Just My Type (Bradley Simpson FF.)

35.

-Úristen.- ölelte meg egy szőke hajú lány Bradet, miközben a karácsonyi vásárban sétálgattunk.-Te vagy a kedvencem. Csinálsz rólam egy képet?- nyújtotta nekem a telefont.
-Persze.- mosolyogtam rá és elvettem a telefonját.
-Jézusom.- kezdett el sírni a lány, miközben Bradet ölelte és már lőttem pár képet.
-Jajj de aranyos.- mosolyogtam rá, majd egy zsepit nyújtottam neki.
-Köszönöm.- vette el, majd megköszönte Bradnek is a képet és ott hagyott minket.

-Hogy- hogy itt még nem voltatok koncertezni?- kérdeztem miközben kézen fogva sétálgattunk a vásárban.
-A menedzserünket kérdezd.- mosolygott rám, mire csak nevetni kezdtem.
-Úgy értem előttünk.- pillantottam én is rá mosolyogva, mikor abbahagytam a nevetést.
-Nem tudom. Nem igazán sok mindent hallunk ott Angliában Magyarországról.- sóhajtotta.
-Ideje fellendíteni.- húztam ki magam, ő pedig csak büszkén mosolygott.
-Oh. Hát itt vagytok.- jött oda anya lihegve, és ahogy észrevettem szokásosan vásárolt valami bábut a kertjébe.
-Brad még itt is híres. Meg kellett állnunk egy képre.- válaszoltam, mire csak bólintott.-Apáék?
-Ott állnak.- mutatott egy forralt boros bódé felé.
-U. Igyunk forralt bort.- kezdtem húzni Bradet arra. Brad egy fahéjasat, én pedig egy málnadarabokba itatott forralt bort választottam, mivel évek óta ez volt a kedvencem. Apa és Brad egymás mellett álldogálva beszélgettek, hogy melyikük milyen sört szeret, mi pedig anyával az új bábúját elemeztük, ami ezúttal egy világító mikulás volt.

-Kincsem. Nincs kedved hajnalban kimenni Nickért és Danieláért?- sóhajtott anya, miközben az anyós ülésen ülve a tekintetem kereste.
-Kimehetünk.- válaszoltam, és örültem neki, mivel imádtam az éjszakai vezetést. Valami kihívást éreztem benne, amitől csak még jobban vonzott az egész. A telefonom csöngésére feleszméltem a gondolkodásból és szinte azonnal ki is vettem a zsebemből.
-Halo. Naomi De Luca.- vettem fel illedelmesen bemutatkozva az ismeretlen számnak.
-Szia Naomi. Öhm. Isobell Turner vagyok, Ian édesanyja.- mondta kicsit zavarban, engem pedig meglepett a hívás.
-Szia Isobell.- vakartam meg a tarkómat.
-Sajnálom, hogy ilyen későn kereslek, de szeretném megkérdezni, hogy a bandád. A The Vamps nem tudna- e fellépni nálunk 28.-án.- kérdezte ezúttal már sokkal magabiztosan.
-Nem hiszem, hogy a Vamps tetszene a te ízlésednek.- ráncoltam a szemöldököm, habár ő ezt nem láthatta. Mint már említettem, Ian szülei igencsak maradiak, így a zene terén is maradtak a klasszikusnál.
-Nem magamnak szeretném.- hagyott egy kis szünetet és folytatta.- Tudod. Iannek van egy barátnője, akinek van egy 10 éves kislánya és megőrül értük, így szeretném, ha egy kicsit jobban megkedvelne.- Kicsit lesokkoltam, mivel nem tudtam, hogy Iannek új kapcsolata van, és Isobellre sem vallott, hogy valakinek a kedvében akarjon járni, már a férjén, saját magám és a kicsi fián kívűl.
-Ez esteben. A Vamps ráér.- próbáltam rögtön válaszolni, de tudtam kicsit csöndben maradtam.
-Akkor 28.-a este 7 óra nálunk.- fejezte be, majd elköszönt és kinyomta a telefont.

-Ki volt az?- kérdezte Brad szinte azonnal, hogy lerakta a telefont.
-28.- án lesz egy kis fellépésetek.- válaszoltam.
-Hol?- jött a következő kérdéssel, mire a combján pihenő kezére tettem a kezemet.
-Ian szüleinél. Ian új párjának van egy kislánya aki nagy rajongótok.- válaszoltam rögtön, hogy ne legyen félre érthető.
-Rendben.- mosolygott rám, engem pedig meglepett a nyugodtsága.

-Jajj ez gyönyörű.- nézte anya tágra nyílt szemekkel a norvég trollt én pedig csak próbáltam kitalálni, hogy hogyan is lehet egy troll gyönyörű.
-Ezt biztos, hogy még szilveszterig megiszom.- nézegette apa a söröket, amiket Braddel egyesével válogattunk össze.
-Mi is.- nézte Daniela és Nick tágra nyílt szemekkel a másfél literes lengyel vodkát.
-Milyen egy alkoholista családom van.- nevettem, mire mindenki feldolgozta amit mondtam és ők is elnevették magukat.
-Itt a ti ajándékotok. Boldog karácsonyt.- nyújtott át nekünk anya egy dobozt. Mind a ketten megköszöntük, majd leültünk és kibontottuk.
-Oh. Ez?- vettem ki a lapot a dobozból.
-A DeLuca's tulajdoni lapja.- válaszolta anya és apa összekarolkozva.
-De hát. Az egész cég?- néztem rájuk könnyes szemekkel.
-Szeretnénk, ha a Vamps lenne az egyetlen bandád, és mellette irányítanád a DeLuca's-t.- mosolyogtak rám én pedig Bradre pillantottam aki nagyon mosolygott, hiszen a DeLuca's a kedvenc cukrászdája.
-De ez túl nagy. És egyébként is. A nagyi nektek szánta.- válaszoltam ismét a szüleim felé fordulva.
-Nem. A nagyi tudta, hogy nekünk már ott vannak a földek, amivel így is rengeteg dolgunk van. Mi döntöttünk úgy, hogy majd ha elég érettnek érzünk ahhoz, hogy vezesd akkor megkapod. A nagyi neked szánta az egész birodalmat.- elsírtam magam és a szüleim nyakába borultam.
-Köszönöm.- adtam nekik egy- egy puszit, majd Bradhez fordultam.- Nos Bradley, annyi DeLuca's süteményt fogsz enni amennyit csak akarsz, ha nyitok a közelben egy cukrászdát.
-Ez életem legboldogabb karácsonya.- mosolygott csillogó szemmel, mint egy óvodás.
-Oké én jövök.- sétáltam a fa alá, majd felkaptam a Bradnek szándékozott kis dobozt.-Boldog karácsonyt.
-Köszönöm, de nem kellett volna semmit venned.- csókolt meg, majd kinyitotta a dobozt, amiben egy ezüst színű karikagyűrű díszelgett.-Oh Naomi.
-Emlékszel, mikor egy napig kerested a gyűrűd?- nevettem az ujján lévő másik gyűrűre ő pedig csak bólintott.- Na. Ez alapján mérettem le, így én vittem el.
-És egész nap azt állítottad, hogy nem tudod hol van.- nevetett, majd vizslatni kezdte a gyűrűt.- És még a kezdőbetűink is benne vannak.
-Valami hagyományt tartani kell.- mosolyogtam a saját gyűrűmre utalva, amiben a Nagyi és nagyapa kezdőbetűje volt.
-Köszönöm.- húzta fel az ujjára, majd előhúzott a zsebéből az enyémnél is kisebb dobozt és felém nyújtotta.
-Oh Bradley.- emeltem ki egy rosegold követ a dobozból, ami egyben is egy medál volt.
-Boldog karácsonyt kicsim.- csókolt meg, majd felakasztotta a kis kulcs mellé.

Az ajándékozás után leültünk a kanapéra, páronként egy takaróval, mindenki egy pohár forró csokival a kezében és nekiálltunk nézni a Grincset, ami a hagyományos karácsonyi filmünk volt. Valahogy minden évben megtudtam nézni, és ez idézte meg bennem legjobban a karácsonyi hangulatot.
-Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez az eddigi legboldogabb karácsonyom.- suttogtam Bradnek, aki csak lemosolygott rám, majd le is hajolt egy csókra.
-Hidd el. Kívánni sem kívánnék jobbat, vagy, hogy jelenleg máshol legyek.- adott egy puszit ezúttal a homlokomra, majd egy büszke mosollyal az arcomon visszafordultam a tv felé és a gonosz kis zöld szörnyet figyeltem.
És 22 évesen eljött a pillanat, hogy úgy éreztem semmi másra nincs szükségem, mert így teljes volt az egész életem.