahangot.
-Szeretne képet?- kérdezte a doktor a barátnőmtől.
-Igen, kérem.- mosolygott, mire az orvos a kezébe nyomott pár papírtörlőt, hogy törölje le magáról a krémet ami a hasán volt.
Miután ezzel megvoltunk arra jutottunk ideje vásárolni egy kicsit a babának. Haley férje elég sokat dolgozik, hogy a baba születése után minél több időt tölthessen otthon velük.

-Nézd milyen édes.- mutattam egy kis kék nike cipőt. - Hogy lehet valakinek ekkora lába.
-Istenem de édes.- ragadta meg Haley azonnal és bele is rakott egy párt a kosárba.
-Mennyi édes dolog.- néztem körbe.
-Ti nem szeretnétek kisbabát?- kérdezte, miközben a pelusok között nézelődött.
- Először az esküvőt szeretnénk.- mosolyogtam rá, majd ráböktem a szerintem megfelelő méretre. Egyből megismertem a csomagolást amit az öcsémnek is vennem kellett mikor megszületett.- Szerintem ez kell.
-Tényleg?- kérdezte, majd elolvasta mi van ráírva és arra jutott tényleg.

A sok vásárlás után arra jutottam, hogy hiányzik a családom. Ezért még mielőtt belevágok ebbe az egészbe, pár napra haza fogok utazni. Talán hazafele még a bátyámékat is meglátogatom Olaszországban.
Ezek zajlottak a fejemben, mikor csörgött a telefon.

-Halo? Naomi De Luca.- vettem fel miközben kinyitottam az ajtót.
-Jó napot! Ashley Hunter vagyok, James Corden asszisztense és menedzsere.- köszönt illedelmesen a hölgy, nekem pedig leesett az állam a név hallatán.
-Jó napot!- köszöntem ezúttal én is illedelmesen.
-Legújabb értesüléseim szerint maga a The Vamps új menedzsere.
-Ez így van. Én képviselem a fiúkat jelenleg.- válaszoltam és leültem a kanapéra.
-Remek. Szóval James és én arra jutottunk, hogy szeretnénk, ha a fiúk lennének a Carpool Karaoke legújabb vendégei.- lesokkoltam a meglepettségtől, de csak egyetlen mondatom volt rá.
-A legnagyobb örömmel vállalják.- vágtam rá szinte azonnal.
-Remek akkor. Kaphatnék egy email címet? Erre pedig elküldöm a továbbiakat.
-Persze.- elmondtam neki az email címem és pár percre rá már érkezett is az email.
Miután mindent megbeszéltünk elindultam London utcáig a bárba.

Naomi De Luca: Fontos hírem van! Mindenkit várok a Bárba!

James McVey: ez izgalmasan hangzik.😁

Tristan Evans: Sietek. Felvegyelek út közben?

Connor Ball: Csak nem újra éled a banda?🤩

Bradley Simpson: Írjatok ha itt vagytok és lemegyek.

Furcsa volt Brad reakciója. Az összes fiú örült, de őt mintha nem is érdekelte volna.
Gyorsan válaszoltam Tristannak, hogy még beugrok pár helyre szóval nem kell értem jönnie.
A félretett pénzemből kivettem a megfelelő összeget, hogy tudjak venni magamnak egy telefont ami az ügyek intézésére lesz, ne a magánszámomon hívogassanak.
Mielőtt elindultam létrehoztam egy új email címet is és ezután már semmi nem tarthatott vissza.