Just My Type (Bradley Simpson FF.)

24.

-Ez jó?- kérdeztem mezitláb állva, egy comközépig érő napsárga ruhában.
-Tökéletes.- mosolygott rám Brad az öltönynadrágjának zsebébe dugott kézzel.
-Biztos? Ne húzzak másikat?- indultam vissza a gardóbomba, mire csak megragadta a csuklóm és maga felé fordított.
-Naomi. Nyugalom, csodàlatos vagy.- csókolt meg, mire megnyugodtam.
-Megyek húzok egy cipőt és indulhatunk.- szaladtam vissza a gardróbba egy fekete magassarkúért.

-Sziasztok.- szállt be a kocsiba Ana és Tris.
-Hali.- válaszolta Brad.
-Naomi minden rendben?- simította meg a vállam valaki hátulról.
-Igen. Persze, csak kicsit izgulok.- ismertem be, majd elindultunk Brimingham felé.
-Minden rendben lesz. Ott leszünk mindannyian.- mosolygott rám Tris a visszapillantó tükrön keresztül.
-A szüleid is ott lesznek?- kérdezte Ana.
-Fél óra múlva száll le a gépük Briminghamben.- bólintottam az utat figyelve, annak ellenére, hogy nem is én vezettem.

-Sziasztok.- öleltem meg a szüleim, majd az öcsémet. Utána pedig megláttam a mögöttük sétáló párt.
-Daniela. Nick.- szaladtam hozzájuk és megöleltem őket. Ezután bemutattam a srácok barátnőit, majd együtt elindultunk a cukrászda felé, ami előtt rengeteg ember sorakozott a megnyitóra várva.
-Sokan szerethetik ezt a helyet.- mosolygott anya, aki hasonlóan hozzám elegáns ruhàt viselt. De hát mégiscsak az új cukrászda megnyitóján voltunk.
-Sziasztok.- jött ki hátulról, az öltönybe öltözött nagyapám. Amiről a család többi tagja nem is tudott.
-Jó napot. Nataniel De Luca.- nyújtotta a kezét apa, Brad pedig átkarolta a derekam és együtt figyeltük a jelenetet.
-Indulhatunk?- kérdeztem megszakítva a pillanatot, mire a többiek csak bólintottak. Kisétáltunk az épület elé én pedig megragadtam a mikrofont.
-Üdvözlök mindenkit.- mosolyogtam, mire sikítozást hallottam, hiszen sokan örültek a cukrászda megmaradásának, valamint sokan tudták, hogy a Vamps is itt lesz, így gyanítom tele van rajongókkal a tömeg.- Köszönöm mindenkinek aki eljött, hogy megnyissuk a legújabb DeLuca's cukrászdát. Ez a cukrászda azonban sokkal különlegesebb, mint az eddigiek.- itt a családomra pillantottam.
-Miről beszélesz?- suttogta anya felém.
-Engedjék meg, hogy bemutassam a cukrászdát 53 éve alapította. Stefani Rossit.- nyújtottam a kezem Mr.Rossinak, aki megfogta és mellém sétált, ezzel ismét sokan sikítottak és tapsoltak.
-Köszönöm.- húzta maga felé a mikrofont a nagyapám, majd újra engedett szóhoz jutni.
-Mr.Rossival egy hónapja találkoztam, mikor elhoztak ide, hogy itt adják a legfinomabb édességeket. Irónikus volt ezt pont Nerella De Luca unokájának mondani.- mosolyodtam el, mire sokan nevetni kezdtek.- de nem is ez itt a lényeg. Mint kiderült volt egy hatalmas közöspontunk, rajongtunk egy emberért, aki nem más volt mint Nerella De Luca.- pillantottam körbe.- Kérem üdvözöljék a nagyapámat, aki a legújabb DeLuca's üzletet fogja vezetni. És ez az üzlet pedig a Nerella De Luca.- rántották le a leplet a bolt ajtaja felett lévő, a DeLuca's szokásos türkizkék és babarózsaszín színeiből álló, Nerella De Luca feliratról.
-Fáradjanak be, és fogyasszanak nagy örömmel.- folytatta a nagyapám, mire mindannyian megfordultunk és bementünk.

A szüleim azonnal az iroda felé vették az irányt, és apám intett a fejével, hogy menjek.
-Kostoljatok végig mindent.- fordultam a barátaim felé, majd egy puszit nyomtam Brad szájára és eindultam befelé.
-Bemegyek veled.- fogta meg a kezem, mire csak rámosolyogtam és elindultunk befelé.
-Honnan tudtad meg? Honnan veszed, hogy ő a nagyapád?- mutatott az ajtó mellett àlldogáló Mr.Rossira.
-Kérdezz tőle akármit.- néztem rá kihívóan.
-Mikor született?- kérdezte apa.
-Ne ilyen egyszerűt. Ezt bárki tudhatja.- vágta rá anya.
-Melyik volt a kedvenc színe?- kérdezte apa, majd rám pillantott.
-A napsárga.- válaszolta papa maga előtt tartva a kezeit és büszkén vállalva a kihívást, hogy a fia rá ismerjen.
-Ezt tudhattad Naomitől.- sóhajtott apa.
-Nataniel. Az a nyaklánc a nyakadban.- mutatott apa nyakára.- Én küldtem a 21. születésnapodra, mivel 20 évvel később tudtam meg, hogy van egy fiam. A hátuljára van gravírozva egy S betű, azt hittem majd akkor elkezdesz keresni.
-Tessék?- nézett rá apa meglepetten, mivel a nagyi sosem árulta el, hogy mit jelent az S betű. Nagyapa elmesélte az egész történetet, apa pedig kezdett megbiztosodni.
-Itt a gyűrű apa. Benne van egy S betű és egy N.- nyújtottam át neki. Apa sírni kezdett, ami meglepett, hiszen eddig csak a nagyi temetésém láttam sírni.
-Azért egy DNS vizsgálatot szeretnél.- ölelte át végre Mr.Rossit.
-Akkor mi kimegyünk a vendégekhez.- húztam ki magam után Bradet.

-Zűrös egy életed van te lány.- nevetett Brad ahogy kiléptünk az irodából.
-És még mennyi mindent nem tudsz.- nevettem, majd megcsókoltam.- Köszönöm, hogy bejöttél velem.
-Nem kell köszönnöd.- nyomott egy puszit a homlokomra, majd odasétáltunk a barátainkhoz.
-Italt?- jött mellénk egy pincér.
-Igyál nyugodtan.- fordultam Brad felé, majd én vezetek hazafelé. Alapvetően úgy volt, hogy Brad szüleinél alszunk, de Trisék megkértek, hogy hozzuk át őket is.- De ésszel.
Így levett mindenki egy pohár pezsgőt, engem és Anat kivéve.
-Haley.- pattantam fel a rég nem látott barátnőmet megpillantva. Egy kék babakocsit tolt maga előtt, mögötte pedig a férje Ed sétált.
-Szia Naomi.- adott gyorsan két puszit.
-Gyertek üljetek le mellénk.- invitáltam őket, majd leültek a köreinkbe a babát mellém rakva.
-Szia Mateo.- gügyögtem a babának aki csak mosolygott rám.
-Milyen idős?- kérdezte Ana Haleytől.
-Két és fél hónapos.- mosolygott a babakocsiban fekvő csöppségre.
-És mennyire vagytok fáradtak?- kérdezte nevetve Ana, mire Ed és Haley egymásra néztek.
-Egy kis ördög.- nevetett Haley.- Nagyon szeretjük.
-De jól esne pihenni egyet.- mosolygott Ed is.
-Hozzátok át hozzánk a hétvégére.- karolt át Brad, mire rá néztem, hiszen tudta, hogy a gyerekekkel nem igazán fényes a kapcsolatom.
-Á nem akarunk ezzel titeket terhelni.- mosolygott kedvesen Haley.
-Nem terheltek. Most hétvégére nincs semmi dolgunk.- folytatta, mire csak mosolyogva a barátnőm felé fordultam és bólintottam.
-Nagyon hálásak lennénk.- csillant fel Ed szeme is.
-Sőt utána akár Trisék is vigyázhatnának rá. Úgyis jön a baba.- vetette fel Brad, viszont a pár szeme felcsillant, hiszen egy igazi baba nagy figyelmet igényel.
-Van két hétvégénk pihenni.- fordult Haley Ed felé, aki csak egy hosszú csókkal díjjazta a hírt.
-Holnap akár át is hozhatjátok.- mosolyogtam Haleyre , aki ennek örömére azonnal kért egy pohár pezsgőt.
-És hányadik hónap?- pillantott boldogan Anara Haley.
-Már a harmadik.- simította meg a hasát, majd Trisre nézett aki teljesen boldogan mosolygott. Egyébként akárhányszor feljött szóra, hogy apa lesz, mindig úgy mosolygott, mint a tejbetök.
-Vicces vagy ilyenkor Tris.- nevetett Kirstie.
-Ha feljön szóra a baba akkor hihetetlen boldognak tűnsz.- karolta át a barátnőjét James.
-Mert az is vagyok.